Napkollektor

[jhidvegi]

charles hoss wrote:

> szerinted nem igaz ? a szemed egy x energiaaramot kepes elviselni -
> ha a lencsevel belenezel a napba , akkor ezt megsokszorozod - nagyon
> rossz vege lesz .

De csak annyira, amennyire akkor lenne, ha olyan közel mennél a naphoz, hogy 
ugyanolyan látoszög alatt lássad, mint a távcsoben. Más különbség nincs.

Tehát ugyanakkora pupilla esetén szabadszemmel nézve a napba, és 
feltételezve mondjuk egy 30mm-es fókusztávolságot, a nap képe a retinán kb 
0,3 mm. Ha egy 10-szeres nagyítású távcsovel nézed, akkor meg 3mm. De a kép 
fényessége (egységnyi felületére beeso fény) nem lesz nagyobb.

Ellenben a 0,3mm-rol a keletkezett ho könnyebben el tud távozni, könnyebben 
tud eltávozni. Ha az ettol felmelegedo helyet egy 0,3 mm átméroju, 
valamilyen vastagságú korongnak tekintjük, annak a térfogatához viszonyított 
felülete jóval nagyobb, mint a 3mm-esnek. Ezért az utóbbinál egyszeruen kiég 
az ember retinája az adott területen.

Ha sikerül elérni, hogy az egész retinát beborítsa a napfény a még mindig 
ugyanolyan méretu pupillán keresztül, akkor olyan a helyzet, mintha néhány 
millió km távolságról nézne rá a napra az illeto. Mondjuk egy urhajó 
ablakából, szabad szemmel.

Más az ábra a nagyon távoli csillagoknál. Pl legyen egy napméretu, de 100 
fényévre levo csillag valahol. Ha szabad szemmel nézek arrafelé, akkor 
elvileg a képe a retinán (csak geom. optikából számolva), mivel egy fényév 
durván 9,5e15 méter, 4,7e-9m, azaz 4,7 nanométer lenne. Igen ám, de a 
látható fény hullámhossztartománya 400-800 nm közötti, tehát nem 4,7nm-es 
lesz a kép, hanem egy 400-800nm közti elkent plecsni nem is konkrét 
szélekkel.

Na most, az egyre nagyobb távcsövekkel azt lehet elérni egyrészt, hogy ez a 
4,7nm növekedjen, másrészt annyi fényt begyujtsön a nagyítás ellenére, hogy 
a pupillát egyre jobban kihasználhassuk. Amíg a geometriai optika kép nem 
haladja meg akár nagyságrendileg a fény hullámhosszát, addig pontszerunek 
fogjuk látni a csillagot. Illetve ide még belejtászik magának a retinának a 
felbontása. Errol nincs infóm, lehet, hogy a legjobb helyén is sokkal 
rosszabb, mint amilyen a fény hullámhossza.

Ezért, ha valaki építene egy olyan gigászi távcsövet, amivel egy távoli 
csillagot akkorának lehetne látni, mint a napot, és azt is úgy, hogy a 
távcsobe belenézve, a pupilla teljes területén bejönne ennek a csillagnak a 
képe, az ugyanolyan veszélyes lenne, mint szabad szemmel a mi napunkba 
nézni. Valamint! Nappal is lehetne nézegetni a távcsovel ezt a csillagot. De 
csak csillagot! Bolygót pl már nem annyira, max olyan fényes lehetne egy 
bolygó képe távcsoben is, mint amilyen pl a hold a nappali égbolton. Csak a 
naptól távolabb (szögben) figyelheto meg. (És már ott is vagyunk a nappali 
csillagászatnál. :-) )

hjozsi