OT kerdes OTOTOTOTOT

[Sass Péter]

VF  <vf at elte.hu> 2003.07.15. 18:36:30 +1h-kor írta:

> Igaz, de azert ne legyunk szakbarbarok. Nagyon sok erdekes informacio
> elhangzott itt offtopic minosegben, ami hogy ha a megfelelo idoben
> eszedbe jut, nagyon sokat segithet, ha nem, akkor csak az altalanos
> muveltseged noveli :) 

Akkor egy kis irodalom. A "legyünkmárkicsitnyitottabbak" számára kötelező! 

> Stanislaw Lem: Kiberiáda
> Hatodik utazás
> avagy 
> 
> hogyan épített Trurl és Klapanciusz másodfajú démont az okleveles zsivány
> számára
> 
> 
> ----------------------------------------------------------------------------
> ----
> 
> Európa Könyvkiadó, 1987.
> Fordította: Murányi Beatrix 
> 
> ----------------------------------------------------------------------------
> ----
> 
> "A Nagy Napok népeitől két karavánút visz délnek. Az első, a régebbi, a
> Négycsillagtól a Garázda felé vezet; az utóbbi nagyon álnok, változó fényű
> csillag, halványulóban az Ezüstfehérek Törpéjére hasonlít, így megtéveszti
> az utasokat és a Bakacsin Sivatagba csalogatja őket, ahonnét tíz közül csak
> egy karaván kerül ki épségben. A második, újabb utat a Mirábil birodalom
> nyitotta meg, miután rakétás rabszolgái hatmilliárd mérföld hosszú alagutat
> vágtak magán a Fehér Garázdán keresztül. 
> 
> Az alagút északi bejáratát pedig így kell megtalálni: a Nagy Napok közül az
> utolsótól egyenesen a Pólus felé kell haladni, hét villamos miatyánknyi
> ideig. Aztán kicsit balra, míg feltűnik egy tűzfal, ez a Garázda oldala, és
> az alagút nyílása olyan rajta, mint fekete pont egy fehér tűztengerben.
> Akkor aztán nyílegyenesen lefelé kell tartani, bátran, mert nyolc hajó elfér
> egymás mellett az alagútban; és páratlan látvány nyílik meg az utas előtt a
> hajóablakon át. Először a Hőzabálók Tűzesése következik, aztán az időjárás
> szerint váltakoznak a csodák; mikor a csillag belsejét egy-kétmilliárd
> mérfölddel arrább mágneses viharok kavargatják, olyankor látszanak a nagy
> tűzmagok, és a csillag izzó erei fehéren égő, alvadt vércsomókkal, ha
> közelebbi a vihar vagy hetedfokú tájfun dühöng, akkor remeg a boltozat,
> mintha fehér hőtészta akarna hullani róla, de ez csak látszat, mert repül és
> nem hullik, és ég, de nem éget, mivel az Erős Mezők gátjai sakkban tartják.
> Látszik, hogyan dagasztódik a protuberancia-tészta, a Pokolkáknak nevezett
> villámforrások pedig háborognak és zubognak; nem árt erősebben megragadni a
> kormánykereket, mert ilyenkor a legnagyobb kormányosi tudományra van
> szükség, és nem a térképet, hanem a nap zsigereit kell figyelni: ugyanis még
> senki sem látta kétszer egyformának ezt az utat. A Garázdába vágott alagút
> nem marad egy helyben, hanem állandóan hullámzik, tekereg és vonaglik, mint
> a viaskodó kígyó; ennélfogva tartsuk jól nyitva a szemünket, figyeljük a
> zuhogó fűzfalakat és a kinyúló tűznyelveket, ha pedig azt halljuk, hogy a
> hajó páncélja recseg a tűzkorbácsoktól és lángtarajoktól, saját
> gyorsaságunkon kívül semmiben se bízzunk. Mindazonáltal azt is figyelembe
> kell vennünk, hogy nem minden tűzhullám és az alagútnak nem minden rándulása
> jelent mindjárt csillagrengést vagy a fehér tűzóceánok áradását, tehát, ezt
> jól eszébe vésve,-a tapasztalt hajós nem kiabálja nyakra-főre: >>A
> szivattyúkhoz!<<, nehogy aztán az öregebb rókáktól szégyenére azt kelljen
> hallgatnia, hogy egy csepp hűtőammóniákkal akarja a csillag örök fényét
> kioltani. Annak pedig, aki megkérdezi, mit kell hát csinálni, ha valódi
> csillagrengés rázza meg a bárkát minden tapasztalt csillaghajós megmondja,
