Kutyagond

[jhidvegi]

L. Pásztor wrote:

>> Nagy szarba kerültem.
> Abba.  Ismerős. Én is csaptam el így kutyát, épp lámpától
> indultam, kiugrott elém. Csak ott szerencsére minimális volt
> a kár, de a kutya ottmaradt.

Szerencsés helyzet. Ha már úgyis a pokolra kerülök más miatt, leírom, hogy 
sajna a kutyának azon túl, hogy fűt-fát összevérzett, nagyon nagy baja nem 
lett. Pedig elvileg jó megoldás lett volna mindenkinek, talán neki is.

>> Kérdésem: ilyen esetben valóban teljes felelősség a kutyatulajé? Most
>> függetlenül attól, hogy képes volt-e, akarta-e a kutyát
> szabályosan tartani.
> Sajnos igen.  Az utcán igen. Vagyis közterületen.

Szóval a felelősség elvileg teljes. Ez az bajom. Kiderült azóta, pontosan 
hogy is történt.
Kutya pórázról le, nyakörvnél fogva házba be, de mielőtt ajtó becsuk, már 
bent elenged, kutya hátra arc, és spuri. Telik-múlik az idő, félóra múlva 
jön vissza, éppen jött ez a faszi a 6 napja vásárolt autójával, és hát nem 
elément!

>> persze ráfagyott, mert itt 30 a korlát.
> Na itt esetleg lehet valamit a dolgon tompitani.

Most már mindegy, fele-fele megegyeztünk. Alkudhattam volna még, mert amikor 
figyelmeztettem, hogy 30 a korlát, egyből elfogadta az ajánlatomat. Itt 
lakik valahol, és nem tudott róla!! :-)

Ha meg előbb lett volna módom elolvasni az emileket, a megosztott felelősség 
miatt valszleg bedobtam volna, hogy én állom az én káromat (ekkor még ki is 
álltam volna, hogy állatorvos... az is belekerült volna pár tizesbe), ő meg 
a sajátját.

Aszonta, hogy 50-nel, vagy kicsit azalatt ment. De elrepedt az első műanyag 
lökhárító, kiszakadt a lámpa, megsérült a motorháztető (halványan látható 
horpadás), és behorpadt a sárvédő is, szintén csak halványan, valamint az 
ajtó is nyekergősre fogta a dolgot. Szóval a vadiúj autó vagy most sérült 
meg ennyire, vagy behúztak a csőbe.
Ha most sérült meg, akkor a pofa tutira nem csak 50-nel ment. Viszont az 
egész esemény  nem olyan jelentős, hogy ilyen szakértőt érdemes lenne 
bevonni. A kocsiban 100ezer Ft-os a kár. A felét odaadom, és passz.

Ki kéri a kutyát? A másik 50-et odaadom annak, aki elviszi, és a kajáját is 
állom, meg még valami gondozási költséget, ha a nevére veszi, illetve 
lehetővé teszi, hogy időnként a lányom odamenjen megsétáltatni. Hót tele van 
a tököm vele. El nem tudom képzelni, hogy tudnám a következő káreseményt 
megelőzni. (Azon túl, hogy vagy elviszi valaki, vagy elaltatják, vagy 
nemtom. Pedig amúgy szép kis kutya, békés is, meg ragaszkodó, meg minden, a 
seggemet kinyalja egy kis simogatásért... de ezt a nagyfokú értelmi 
fogyatékosságot nem vagyok képes lekezelni. A korábbi kutya ehhez képest egy 
nobel dijas tudós volt. Azzal még én is elmentem sétálni gyakran, póráz 
nélkül is. Olyan békés és szófogadó volt, hogy el is mertem menni. Ma már 
nem tenném, mert szigorodtak a szabályok, de hogy nem kéne rángatni, meg nem 
lobognék mögötte zászlóként, az is biztos.

(Erre a kutyára azért is haragszom, mert úgy vélem, köze van a régi jó kutya 
kimúlásához, de ez már hosszú ahhoz, hogy ide leírjam. Amikor idekerült, még 
nem tudtam, hogy ennyire agyatlan.)

hjozsi

hjozsi