[elektro] robotok-a-honved-korhazban

[vajk fekete]

Van nekem egy szomoru erzesem: az ember onzo. Ezt kivanka az on es letfentartas.

A 70-es evekben lattak elore, hogy egyre kevesebb munka lesz, es szepen tervezgettek, hogy a heti munkaido 35 orara, majd 30 orara csokken, es igy tovabb. Es nem ez lett. A munka tenyleg kevesebb, a heti munkaido ugyanugy 40 ora vagy tobb, viszont 10% a munkanelkuliseg, majd 15, 20% a munkanelkuliseg. 


Mert az ember mindennel tobbet akar, es a munkaltatonak kenyelmesebbb 10embert foglalkoztatni heti 50 oraban szabadsag nelkul, mint 16 ember heti 35 oraban szabadsagokat is kiadva. Mindig lesz jelentkezo az 50 oras melora, es amig van, addig nem fognak felvenni 16 embert a 10 helyett. 


A perverz az, hogy valojaban igy az a 10 ember fizeti ki a segelyt a masik 6-nak, mert ehenhalni csak nem hagyjuk oket. Ha 16-an dolgoznanak, kevesebbet keresne, de kevesebb adot fizetne, mert nem kellene eltartania a masik 6-ot. 


Az emberi termeszetbol kovetkezik a verseny, az elobbre torekedes. Viszont a legyozotteket (akiktol elvettuk a munkat) nem oljuk meg mint regen, es ez gondot okoz.

vajk



________________________________
 From: Andras Kadinger <bandit at surfnonstop.com>
To: elektro at tesla.hu 
Sent: Friday, 6 April 2012, 3:50
Subject: Re: [elektro] robotok-a-honved-korhazban
 
(Nem kifejezetten a tiedre reagálok, csak úgy elmélkedek a témával 
kapcsolatban.)

Mérnökpalántaként,  hosszú távra tervezett, folyamatosan működő 
rendszerként felfogva, én azt látom, hogy a jelenlegi világtársadalmi 
rendszer nem fenntartható. Nem tudtok jobbat? Írom alább, hogy mire 
gondolok.

Vannak a világban emberek. Meg vannak a világban javak, korlátos 
mennyiségben - nem jut mindenkinek mindenből. Ezen javak közé tartoznak 
jelenleg olyanok is, amelyek az emberi élet fenntartásához 
nélkülözhetetlenek (víz, élelem, otthon, stb.). Az egyén élete tehát 
ilyen társadalomban elképzelhetetlen a korlátos javakhoz való hozzájutás 
nélkül.

Hogy döntsük el, ki jusson hozzá a korlátos javakhoz (és ki ne)? Mivel a 
társadalom működtetéséhez régebben gyakorlatilag korlátlan mennyiségű 
emberi munkára volt szükség, kézenfekvő volt az a megoldás, hogy az 
életfeltételeket (a korlátos erőforrásokhoz való hozzájutást) az alapján 
ossza ki a társadalom, ki milyen arányban, ki mennyi munkával járult 
hozzá a társadalom szekerének tolásához. Bevezetésre került tehát, hogy 
az egyén az elvégzett munkáért cserébe kapjon jogot az 
életfeltételekhez. Vagyis a jelenlegi elosztási rendszerben mindenkinek 
szüksége van munkára ahhoz, hogy joga és lehetősége legyen életben 
maradni. Ha ehhez hozzávesszük azt a célt, hogy mindenkinek legyen joga 
és lehetősége életben maradni, akkor az jön ki, hogy mindenkinek 
szüksége van munkára.

A gépesítés/automatizálás növeli a termelékenységet, ennek elemeként 
csökkenti az emberi munkaigényt, ez pedig azt jelenti, hogy fogy a 
világban az egy főre jutó elvégzendő munka mennyisége. Tehát emberek 
maradnak munka-megélhetés-élet nélkül.

Ezt persze ideig-óráig viszonylag jól el lehet tussolni.

Például szándékosan a korszerűnél jelentősen munkaigényesebb termelési 
folyamatok tudatos választásával (ezt hívják minőségi 
alulfoglalkoztatásnak): pl. Kína megrendeli az egyik legmodernebb és 
legköltségesebb kőszénfejtő bányagépet, majd a rendelésből szándékosan 
kihagyja rendelés érétkének nagyjából egy százalékát kitevő, a kitermelt 
szenet a kamionokhoz szállító futószalagot - mondván így munkát tud adni 
többszáz embernek, akik testi munkával (hátukon a szenesputtonnyal) 
nélkülözhetetlen részévé válnak a folyamatnak.

Vagy például közgazdasági trükkökkel: termelünk és értékesítünk egy 
adott volumenben; amikor a hazai piac megtelt, akkor exportálni kezdünk 
a szomszédos országokba, hogy fenntarthassuk a termelést (és vele 
megmaradjon a munkaigény is); ha azok a piacok is megteltek, akkor egyre 
nagyobb piacokra exportálunk vámuniók, gazdasági közösségek, termelési 
kvóták segítségével.

Esetleg műszaki trükkökkel: szándékosan olyan termékeket készítünk, 
amelyek meghatározott időn belül elhasználódnak és cserére szorulnak - 
így a vásárlónak újra és újra újat kell vásárolnia a termékből, 
folyamatosan van tehát igény a termékre, a termelésre (és vele együtt a 
termelés emberi munkaigényére is).

Vagy marketingtrükkökkel: az egy személyre eső fogyasztást növeljük 
egyre újabb és újabb fogyasztási igények felkeltésével - az újabb és 
újabb termékek megjelenése új termelésigényt jelent, új munkaerőigénnyel.

