feleseg, lakas, barkacs

[Vági András]

Sziasztok!

Lehet, hogy nagyon kilógok itt a sorból, de már egy kicsit zavar 
mennyire nem veszik egyesek
_ember_ számba a nôket. Pedig pont ugyanolyan emberek, ugyanúgy 
értelmesen gondolkodó,
szeretetre méltó lények, csak oda kéne figyelni rájuk, meg kéne ismerni 
és érteni a valódi énjüket,
ahelyett hogy hímsoviniszta szöveggel vigasztalnátok magatokat, hogy ti 
milyen faszák vagytok,
ôk meg milyen hülyék. Egyesek nem veszik észre, mennyi szeretetet és 
törôdést kapnak párjuktól,
háztartást vezettnek rátok, gyereket nevelnek, takarítanak stb és Ti meg 
se köszönitek sokszor,
csak lehülyézitek ôket, mert rendet rak vagy kitakarít utánatok. 
"Idomításról" beszéltek,
pedig nem álat, hanem _emberrôl_ beszéltek, akinek ugyanúgy van 
öntudata, érzelmei, gondolatai
és lelki világa, csak esetleg még sose vettétek észre. Nem is csodálom, 
ilyen érzéketlen környezetnben
nem is merné kimutatni senki, csak fájdalommal járna. És még azt is 
biztos rossz számba vennétek,
ha elsírná magát. Szégyellem magam sok férfitársam helyében, akik 
kizárólag a saját érdekeiket nézik,
és max. szexuális vágyaik kielégítésére és rabszolgának tartanak egy 
kedves emberi lényt,
aki biztosan mindezek ellenére szeret titeket, különben nem válalná ezt 
a nagy áldozatot.
De boldog szerintetek? És Ti boldogok vagytok?
Hol marad a szeretet?!
Gondolkozzatok... és esetleg ideje elbeszélgetni a társal, nyiltabban, 
ôszintén, mint emberrel.

András