[elektro] Fw: C18 előfordító

[Balla zoltán]

Feladó: "Kiss Gabor" <kissg at ssg.ki.iif.hu>
>Na tegyük fel, hogy minden úgy van, ahogy szeretnéd!
>A _fordító_ észreveszi, hogy egy "gyári" függvénynek csupa konstans
>(pontosabban fordításkor ismert értékű) argumentuma van,
>ezért _forditási_ időben meghívja azt, és az eredményt teszi a
>függvényhívás helyére.
>
>Ezt szeretnéd, ugye?
>
>Na akkor nézzük mi történik ebben az esetben!
>
>char *a, *b;
>int len;
>
>a=malloc(16);
>b=malloc(16);
>strcpy(a, "kutya");
>strcpy(b, "cica");
>printf("%s nem %s\n", a, b);
>
Nem ismerem a malloc függvény realizálását belülről, de nyilván memóriát 
foglalni csak futásidőben értelmezett.
Ezért _sem_ kellene beletúrkálni a gyári függvényekbe, mert akkor a fordító 
kapából tudja, mi az ami kiszámolható, mert értelmezhető rá a számolási 
művelet, és mi az ami _csak_ futáskor...
Értem én, hogy a C lehetőséget ad a berhelésre, és ettől kezdve nincsenek 
dedikált függvények. Az egész felvetésemnek az az alapja, hogy _nem_ nyúlunk 
a gyári függvényekhez, mert minek ??!! Hisz enélkül is tökéletesen és gond 
nélkül megoldható minden, akkor minek ?! Ha pedig mégis hozzányúlunk, mert 
mi olyan profik vagyunk, akkor meg garantálnunk kell az eredetivel vali 
visszafelé kompatibilitást. De ez már a saját felelősségünk. A fordító ekkor 
még mindig korrektül járhat el, hisz tudja mely függvényeket számolhatja 
előre ki, melyeket nem.

Zoli