[elektro] Alacsony veszteségű egyenáram

[Xorn]

2013/9/2 Cser Tamas <maguspr53 at gmail.com>:
> SZIGETI Szabolcs <szigiszabolcs at gmail.com> írta, 2013.09.02.:
>> Hali!
>>
>> Ezek a rendszerek több száz kV-osak, nincs szupravezető, meg miegymás.
>> Viszont pl. a tengeralatti kábel kapaicása elég rendes, azt 50Hz-cel
>> töltögetni nagy veszteség lehet.
>> Ez persze szembe áll az átalakítás hatásfokával, de nyilván kiszámolták.
>> Amit olvastam, ott nagy előnyként azt is kiemelik, hogy nem kell
>> szinkronizálni a frekvenciát, tehát jóval függetlenebb lehet két AC
>> rendszer, ha DC-n keresztül van összekötve, így pl. üzemzavar esetén nem
>> rántják le egymást.
>>
>> Szabolcs
>
> 1888-ban Nikola Tesla előadást tartott az Amerikai Mérnökegylet előtt,
> Váltóáramú generátorok és transzformátorok új rendszere címmel,
> amelyben vázolta a váltóáram előállításának és szállításának
> hatékonyságát lehetővé tévő fejlesztéseket.
>
> Forgó áramátalakítók lehetővé tették a váltóáram és az egyenáram
> közötti átjárást, továbbá a megtermelt energiától eltérő frekvenciájú
> energiát igénylő fogyasztók összekapcsolását.
>
> ... és a sok egyenáramú "áramgyártó" háborút vesztett, és becsődölt....
>
> ... és mindössze 130 év kellett ahhoz, hogy az egyenáramú átvitel újra felszínre
> kerüljön...

Javíts ki, ha tévednék, de akkoriban ott az volt a gond, hogy a kisebb
veszteséghez (és vékonyabb dróthoz :-)) szükséges jóval magasabb feszt
trafókkal, váltóáramból sokkal könnyebb volt előállítani, mint
egyenáramból. Alacsony feszültségen meg nem jó messzire vinni a DC-t,
mert rém magas lesz a veszteség. Rémlik valami, hogy Edison (aki DC
párti volt) egy vasút sínpárját használta fel az erőmű és a város
összekötésére valami 4,5 km távolságban, de még így is elég bajos volt
a dolog.

Az idézett Wikis cikkekben szó van a kapcsolóelemek fejlődéséről is -
szerintem Tesla idejében nem sok optovezérelt tirisztoruk volt még,
amit ilyesmire tudtak volna használni. :-)

Best regards,
Andy