Energomat csapagycsere

[jhidvegi]

Pár dolog, a mi a régi mosógépekben nem, vagy nem mindben volt megoldva.

- külön mosószeres előmosás,
- mosások, öblítések utáni korrekt ürítés, kis fordulatú centrifugával,
- forróbb vizes mosások utáni lúghűtés (ez gyűri össze a legjobban a 
ruhákat, ha forrón megcentrifugálják),
- változtatható centrifuga sebesség (többféle ruha van, nem egyforma 
sebességgel célszerű kipörgetni),
- rövid, kíméletesebb centrifugálás az öblítések között, ami sokkal több 
bennmaradó mosószert eredményez,
- többféle szeradagolás. Ezen, ami most van, előmosás, főmosás, öblítés, 
fehérítés anyagai adhatók be.
- töltetérzékelés, ennek megfelelő vízadagolás, hogy a víz-ruha arány a 
legjobb legyen. Ha csak úsztatva vannak a ruhák, sokkal szerényebb a 
gyömöszölőhatás.
- az előre-hátra fordulatok egymáshoz képesti aránya. A régi gépeken 
gyakran vettem úgy ki a holmikat, hogy össze voltak egymással 
csavarodva. Valahogy ebben az újabban ez nincs. Én ennek tudom be, hogy 
valszleg pontosan számolja, mennyit forog előre és hátra.
- a centrifugálásnál ravasz technikák vannak arra, hogy a ruhák 
eloszlására figyeljen. Egy srác, aki foglalkozott ezekkel, leírta nekem, 
hogy pl a motorforgató áramkör igbt-inél (ha jól emléxem) 
áramérzékeléssel nézték, mennyi lüktetőáram van benne, ami az egyenetlen 
ruhaeloszlásra utal, és ennek függvényében matatta a vezérlés az 
elindulás folyamatát.
- valami mindig marad persze, de ha nem egyből nyomom rá a teljes 
fordulatot, akkor kipöröghet belőle vmennyi víz, és kevésbé fog rázni a 
dob. (Az ndk gépben egy érdekes mechanikát alkalmaztak, ami bár semmit 
nem érzékelt, de a felpörgés nem volt egycsapásra történő. A motoron 
lévő ékszíjtárcsán a szíjfutás átmérője nőtt meg a fordulatszám hatására 
egy röpsúlyos szerkezettől úgy, hogy a két ékszíjtárcsa egymásba hatolt, 
és a szíj felmászott a nagyobb kerületre, a motor meg felemelkedett a 
súlyánál fogva. Ez volt a szíjfeszítés alapja. A mai gépeknél egyszerűen 
fordulatszám-szabályozást alkalmaznak, és széles tartományban változik a 
centrifordulatszám a mosás folyamán. A belőtt (általam engedélyezett) 
maxot a végcentrifugáláskor használja csak.
- a mosás végén a dobot pozícióba forgatja, hogy ne kelljen kézzel 
nyitható helyzetbe hozni. (felültöltős, lumbágóellenes. :-) )
- a betöltésnél, kiszedésnél szinte esélytelen a zoknik... melléesése. 
Olyan a menstrukció, hogy nem tud mellé esni. Az ndk-s volt felültöltős, 
de rafinált trükköket kellett kitalálnom dobon küvülre került zoknik 
fűtőtest melletti felakadó részek mellől való kibányászására. 
Szerencsésebb esetben egy-egy kisebb ruhadarab a kimeneti szűrőben akadt 
fenn. Az átalakított hajdúnál, ami elöltöltős volt, az ablaknál 
elszakadt gumi miatt megesett, hogy a szűrőből kellett zsebkendőt 
kibányászni.
- kényelmi szempont, nem feltétlenül kell: ez a mostani mutatja a 
hátralévő időt. Ha volna több áramtarifa, beprogramozható, hogy ne a 
drágább, hanem az olcsóbb árammal mosson. De ez hasznos akkor is, ha nem 
akarom, hogy a kimosott ruha fél napig benne álljon, ha előre tudom, 
hogy csak később akarom kiszedni, de arra is használható, hogy este 
betöltöm, és ne zajongjon éjszaka, hanem induljon el reggel...
- a kezelőszervek körüli műanyag részek úgy vannak megoldva, hogy az 
óhatatlanul bejutó víznek határozott lefolyási pályákat alakítottak ki. 
Szó se lehet róla, hogy érzékeny részekre folyhasson a lé, mint a 
hajdúban vagy az ndk gépben. Szerintem ilyesmi a kapcsoló mechanizmusok 
halálának az egyik oka, bár ezt ennyire nem elemeztem ki. De ennél a 
wirphoolnál látom belülről, hogy erre nagyon vigyáztak. Sőt, hasonló 
okból az ndk-s gépben maga a szivattyú motorja is gyakran elszállt. A 
szar gumialkatrészekről nem is beszélve, amik miatt volt, hogy direkt 
levet kapott a szivattyú tekercse, amit többször cseréltem, de a végén 
az orczyéktól vettem kiöntött tekercsű szivattyút, azzal ment 
motorleszkadásig.
- a mozgó alkatrészek: itt nincs más, mint aminek tényleg mozognia kell, 
a motor és a dob. Max még az adagolónál, hogy melyik rekesz legyen 
ürítve, itt van valami tökegyszerű, és láthatóan nem nagyon elromló 
mechanika. A forgatható kapcsolója csak programválasztásra van. Tehát 
kimaradnak az elkorrodálodott, nagyáramú kontaktusok hagyományos módú 
megoldásai, a sok nagyáramú huzal kötegbe fogva. A kis energomatnál ez 
még ráadásul tűzveszélyesre is van csinálva. Lehet, hogy nem lesz baja 
20 évig, de ha működés közben matatja valaki, érzi, hogy hú, itt spiccen 
van, hogy átolvad. Szerencse (szerencsés kábelkorbács elrendezés) kell 
hozzá, hogy ez ne történjen meg. A nagy hajdúnál, ami régen volt, ott a 
kapcsolósor sínylette meg a szar kontaktust. Ezt még meg tudtam javítani 
csere nélkül. (Itt jegyzem meg, hogy a hajdú villanybojler is csak azért 
műxik biztonságosan már, mert kidobtam belőle az összes szar eredeti 
kábelt, a szar csúszósarukat. Kicseréltem a villamos rendszerét teljes 
egészében, most már csak a tartály kilyukadása fogja leselejtezni. Ezzel 
elégedett vagyok, és még asszem lehet is kapni ugyanilyet, de hogy nem 
hagyom benne az eredeti kötéseket, az valószínű.)

hjozsi