vaslemez preseles help, offtopic, ne csapjatok ki erte a listarolpls...

[jhidvegi]

Nagy Tibor wrote:

> Már hogy ne számítana! Ezzel az erõvel akármilyen folyadékkal lehetne
> ilyet csinálni, de mégsem lehet. Most férfiasan bevallom, nem tudom
> miért csak bizonyos folyadékokat használhatunk, de mással tényleg nem
> megy, ha már túl sok olaj van az emulzióban nem folyat rendesen a gép.

Emulzió?? Most megleptél. Miért nem tisztán olaj? Pl hidraulikaolaj.
Ha van valami, ami miatt számít, az maga a hidraulikus berendezés. Az 
anyagnak magának tökmindegy kell legyen, hogy víz, olaj, paraffin, szappan 
:-), tej, méz, marhafaggyú... nyomja-e szét! Hogy érzi a különbséget?

> Ha túl kevés szintén. Egyszer már szívtam egy egész napot emiatt. Az
> emulzió és a hidraolaj között kb. annyi van mint a víz és a méz
> között, tehát fejemet teszem rá, hogy ide márpedig sûrû. Fizikai
> indoklást nem tudok:(

Kár. Igazán kíváncsi lettem volna rá. (Vagy nem ugyanarról beszélünk.)

> Ja, a hõmérséklete sem mindegy, 5-10 fok körül még rengeteg hibát
> csinál a gép, 20-25 fok körül már megszûnik a hõmérsékle okozta hiba.

Ezt elfogadom, mert az anyag maga, aminek nyúlnia kell, ezt hofokfüggoen 
képes csak csinálni. Hallani olyan vad dolgokról, hogy ott, ahol a -40 fok 
szinte természetes, szobahomérsékleten normálisan muködo tengelyek 
eltörnek... szóval az anyag ridegedik hutésre.

>> kicsit megno a folyáshatára, ezért a következo deformáció másik
>> helyen történik, azaz nem valahol kipukkad, hanem szépen kitölti a
>> formát. Ebbol a
>
> Ezt akkor légyszi és magyarázd el a gépeinknek mert õk nem tudják:)

Ezt nem a gépnek kell elmagyarázni, hanem annak, aki anyagot választ. 
Kipróbálni is lehet elore. Szakítógépbe berakni egy csíkot, és a megfelelo 
anyagnak azt a varázslatot kell eloadnia, hogy a csík egyenletesen nyúlik, 
míg a nem jó anyagnál valahol létrejön a kontrakció, ott jobban nyúlik, mert 
már kisebb a keresztmetszet, és elszakad, mielott a többi (eredetileg azonos 
keresztmetszetu) részen különösebben deformálódott volna.

Hogy elektro is legyen benne: vannak olyan ellenállások, amiknek a lábát 
meghajlítod úgy, hogy messzebb nyomod, nem toben fogod, és toben hajlik, 
mintha be lenne fogva a hajlítás mindkét oldalán. Ez nem jó. A jó az, 
amelyik megindul toben (ott a legnagyobb a nyomaték), aztán hangyányit 
keményedik, kibírja ezt a nyomatékot, ezért picit odébb (szuz helyen) hajlik 
tovább, de ez is rögtön keményedik egy picit, és így tovább, szóval kis kör 
hajlítódik.

Az ilyen anyag nem fog kidurranni, mert ahol megfolyik, ott kicsit keményebb 
lesz, máshol is meg kell folynia... És jó, ha ezt a további folyásoknál is 
el tudja játszani.

>> Szerintem kár azt mondani, hogy nem lesz jó, amikor vki leírta, hogy
>> melyik gyárban milyen alkatrészt gyártják így. :-)
>
> Igen, nálunk van 4 ilyen gép:)) Ezért állítom azt, hogy nem fog
> mûködni...

Biztos, hogy ugyanarról beszélünk? Milyen gépek vannak nálatok? Gyanús, hogy 
másról beszélünk, ez lejjebb is kiderülni látszik.

> Nemcsak anyag és nyomás, hanem térfogat és forma(!) függõ, számításban
> nem vagyok otthon, de én is csodálkozom hogy milyen méretekhez
> mennyire
> logikátlan nyomásokat kell használni (bár lehet másnak logikus, de én
> még nem találtam meg az összefüggést).

