[elektro] robotok-a-honved-korhazban

[Lajos Rancz]

Helló!

Egy dolgot nem veszel figyelembe: a folyamatos terjedő gépesítés extrém
módon növeli a hatékonyságot. Hatékonyabb lesz az alapanyag, az energia, a
munkaidő stb felhasználása.

Üdv

2012/4/6 Andras Kadinger <bandit at surfnonstop.com>

> (Nem kifejezetten a tiedre reagálok, csak úgy elmélkedek a témával
> kapcsolatban.)
>
> Mérnökpalántaként,  hosszú távra tervezett, folyamatosan működő
> rendszerként felfogva, én azt látom, hogy a jelenlegi világtársadalmi
> rendszer nem fenntartható. Nem tudtok jobbat? Írom alább, hogy mire
> gondolok.
>
> Vannak a világban emberek. Meg vannak a világban javak, korlátos
> mennyiségben - nem jut mindenkinek mindenből. Ezen javak közé tartoznak
> jelenleg olyanok is, amelyek az emberi élet fenntartásához
> nélkülözhetetlenek (víz, élelem, otthon, stb.). Az egyén élete tehát
> ilyen társadalomban elképzelhetetlen a korlátos javakhoz való hozzájutás
> nélkül.
>
> Hogy döntsük el, ki jusson hozzá a korlátos javakhoz (és ki ne)? Mivel a
> társadalom működtetéséhez régebben gyakorlatilag korlátlan mennyiségű
> emberi munkára volt szükség, kézenfekvő volt az a megoldás, hogy az
> életfeltételeket (a korlátos erőforrásokhoz való hozzájutást) az alapján
> ossza ki a társadalom, ki milyen arányban, ki mennyi munkával járult
> hozzá a társadalom szekerének tolásához. Bevezetésre került tehát, hogy
> az egyén az elvégzett munkáért cserébe kapjon jogot az
> életfeltételekhez. Vagyis a jelenlegi elosztási rendszerben mindenkinek
> szüksége van munkára ahhoz, hogy joga és lehetősége legyen életben
> maradni. Ha ehhez hozzávesszük azt a célt, hogy mindenkinek legyen joga
> és lehetősége életben maradni, akkor az jön ki, hogy mindenkinek
> szüksége van munkára.
>
> A gépesítés/automatizálás növeli a termelékenységet, ennek elemeként
> csökkenti az emberi munkaigényt, ez pedig azt jelenti, hogy fogy a
> világban az egy főre jutó elvégzendő munka mennyisége. Tehát emberek
> maradnak munka-megélhetés-élet nélkül.
>
> Ezt persze ideig-óráig viszonylag jól el lehet tussolni.
>
> Például szándékosan a korszerűnél jelentősen munkaigényesebb termelési
> folyamatok tudatos választásával (ezt hívják minőségi
> alulfoglalkoztatásnak): pl. Kína megrendeli az egyik legmodernebb és
> legköltségesebb kőszénfejtő bányagépet, majd a rendelésből szándékosan
> kihagyja rendelés érétkének nagyjából egy százalékát kitevő, a kitermelt
> szenet a kamionokhoz szállító futószalagot - mondván így munkát tud adni
> többszáz embernek, akik testi munkával (hátukon a szenesputtonnyal)
> nélkülözhetetlen részévé válnak a folyamatnak.
>
> Vagy például közgazdasági trükkökkel: termelünk és értékesítünk egy
> adott volumenben; amikor a hazai piac megtelt, akkor exportálni kezdünk
> a szomszédos országokba, hogy fenntarthassuk a termelést (és vele
> megmaradjon a munkaigény is); ha azok a piacok is megteltek, akkor egyre
> nagyobb piacokra exportálunk vámuniók, gazdasági közösségek, termelési
> kvóták segítségével.
>
> Esetleg műszaki trükkökkel: szándékosan olyan termékeket készítünk,
> amelyek meghatározott időn belül elhasználódnak és cserére szorulnak -
> így a vásárlónak újra és újra újat kell vásárolnia a termékből,
> folyamatosan van tehát igény a termékre, a termelésre (és vele együtt a
> termelés emberi munkaigényére is).
>
> Vagy marketingtrükkökkel: az egy személyre eső fogyasztást növeljük
> egyre újabb és újabb fogyasztási igények felkeltésével - az újabb és
> újabb termékek megjelenése új termelésigényt jelent, új munkaerőigénnyel.
>
> Mivel a rendszer (egyelőre tekintsük csak bolygónkat) véges méretű,
> ezért folyamatos növekedés nem lehetséges, tehát előbb vagy utóbb
> elérjük határait (elfogynak a nyersanyagok, energia, víz, termőföld,
> élettér). Mikor ez bekövetkezne, onnantól kezdve újabb igényt
> kielégíteni már nem tudunk, ezért felkelteni se érdemes őket, ezért a
> termelés is csökkenni fog, ezért a munkaigény is csökkenni fog (azaz
> ismét emberek maradnak munka-megélhetés-élet nélkül).
