[elektro]

[Xorn]

2009/8/31 Acs Gabor <agabor at electrodesign.hu>:
> Igaz, hogy Pesten, de teljesen a zöldben nőttem fel. Soha, semmilyen
> allergiám nem volt, aztán 28 évesen kipucoltam egy kéményt, amiből
> váratlanul kizuhant rám egy embernyi magasságú korommennyiség a
> kéményből. Még aznap mindenem feldagadt, a szemem környéke, még a
> fülcimpám is a sokszorosára. Azóta vagyok parlagfűre, feketeürömre, és a
> kézbőröm szinte mindenre allergiás. Épp így nyár vége felé történt,
> szerintem valami erős keresztreakció lehetett. Mint amikor valaki nem
> allergiás, de egy helyen belélegez egy csomó macskaszőrt, és ezzel
> egyszerre megcsípi egy darázs, és majdnem belehal.

Anno edesanyam egy komplett tervezoiroda, kb. 50 ember fonoke volt.
Nem eppen szignifikans minta, de azert elgondolkodtato, hogy 1987-ben
a "semmibol" egyszerre csak 3 embere lett parlagfuallergias. Sem
korban, lakhelyben, nemben stb. nem volt kozottuk lenyeges egybeeses,
amire ez foghato lett volna.

Edesapam 1988-ban halt meg, prosztatarak, utana mutet, majd a mutet
utani intenziv kezelesen orvosi muhiba kovetkezteben. 1986 tavaszan a
hetvegi hazban jartak edesanyammal, amikor jegeso esett. Azt a
megjegyzest tette akkor: Nezd, milyen furcsa, orso alakuak ezek a
jegek, mintha radioaktiv eso lenne.

Veletlen? Lehet. De az is, hogy nem. Sok mas embertol is hallottam
azota, hogy eppen pont veletlenul 1987-ben tort rajta ki eloszor az
allergia.

Best regards,
Andy