"serts k b t "

[Bamer Balazs]

Szervusz Balázs, István!

Pár saját tapasztalatot én is megírok:

> Es eredmenye sincs, nem ugy, mint a feszket epito madar eseteben. A madar 
> -ezt latva- biztosan megszakadna a rohogestol!.:)

Kiskoromban volt aranyhörcsögünk. Kezdetben (nagynéném útmutatásai 
alapján) kalitkában tartottuk. A gond az volt, hogy éjszaka mindig 
meglógott, de nem az ajtón keresztül. Egyszer kifigyeltem, a 
következőt csinálta: két hátsó lábával a műanyag teknő peremére 
állt, első mancsaival pedig szétfeszítette a két szomszédos rácsot, 
és megpróbáltátfurakodni rajta. Valószínűleg csak "jó" résnél 
sikerült. Később az üveg terráriumban szegény jószágnak először nem 
volt semmilyen berendezési tárgya, csak faforgács alom, ezért kapott egy 
kétoldalt lukas virágcserépszerű házat. Hű, amikor meglátta, szabályosan 
örült. Négy lábán egyszerre ugrált, kiszaladt, beszaladt, fölugrott a 
tetejére vagy félóra hosszan. Utána lapott mókuskereket is, amit 
számomra meglepően hamar megtanult használni: csak addig futott benne, 
amíg jólesett, utána lassított és kimászott belőle.

A macskánkkal néha kísérleteztem. Egyszer adtam neki kaját a táljába, és 
amikor enni kezdett volna, elhúztam előle oldalra úgy két arasznyit. 
Odajött, visszatoltam. Párszor megcsináltam, követte, majd abbahagytam, 
ott állt előtte a tál. Ekkor komoran ült, nem mozdult perceken 
át, csak bámulta a kaját. Majd elkezdett enni. Tisztára, mintha 
megsértettem volna. Máskor tejet vittem neki tejfölöspohárban, de nem 
öntöttem ki a tálba, csak letettem és fogtam, föl ne döntse. A nyelve nem 
ért le a tejig, ezért kétségbeesve kerülgette. Próbálta föllökni, persze 
nem ment, de amikor beleért a mancsa, az tejes lett. Látta, lenyalta, 
ismét beledugta. Párszor ismételte, de rájött, hogy ez nagyon lassú az ő 
falánkságához képest, ezért ismét nyávogni kezdett. Ekkor már megkapta a 
tejet rendesen. Meglepett, hogy milyen hamar asszociált.

 							szia: Balázs