[elektro] aerobit velemeny, tip ?

[Hermesz Zoltan]

Erről van szó:

Szabolcs Füzesi <https://www.facebook.com/fuzesisz?fref=nf>
3 órája <https://www.facebook.com/groups/aerobit/permalink/982769578417444/>

AeroBit – Nincs több fekete doboz

Informatikusként és kisgépes pilótaként elgondolkodtam azon, hogy mekkora
problémát okoz szinte minden esetben a repülési adatrögzítők (ismertebb
nevükön a „fekete dobozok”) megtalálása. A gépeltűnések és repülőgépeket
érintő katasztrófák állandó kísérője az adatrögzítők utáni feszült hajsza,
ami gyakran versenyfutás az idővel, mivel az akkumulátorok véges kapacitása
miatt a keresést segítő jelek sugárzása hamar megszűnik. Innentől gyakran
csak a vakszerencse segít, de legtöbbször az sem. Legvégül kulcsfontosságú
adatok vesznek oda, amelyek birtokában pedig a katasztrófa okai, illetve az
odavezető események láncolata lenne kinyomozható. Ilyenkor marad a nehézkes
felderítő módszer, és a szakértők hosszadalmas vizsgálatai nyomán, egyéb
nyomokból és jelekből kikövetkeztetett magyarázat születik, ha ez
egyáltalán lehetséges az adott helyzetben. Pedig a pontos adatok a repülés
még biztonságosabbá tételéhez nélkülözhetetlenek lennének, hiszen egy-egy
jól megismert hiba még a további szerencsétlenségek bekövetkezte előtt, a
földön javítható és megelőzhető segítséget adhatna a repülőgépgyártók
számára. Ezért úgy gondoltam, hogy a fekete dobozok ideje végleg lejárt. A
mai globális technológiai fejlettségi szint lehetővé tesz egy sokkal jobb
és főleg baleset-biztos megoldást. Az elmélet ugyanarra az ATM
(Asynchronous Transfer Mode) technológiára alapul, mint amit a
mobiltelefon-hálózat is használ. Több százezres, akár milliós kliens-száma
is lehet egy-egy ilyen hálózatnak, miközben igen nagy sávszélességen,
óriási adatmennyiséget képes mozgatni. Kell is a nagy sávszélesség, hiszen
a korszerű adatrögzítők a repülőgépek adatbusz-rendszeréhez csatlakozva
másodpercenként akár tízes nagyságrendben is mintát vehetnek és
rögzíthetnek, ami nagy adatmennyiséget jelent. A megoldás lényege a
mobiltelefónia angol nevében felismerhető „cell-phone” elvre épül, ahol az
egyes „cellák” a tornyokon, háztetőkön telepített adóvevő központok, míg a
kliensek maguk a hordozható telefonok. Ezekkel akár egy autópályán száguldó
autóban is lehet telefonálni és netezni, miközben a kapcsolat folyamatos
tud maradni, megfelelő bázisállomás (cella) lefedettség esetén. Ugyanezt
lehetne nagyban, globálisan is megoldani, ahol a bázisállomások műholdak, a
kliensek pedig a levegőben repülő repülőgépek serege. Ahogyan egy városban
élő emberek sokezres tömege a cella-adótornyok hatóköreiben mozog miközben
jönnek-mennek, hasonló ahhoz, ahogyan a repülőgépek teszik ezt nagyban a
műholdak alatti globális légtérben. A repülőgépek esetében még előnyösebb
is a helyzet, hiszen magasan fent sokkal akadály mentesebb lehet a
kommunikáció a világűr felé, mint a városi betonrengetegben a sok
mobiltelefon számára a cellák befogása. Ha ilyen módon minden repülőgép
online lenne folyamatosan, és a GPS-hez hasonlóan erre kialakított műholdak
csoportja biztosítaná a lefedettséget, máris megoldottá válna, hogy egy
globális repülésbiztonsági központban minden egyes levegőben lévő repülőgép
összes adata azonnal és biztonságosan online tárolásra kerüljön. Ettől
kezdve bármilyen katasztrófa, vihar, háborús cselekmény, műszaki hiba,
pilótahiba okozna bárhol, bármilyen repülőeseményt, arról azonnal lenne egy
központi adatmásolat, amelyet nem kell katasztrófák helyszínei körül
keresni, esetleg töredékekből összerakni, sem a hiányzó adatrészek után
nyomozni. A rendszer továbbá képes lehetne a kapott adatokat bizonyos
mértékig a már ismert sémák szerint azonnal elemezni is, amely megoldás
segítségével már azelőtt felismerhetővé válna egy balesethez vezető
eseménysorozat, hogy a tulajdonképpeni balesetnek be kelljen következnie. A
pilótákat rádión figyelmeztetni lehetne a kialakulófélben lévő
vészhelyzetről és máris megelőzhetővé válna egy sor katasztrófa. Hogy miért
nem a szabadalmi hivatalba megyek egy ilyen ötlettel? Egyszerű a válasz. A
repülések biztonságossá tétele – mint minden rendszeresen utazó embernek –
nekem is nagyon fontos, tehát a valódi cél az, hogy az ötletben rejlő
megoldást a nagy tőkével és gyártói kapacitással rendelkező cégek
felismerjék és minél hamarabb elkezdjék a kidolgozását, fejlesztését. Ha
csak a két legnagyobb gyártó, az Airbus és a Boeing összefogna, kettőjüknek
egyszerre már lenne rá erőforrása, hogy a Föld tehetősebb országai részéről
érkező további segítségekkel közösen megvalósítsák az elképzelést. Nekem
mérnökként az ötlet és a működési elv (a fentebb közérthetően leírtaktól
egy picit részletesebb) kitalálására volt csak „erőforrásom”, a
megvalósítás már a nagy cégek és befektetők dolga. Ha pedig valaha
megvalósul, nagyon boldog leszek, hogy hozzájárulhattam a repülés
biztonságosabbá és korszerűbbé tételéhez. Nevet is próbáltam neki adni,
olyasmit, ami még nem használt a világban (ez elég nehéz feladat manapság).
A repülést jelző „Aero” szó és az informatika alapkifejezése a „Bit”
összevonásából: „AeroBit”-nek keresztelném. Ha tetszik, oszd meg, add
tovább (az alábbi angol nyelvű verzióval együtt), hátha eljut végül a
megfelelő kezekbe!


2015. január 12. 19:15 Xorn írta, <toth.endre at gmail.com>:

> Mondjatok valami olyan linket, ami fácse acc nélkül is működik...
>
> Best regards,
> Andy
>
>
-- 
VÉDD ISMERŐSEID E-MAIL CÍMÉT!

Amennyiben továbbküldesz egy emailt,
előtte töröld ki a levélben szereplő többi címet,
hogy ne keringjenek az interneten a spamküldők örömére.

Köszönet érte!