Kazánképlet. :-) Ugyanolyan falvastagságnál de feleakkora átméronél kétszer 
akkora nyomás kell ahhoz, hogy az anyagban ugyanakkora feszültség 
keletkezzen. Egy csonél úgy lehet nagyjából ráközelíteni, hogy fogsz egy 
mondjuk 1mm-es szeletet a csobol, félbevágod gondolatban, és kiszámítható, 
hogy mekkora tangenciális szakítóerot hoz létre a csoben kialakult nyomás. 
Két falvastagságnyi 1mm-es szeletre jut akkora ero, ami a cso belso átméroje 
szer az 1mm-es szelet szer a nyomás kiad. Lerajzolva elég szemléletes is. 
Hosszirányú feszültség hasonlóan számítható, gondolatban elvágod merolegesen 
a csövet, a keresztmetszetének megfelelo ero alakul ki hosszirányban, ezt 
kell felvennie a kerület*falvastagság keresztmetszetnek. Belátható így 
könnyen, hogy a hengert felhasító, tangenciális feszültség duplája a hengert 
hosszában szétszakító feszültségnek. Ezért én a hasalásoknál csak a 
nagyobbat szoktam kiszámolni.

> Nem is utánnyomásra gondoltam, hanem amíg az anyag megfolyik az idõ,
> ráadásul nem is kicsi! Eddig az ideig pedig biza meg kell tartani a
> nyomást! Ráadásul pontosan.

Na persze, amíg az anyag el nem éri a formát, addig nyomni kell, de ha 
elérte, fölösleges tovább nyomni. :-) Ebben tér el a véleményünk, mert 
szerintem két malomban orlünk. Nálam fix a forma, tehát, ha egyszer az anyag 
kifeküdt, akkor akár 10-szer akkora nyomást is beadhatok neki (ha a forma 
bírja), az anyag nem fogja megérezni, o csak kiadja a nyomást a formának. 
Pont úgy, ahogy egy gumibelso az autókerékben se bírná ki azt a 2 bár körüli 
nyomást, ha nem volna körülötte a köpeny ugye, de ott van, o csak közvetíti 
a nyomást a köpenyre. (A szerepe csak az, hogy tömítsen, elvileg egy 
gumikesztyu anyaga is megfelelne, ha csak kis rések vannak, amiket le kell 
zárnia. Ha meg nincsenek rések, el is hagyható, így jön létre a belsonélküli 
gumi.)

>> Itt a nyomásingadozás max azt okozza, hogy "darabosan"
>> mozog/deformálódik az anyag. Na meg 5-10% nyomáslüktetés? Mit
>> számít? Amúgy is kell némi
>
> Na ezt szintén magyarázd meg a gépnek, könnyebb lenne nekünk, ha
> õ is így gondolná:)

Nem lehet, hogy nálatok a levegobe van felfújva az alatrész? Vagy csak 
valami jelképes sablonba, amivel spóroltak a konstruktorök, és nem képes 
különösebb túlnyomást felvenni a sablon? Ezért aztán qrvára kell vigyázni, 
hogy ha túl kicsi a nyomás, nem fog az anyag feltágulni a sablonig, ha meg 
nagy, akkor szétmegy a sablon?

>> túlnyomás. Ha teszemazt kifekszik az anyag 150 barnal, és megnyomják
>> 250-nel, ahol lüktet a nyomás akár +/-30-at is, elvész a
>> jelentosége, mert
>
> Itt már rég eldurrant az anyagod, mondom, 8 bar mar nagyon szélsõséges

Na de hogy képes eldurranni, ha ott van a sablon??? Ez nem megy bele a 
fejembe!

>> megkapni, annak meg mindegy. A présgép is hiában nyomna még 10
>> tonnát a 100-hoz, amikor már 60-nál létrejött az alak, nincs
>> jelentosége.
>
> Más dolog a kettõ. Lehet, hogy elméletben ez így fest ahogy leírtad,
> de gyakorlatban sajnos nem.

Ott van a két dolog közti hasonlóság, hogy ha egy anyag olyan, hogy a 
megfolyási helyen nem akar a legcsekélyebb mértékben se felkeményedni, sot, 
inkább ott a puhább, akkor belenyomja a prés az üregbe a lemezt, és ahol 
elkezd folyni, ott el is fog szakadni. A helyzet még picit rosszabb is, mint 
a felfújásos esetben, mert itt surlódásból is jön létre húzófesz az 
anyagban. De mivel ez a technológia elég gyakori, és bevált, én nem látom 
akadályát, hogy a felfújós még könnyebb legyen, csak persze az elokészítés 
sokkal szarabb ügy. Pl le kell zárni úgy, hogy ne ott akarjon felnyílni.

Ezt úgy csinálnám meg elsore, hogy jó vastag dugót raknék a cso végébe, meg 
körbevenném szintén egy vastagabb csovel, ami pont illeszkedik kívülrol, és 
tölcsérszeruen kissé befelé menet bovül, hogy ne élben feszüljön majd neki a 
táguló cso, és ezt az egészet awival összehegeszteném úgy, hogy a hegesztési 
varrat mindenütt biztosan érje el a csofalvastagságot. A végén ezt a részt 
le kell vágni persze.

hjozsi