Labortápok elmélete

[Varga Zoltán]

Na jó, hogy feljött a téma. Én is össze akarok dobni egy labortápot, de 
nem kapcsolóüzeműt, és minden csililvilitől (processzor) mentest.
A trafon leágazás lesz.

Hogyan oldanátok meg azt, hogy a feszültségállító potméter tekerése 
szépen átkapcsolgassa a reléket, amik kapcsolják a tekercseket?

Egyébként, azt hiszem a 85 vagy 86-os RT évkönyvben van egy nagyon jó 
labortáp kapcsolás 324-es IC-vel. Ez az ismeretségi körben sok 
példányban megépült anno, és nagyon jól bevált. 5A, beállítható 
áramkorlát, és bolondbiztos.

Z.

Gusi írta:
> NT> Én kihagynám a tirisztort. Nem szeretek labortápban semmi szaggató cuccot. Legyen inkább több leágazású szekunder tekercs, és lehet köztük kapcsolni. Mondjuk 40V bemenetet elég kellemetlen lenne
> NT> leszedni tirisztorral 6V-ra, hogy 1V kimeneti feszed legyen és 5V disszipáljon a tranyókon. Elég jól meg kellene azt szűrni nagy áramnál. Inkább pár relé, és ha már úgyis tervezel bele uC-t, azok
> NT> elkezelnék őket és kapcsolnák a megfelelő szekunder feszültséget. 
> NT> Hátránya a kopó elektromechanikus alkatrész...
> 
> Neeem, kapcsolóüzeműre gondoltam a bemenetet, mert kissebb helyen
> elfér. Nem lesz benne tirisztor. De jó hullámos pár100kHz egyenfesz az
> igen...két dolgon gondolkodom.
> Az egyik: a kimeneti AB "erősítő" fokozat csak valódi komplementer
> darlington lenne és gyors műv.er. hajtaná, igy emitterkövető
> kapcsolásban jóval kevesebb zajt vinne át a kapcstáp kimenetéről.
> A másik, hogy asszimetrikus lehetne-e a kimenet. Ami a tápáramot
> szolgáltatja állna mondjuk 3 tranyóból, az alsó fél ami csak
> "rövidrezár" egy db tranyóból. Elegendő lehetne-e igy...?
> 
> -----------------------------------------
>           elektro[-flame|-etc]
> 
>