OT matek?

[Bamer Balazs]

Szervusz HJózsi!

Nemsokára áttesznek bennünket az offra, de akkor vége az eszmecserének, 
mert azon nem vagyok rajta (-:

> Akkor az egy jó osztály volt! Szerencsésnek kell lenni, hogy ilyenbe járjon 
> valaki. Nekem ez csak az egyetemen adódott meg, meg az előkészítőn. A

Tényleg jó osztály volt. Meg jó matek, fizikatanárok (általában, mivel 
felezve voltunk ezekből a tárgyakból, a másik csoport néha szívott). 
Magyar, töri ugyanaz volt, akivel egyfajta hallagtólagos megnemtámadási 
szerződésem volt. Bár mai szemmel lett volna inkább jó tanár, nem csak a 
biflázásra ment volna rá, és talán az ő tárgyaival is többet foglalkoztam 
volna megfelelő érdeklődéssel. Nem volt kihívás, probléma, csak kötelező 
visszaböfögés...

> Dehogy kell! Max alkalmas helyzetekben szinte mellékesen rámutatni egy-egy 
> dologban, hogy ez hogy megy az életben. Baromira el lehet riasztani bárkit 
> bármitől. A gyerekek pl szeretnek olvasni, ettől való elriasztásra kiváló

...de a kötelezőt egyetlen kivétellel mindig szerettem (igaz, nem 
hatodikban kezdtem olvasni, és már ált. harmadikban is páran az én 
hatásomra olvasták az Egri csillagokat).
  Azt nem értem, miért riasztó az emberek számára az, hogy kötelező. Én 
még tanultam oroszt, és élveztem. Viszont ez a '80-as évek végén sem volt 
sikk, általában elbliccelték, pedig ma sem nevezném haszontalan tudásnak 
(ha maradt volna belőle valami). Igaz, ebből jó tanáraim voltak, 
fölkeltették az érdeklődésemet. Lehet, hogy a gyerekek nagy részénél a 
tárgyak többségénél fölkelthető az érdeklődés, ha jó a tanár? Hetedikben 
még az egész irodalmat is szerettem. Utána viszont utáltam a verseket, és 
csak egyetem alatt kezdtem érteni és szeretni őket. Szerintem nem a 
kötelezőséggel van baj.

> Itt inkább az lenne a fontos, hogy igazán tudjon vki olvasni. Azalatt ma nem 
> csak a szavakon való végigmenést kéne érteni, hanem részben a szövegértést,

Ez tényleg nagyon fontos. Fontos viszont a nyelvtan is, mert tesóm hiába 
rendelkezik jobb humán képességekkel, lüke töritanára akkora körmondatokat 
írt a könyvbe, hogy csak én tudtam kihámozni a mindenféle 
alá-fölérendelést. Ezekkel viszont nemcsak a jogi szövegekben, hanem a 
sajtóban is találkozni. Ja, ami nagyon fontos lenne, és sajnos már a 
médiában sem megy: írni és beszélni. Nagyon kevesen művelik szépen és 
helyesen akár egyiket is, és a középsuli engem sem tanított meg erre. Írás 
még ment, mert van valami készségem, de beszélni egyetem alatt tanultam 
meg valahogy. Direkt foglalkoztak ezzel szakirány laboron... (az a gáz, 
hogy kellett foglalkozni vele). Nekem még sokat segítettek olyan dolgok, 
hogy KöMaL, TDK. Ám ezt is kevesen művelik.
  Kezembe akadt például pár mai egyetemista beadványa az önkormányzathoz 
(kulturális szervezetről...) Azon kívül, hogy hemzsegett a helyesírási 
hibáktól, nem volt benne kettőnél több logikailag egymáshoz kapcsolódó 
mondat. Ők a jövő értelmisége.

> mondani, mit is olvasott, amit szintén nem kikérdezéssel kéne megállapítani, 
> mintegy felmondatni vele, hanem vitát provokálni belőle, és hamar kiderül, ki

Velem fölmondatták a szüleim - hogy utáltam ezt! Matek, ének, rajz meg 
tesi voltak a jó tárgyak: ott ez nem működött. Vitatkozni persze nehezebb 
(szülőnek is), de szerintem sokkal érdekesebb lehet.

> A másik pedig a számítógép használat, szövegszerkesztés, neten való 
> kotorászás képessége... szóval ez a másik olvasni tudás. Öregek zöme ebből a 
> szempontból teljesen analfabéta.

Igaz.

> Gyerekeknek nem kéne tragédiát meg szonettet tanítani. Azért, mert Vörösmarty 
> vagy Balassi korábban született, mint Veöres Sándor, attól még az utóbbinak

De kell. Viszont valóban nem időrendben kéne haladni, hanem mint Arató a 
tesóméknál, érthetőségi sorrendben. Ott voltak viták, eljátszották, nem 
csak elemző dolgozatokat kellett írni. A maga idejében pedig előjött a 
dráma és a szonett is.

> (Gondolom, kiderült már, hogy nálam a magyartanár egy béka segge alatti, 
> üldözendő kategória, a politikusok utáni, azoknál nem sokkal károsabbnak

(-: én személyesen egy jóval találkoztam a négyből, aki tanított.

> Így van, ez a lényeg. Van egy érzésem: a töritanárok zöme a tárgyi tudásuk 
> ellenére szintén nem képes átfogó gondolkodásra. De ez csak érzés.

Gimis tanárom is ilyen volt. Valahogy ide is kéne készségvizsga, mint 
építészeknél a rajz. Miért lehet akárki töritanár? Miért lehet egyáltalán 
akárki tanár?

 							szia: Balázs

ui: eszembe jutott még valami: hányszor hallottam otthon, hogy miért 
foglalkozom olyan hiábavaló dolgokkal, hogy elektronika, 
barkácsolás, fotózás. Az vágott mellbe, hogy nem látták át a 
szüleim, hogy akármilyen tudás hasznos lehet valamikor. Csak akkor 
észlelték, amikor adott esetben pénzre lehetett fordítani. Az bezzeg 
tetszett, hogy ezt-azt megjavítottam, vagy volt valami jó ötletem, csak 
azt nem látják ma sem, hogy ide a "fusizáson" keresztül vezetett az út.
Na mindegy, nem rossz szándékból tették, csak máshogy látták a dolgokat.