Re: villanyautó
jhidvegi
jhidvegi at gmail.com
Sun Feb 4 01:02:54 CET 2007
Nemeth Tibor wrote:
> Azert a locsereberelos rendszer is mukodott parszaz evig a maga
> problemaival egyutt. Adottak voltak a lehetosegek es oseink aszerint
> jartak el.
Persze, csakhogy ezek a lócserélős dolgok nem vonatkoztak a kedvenc,
méregdrágán beszerzett lovakra. Tulajdonképpen ez inkább a taxi elődjének
fogható fel, vagy ilyesminek.
> Szerintem az akkucsere igenis lehet jo megoldas, a tulajdonjog az
> energia szolgaltatojae lenne a tobbi reszletet meg nem reszleteznem
> mert egyszer mar megtettem:
>
> http://www.centralnet.hu/pipermail/elektro/1999-June/000736.html>
>
> Azota persze a szamok sokat javultak, de a lenyegi gondok nem
> valtoztak.
Igen, olvastam, meg lehetne csinálni, persze hatalmas szervezést igényel, és
sokáig tart.
Én csak azt mondom, hogy az aksik fejlődési szintje nem tart ott, hogy ezt
érdemes lenne megcsinálni. Valahogy még a lényeges lépés nem jött el. Nagyon
rossz az energiasűrűség, a gyártás, reciklálás biztos, hogy ilyen tömegben,
ahogy elhasználódnának, iszonyú környezeti károkkal járna. A számokat se
nehéz saccolni: minden autóban mindig lenne egy aksi, amit párévente le kéne
selejtezni, újrafeldolgozni.
És bejön az, amit próbáltam feszegetni, hogy az aksi az autó elég lényeges
része lenne. Nagyon nagy lenne egy autón belül a minőségi feszültség.
Rozzant kis szar autó ugyanazt kapná, mint az 50 millás drága holmi. A
rozzant autó ellopásakor, összetörésekor az aksiban keletkezett kár
sokszorosa lenne, mint az egész autó értéke, a drága dögbe meg nem szívesen
engedné be a tulaj azt, ami már egy rozzant szarban is benne volt. Igaz,
hogy ez érték, de mégse pénz. A pénznek nemigen van szaga, de azért mégis
volt, amikor volt. (Régen néha undorral fogtam meg egy-egy összegyűrt
papírpénzt, ami korábban valami részeg dohányos zsebében gyűrődött. Olyan
fertelmes bűzt árasztott, hogy majdelhánytam magam. Ma már ez valamiért
nincs, talán gyakrabban selejtezik.)
Van több ilyen csere tipusú dolog, ahol ugyanezek felvetődnek. Pl a
visszaváltható ilyen-olyan palackok. Az a tudat pl nagyban visszavethet
bárkit ilyen vásárlásakor, hogy ki tudja, ki mit töltött bele, és végül
visszaváltotta. Én is kóstoltam már ilyen palackból irdatlan ízű
ásványvezet, aztán leszoktunk róla gyorsan. Vagy a ruhák. Nem tudok úgy
kimosni mondjuk egy zoknimat, hogy azt bárki felvegye. (Egyszer kerültem
ilyen szituba, de eszembe jutott, hogy van vadiúj zoknim, azt elfogadta az
illető. Utólag világos. Az is világos ilyesmik után, hogy ha valakinek a
felesége töltene velem egy pásztorórát, az a valaki ezután hogy viszonyulna
a csajszihoz. :-) Talán ebbe a legkönnyebb belegondolni.)
Ez a négy dolog az, amit én erős gátnak látok, tehát a rossz energiasűrűség,
a környezetvédelmi problémák, az értékarányok és a honnan jött kérdése.
Ebből egyelőre csak az első és a második műszaki kérdés, a harmadik
változhatna a nagy tömeggyártáskor, de a negyedik? A negyedik elenyészhet,
ha az energiasűrűség úgy megnő, az érték annyira lecsökken, hogy az autó egy
eléggé elkülönült, nagyon pici részében elférne az energiadózis egy ilyen
aksi formájában. Ettől még tök messze vagyunk.
hjozsi
More information about the Elektro
mailing list