Mivel a rendszer (egyelőre tekintsük csak bolygónkat) véges méretű, 
ezért folyamatos növekedés nem lehetséges, tehát előbb vagy utóbb 
elérjük határait (elfogynak a nyersanyagok, energia, víz, termőföld, 
élettér). Mikor ez bekövetkezne, onnantól kezdve újabb igényt 
kielégíteni már nem tudunk, ezért felkelteni se érdemes őket, ezért a 
termelés is csökkenni fog, ezért a munkaigény is csökkenni fog (azaz 
ismét emberek maradnak munka-megélhetés-élet nélkül).

Tehát logikailag arra jutunk: ha korlátosak az élet fenntartásához 
szükséges javak, és az ezekhez való jogot munkavégzés esetén adja a 
társadalom, és technológiai fejlesztéseket alkalmazunk (ezek csökkentik 
a munkaigényt), akkor emberek halnak meg.

Ebben az olvasatban a géprombolóknak akár még igazuk is van.

Valaki cáfoljon meg legyen kedves.

Mit csináljunk? A fenti feltételek közül ti melyiket vagy melyikeket 
változtatnátok meg/hagynátok el, vagy mit változtatnátok?

2012.04.05. 18:29 keltezéssel, Móczik Gábor írta:
> 2012.04.05. 15:03 keltezéssel, Benedek I. írta:
>> Ezeket ugye ma is emberek végzik? Akkor meg miért éri meg pár ember
>> munkabérét megtakarítani, miközben egy ilyen rendszer átalánydíjas szervize
>> is többszöröse lehet néhány munkabérnél és annak járulékainál! Nem beszélve
> Mindenki mindig drága szervizelésről meg beruházásról beszél.
>
> Emiatt nem jut ez a tetves ország egyről kettőre, senki nem akar lépni,
> csak állni a fosban.
>
> Én gyártás közelében dolgozom, és azt kell mondjam, hogy ha egy
> automatika rendszer körültekintően van megtervezve, akkor sokkal
> hatékonyabb, termelékenyebb, olcsóbb, mint az emberi munkaerő.
>
> Nem csak úgy lehet valamit megtervezni, hogy mindig elromoljon valami.
> Ha nincsenek alulméretezve a dolgok, akkor egy csapágy évekig,
> évtizedekig elvan, az elektronikus alkatrészek élettartama is szinte
> korlátlan, stb.
>
> Nem kell mindig mindent feltétlenül szervizelni.
>
> Átalakítottam már pár dolgot, amit a tisztelt gyártója úgy tervezett
> meg, hogy a szervizeléséből megéljen. Sikerült is neki, meg is élt
> volna, azóta viszont nem kellett hozzányúlni.
>
> Építettem pl. olyan gépet, ami félautomata módon NYÁK lapokat mér.
> Kézzel kell berakosgatni az anyagot, onnantól végzi a dolgát. Ha
> megoldanánk, hogy automatikusan szedje a táblákat, rövid távon is
> olcsóbb volna, mint a minimálbéres ember aki rakosgatja, immár ~6 éve.
>
> Munkahelyet vesz el. Ez van. Kellett volna akkor gondolkodni amikor
> büdös lett a munka és divatba jött a piaci verseny. Egyszerűen egy adott
> munkára van egy adott adható bér, ha egyszer kínával kell versenyezni.
> Munka van, de senki nem akarja elvégezni. Minimálbérért ma senki nem
> szeret dolgozni, monoton munkát pláne sem, általában a végeredmény
> minősége és tempója is pont ilyen.
>
> Jönnek az emberek felvételre, ekkor még mindent elvállalnak és mindent
> tudnak, aztán később már egészen más a helyzet. Mire betanulják a
> munkát, hogy haszna is legyen a cégnek belőle (mert addig csak
> veszteséget termel), addigra felmond.
>
> Nekem más a hozzáállásom a dolgokhoz, én a tökéletességre törekszem, és
> a hócipőm tele ezzel a mentalitással, és mivel műszaki ember vagyok,
> ezért ha valamit lehet automatizálni, gépesíteni, akkor meg is teszem.
> A gép nem lesz fáradt, nem lesz idegbeteg, nem áll meg beszélgetni
> minden 5 perben, nem megy ki dohányozni, stb., pontosan azt fogja
> végezni amire tervezték, és ha jól tervezték, akkor minimális
> szervízköltség mellett.
>
> Drága a beruházás.
> Hát igen, az ipari cuccok drágák, meg minden drága, meg főleg a
> nyűglődés drága. Lehet persze állami tender módjára és lehet kisipari
> módon is gépet építeni. Lehet félmillióért elvégezni egy csapágyház
> átalakíást, meg lehet 8-16 óra munkával is. Lehet venni pneumatika
> munkahengert 100ezer Ft-ért is, vagy lehet venni a vaterán ezerért vagy
> 5 ezerért.
>
> Elmondanám, hogy ilyen módon készült el több gép, nem milliós
> beruházással, és azóta kitermelte a cserealkatrész árát is, ha netán
> szükséges lenne, de eddig még szinte csak a 100 Ft-os, bár vadi új kínai
> mikrokapcsolókkal gyűlt meg a bajom. Az én készülékeimben érdekes módon
> jellemzően nem száradnak ki a kondik, és nem kopnak el idő előtt a
> mechanikus alkatrészek.
>
>

-----------------------------------------
          elektro[-flame|-etc]