>
> Tehát logikailag arra jutunk: ha korlátosak az élet fenntartásához
> szükséges javak, és az ezekhez való jogot munkavégzés esetén adja a
> társadalom, és technológiai fejlesztéseket alkalmazunk (ezek csökkentik
> a munkaigényt), akkor emberek halnak meg.
>
> Ebben az olvasatban a géprombolóknak akár még igazuk is van.
>
> Valaki cáfoljon meg legyen kedves.
>
> Mit csináljunk? A fenti feltételek közül ti melyiket vagy melyikeket
> változtatnátok meg/hagynátok el, vagy mit változtatnátok?
>
> 2012.04.05. 18:29 keltezéssel, Móczik Gábor írta:
> > 2012.04.05. 15:03 keltezéssel, Benedek I. írta:
> >> Ezeket ugye ma is emberek végzik? Akkor meg miért éri meg pár ember
> >> munkabérét megtakarítani, miközben egy ilyen rendszer átalánydíjas
> szervize
> >> is többszöröse lehet néhány munkabérnél és annak járulékainál! Nem
> beszélve
> > Mindenki mindig drága szervizelésről meg beruházásról beszél.
> >
> > Emiatt nem jut ez a tetves ország egyről kettőre, senki nem akar lépni,
> > csak állni a fosban.
> >
> > Én gyártás közelében dolgozom, és azt kell mondjam, hogy ha egy
> > automatika rendszer körültekintően van megtervezve, akkor sokkal
> > hatékonyabb, termelékenyebb, olcsóbb, mint az emberi munkaerő.
> >
> > Nem csak úgy lehet valamit megtervezni, hogy mindig elromoljon valami.
> > Ha nincsenek alulméretezve a dolgok, akkor egy csapágy évekig,
> > évtizedekig elvan, az elektronikus alkatrészek élettartama is szinte
> > korlátlan, stb.
> >
> > Nem kell mindig mindent feltétlenül szervizelni.
> >
> > Átalakítottam már pár dolgot, amit a tisztelt gyártója úgy tervezett
> > meg, hogy a szervizeléséből megéljen. Sikerült is neki, meg is élt
> > volna, azóta viszont nem kellett hozzányúlni.
> >
> > Építettem pl. olyan gépet, ami félautomata módon NYÁK lapokat mér.
> > Kézzel kell berakosgatni az anyagot, onnantól végzi a dolgát. Ha
> > megoldanánk, hogy automatikusan szedje a táblákat, rövid távon is
> > olcsóbb volna, mint a minimálbéres ember aki rakosgatja, immár ~6 éve.
> >
> > Munkahelyet vesz el. Ez van. Kellett volna akkor gondolkodni amikor
> > büdös lett a munka és divatba jött a piaci verseny. Egyszerűen egy adott
> > munkára van egy adott adható bér, ha egyszer kínával kell versenyezni.
> > Munka van, de senki nem akarja elvégezni. Minimálbérért ma senki nem
> > szeret dolgozni, monoton munkát pláne sem, általában a végeredmény
> > minősége és tempója is pont ilyen.
> >
> > Jönnek az emberek felvételre, ekkor még mindent elvállalnak és mindent
> > tudnak, aztán később már egészen más a helyzet. Mire betanulják a
> > munkát, hogy haszna is legyen a cégnek belőle (mert addig csak
> > veszteséget termel), addigra felmond.
> >
> > Nekem más a hozzáállásom a dolgokhoz, én a tökéletességre törekszem, és
> > a hócipőm tele ezzel a mentalitással, és mivel műszaki ember vagyok,
> > ezért ha valamit lehet automatizálni, gépesíteni, akkor meg is teszem.
> > A gép nem lesz fáradt, nem lesz idegbeteg, nem áll meg beszélgetni
> > minden 5 perben, nem megy ki dohányozni, stb., pontosan azt fogja
> > végezni amire tervezték, és ha jól tervezték, akkor minimális
> > szervízköltség mellett.
> >
> > Drága a beruházás.
> > Hát igen, az ipari cuccok drágák, meg minden drága, meg főleg a
> > nyűglődés drága. Lehet persze állami tender módjára és lehet kisipari
> > módon is gépet építeni. Lehet félmillióért elvégezni egy csapágyház
> > átalakíást, meg lehet 8-16 óra munkával is. Lehet venni pneumatika
> > munkahengert 100ezer Ft-ért is, vagy lehet venni a vaterán ezerért vagy
> > 5 ezerért.
> >
> > Elmondanám, hogy ilyen módon készült el több gép, nem milliós
> > beruházással, és azóta kitermelte a cserealkatrész árát is, ha netán
> > szükséges lenne, de eddig még szinte csak a 100 Ft-os, bár vadi új kínai
> > mikrokapcsolókkal gyűlt meg a bajom. Az én készülékeimben érdekes módon
> > jellemzően nem száradnak ki a kondik, és nem kopnak el idő előtt a
> > mechanikus alkatrészek.
> >
> >
>
> -----------------------------------------
>          elektro[-flame|-etc]
>