[elektro] Regi cikk

[Oldradio]

Hello Mindenkinek!
Kiszedtem egy cikket az 1926-os műszaki szemléből:

Mi újat várhatunk a rádiótechnikában?

J. Schmitt-nek az Österreichischer Radio-Amateur f. évi szeptemberi számában
közölt cikke szerint a rádiósokat jelenleg legjobban érdeklő kérdések
egyike, a hírszórók hullámelosztása. Körülbelül két évvel ezelőtt a
távíró-adók zavarták a hírszórókat. Ezt ugyan sikerült már kiküszöböli, de
most a hírszóró-adók zavarják egymást. Az illetékes genfi bizottság a
legnagyobb gondossággal (vagy talán nem?) iparkodik e téren rendet
teremteni. Schmitt szerint szelektívebb (kiválasztóképesebb)
vevőkészülékeket kell szerkeszteni. Ez azonban nem történhet a hangerősség
rovására, amely most, tiszta légkör esetén, megfelelőnek mondható. Ez az
utóbbi feltétel azonban ritkán van meg, és a gyakorlati tudománynak a
légköri zavarokat is ki kell küszöbölnie. Mindez azonban a készülékek
egyszerűségének rovására fog történni, de ez nem jelenthet nehézséget,
hiszen az idők folyamán a közönség műszaki tudása is fejlődni fog.
Évtizedekkel ezelőtt az autóvezetés is ördöngősségnek látszott és manapság
már úgyszólván akárki elsajátíthatja. A vevőkészülékek kérdésével szorosan
összefügg a hangszóró-probléma is. A családon belül lehet több fejhallgatót
alkalmazni egy készülékre és ez jó vételt eredményez, de termekben, sok
ember számára, hangszóró kell. Beszéd közvetítése így is kielégíthető módon
eszközölhető, de zenei előadásoknál, bizony, őszintén be kell vallani, ma
még jobb a gramofon, mint a hangszórós rádió.

A rádiótelefóniát eddig különösképpen csak a rádióhírmondónál alkalmazták,
pedig még több más téren is értékes szolgálatokat tehet. A robogó vonatból
már lehet a városi központok távbeszélő-előfizetőivel beszélni. A hasonló
megoldás a vízi és légi közlekedés terén még megoldásra vár. Kísérletek
történtek már és a megoldás nem is látszik oly nehéznek. De még tovább is
mehetünk gondolatban és a földrészek közti távbeszélés lehetőségét is a
rádió megoldandó problémái közé sorolhatjuk. Ez a vezetékes távbeszélővel
nem sikerült és a rádiónál mutatkozó nehézségek kisebbeknek látszanak.
Ugyancsak alkalmasabbnak látszik a vezetéknélküli távbeszélés alkalmazása
ott, ahol a hosszú vezetékes vonalak kiépítése és nehéz viszonyok közt való
karbantartása helyett az összeköttetés rádióval sokkal biztosabban tartható
fenn. Például Ázsiában, Afrikában, Amerika lakatlan részein, amikor
őserdőkön, óriás hegyeken kellene a vonalakat keresztülvezetni és a
vadállatoknak, meg az Európában nem is ismert időjárási viszontagságoknak
(lásd floridai ciklon és hasonlók) kitenni. Az ilyen nagyon hosszú és
veszélyeztetett vonalak karbantartása sokkal nehezebb és költségesebb,
üzemük bizonytalanabb.

A mai generáció még sok újdonságot fog megérni, arai előre meg nem mondható,
csak legfeljebb sejtethető találmányok fognak meghozni.

(Schmitt nem is említi meg a mostanában oly sokat emlegetett képátvitel
problémáját, pedig ez is inkább a vezetéknélküli eszközökkel oldható meg,
mint a vezetékesekkel.)

             Khayll.