> hogy ilyenkor elegendő egy nagyot sóhajtani, mert hosszabb búcsúzkodásra úgy
> sincs idő a halál előtt, szemünket pedig nyugodtan tarthatjuk nyitva vagy
> csukva, ahogy tetszik, mivel a tűz úgyis kiégeti. De az ilyen katasztrófa
> nagyon ritka, mivel a Mirábil birodalom mérnökei szolid kapcsokkal
> erősítették meg a boltozatot; ezért tulajdonképpen bízvást ajánlható ez az
> út a csillagon keresztül, a Garázda hajladozó, fényes hidrogénfalai között.
> Joggal dicsekednek az építők, hogy aki bement az alagútba, majdnem
> bizonyosan ki is jön belőle; ám ugyanezt aligha mondhatnánk el a Bakacsin
> Sivatagról. Ugyanis az alagút legfeljebb századonként egyszer szakad be
> csillagrengés miatt, eltévedni viszont egyáltalán nem lehet benne, mivel
> csak ez az egyetlen út vezet a csillagon át. Ezzel szemben a sivatag
> feketébb az éjszakánál, mert a környékbeli csillagok fénye egyszerűen nem
> merészkedik oda, Annál nagyobb a lárma és csörömpölés, mert folyton
> összeverődnek a hajóroncsok, zörög az ócskavas: ez a sok hajó mind az álnok
> Garázda miatt tévesztette el az utat, és zuhant a feneketlen örvényekbe,
> hogy ott keringjen a galaxis utolsó fordulatáig, s a szilaj gravitáció
> rázza, mint a csörgőt. A Bakacsin Sivatagtól keletre van a síkospofájúak
> birodalma, nyugatra pedig a szemkezűek földje, délre viszont több út vezet a
> halálkatlanok között a kéklő Azúrföld derűsebb vidékére, majd azon át a
> tűzvirágos Murgundiába; a vasatlan csillagokból álló véres csillagképbe,
> amelyet Alcaron szekerének hívnak. 
> 
> Maga a Sivatag, mint említettük, éppúgy tele van feketeséggel, mint a
> Garázda napalagútja fehérséggel. Nemcsak az örvények, a kavargó ködök és a
> szilaj meteorrajok okozzák a bajt; némelyek ugyanis azt mondják; hogy
> ismeretlen helyen, a legsötétebb sötétségben, a felfoghatatlan mélységben
> ősidők óta lesben ül egy bizonyos lény vagy nemlény, Névtelen nevezetű, mert
> aki egyszer találkozott vele, és megtudta valódi nevét, az többé semmit sem
> mondhat el másoknak, mivel rögtön meghal. Azt beszélik; a Névtelen
> foglalkozására nézve zsivány és boszorkánymester, saját kastélyában lakik,
> amely fekete gravitációból épült, a várárok örök tájfun, a várfal maga a
> nemlét, a tökéletes semmi, ablakai vakok, kapui süketek; a Névtelen a
> karavánokra leskelődik, s mikor elfogja a kincséhség és vérszomjúság, fekete
> port fúj az utat mutató napokra, így kioltja fényüket, és a vándorokat
> lecsalja a biztonságos útról, aztán kiront a nemlétből, lasszót vet
> áldozataira, és vára semmijébe hurcolja őket, vigyázva közben, hogy még a
> legkisebb rubintű se törjön össze, mert amilyen vérszomjas, éppolyan
> akkurátus. Aztán már csak a lerágott roncsok repülnek ki a palotából, és
> keringenek tovább a Sivatagban, nyomukban pedig sokáig röpködnek a hajók
> szegecsei, amelyeket a Névtelen Szörnyeteg kiköpköd, mint a szilvamagot. De
> mióta a rakétaraj rabszolgamunkája révén megnyílt az alagút a Garázdán
> keresztül, s a hajók mind ezt a fényes, biztonságos utat választják, azóta a
> Névtelennek nincs zsákmánya, és haragja hevével bevilágítja a Sivatag
> sötétségét, teste átfénylik a gravitáció fekete falán, mint rémes
> csontváz-báb, amely selyemgubójában sírian foszforeszkálva porlad. Nem egy
> bölcs azt állítja, hogy a Névtelen egyáltalán nincs, és nem is létezett
> soha; mondani ezt könnyű, sokkal nehezebb megbirkózni egy dolog képzetével,
> amelyre szó sincsen a langyos nyári csendben, a Bakacsin és Tűzforró
> Sivatagtól messze. Könnyű nem hinni a rémben, nehezebb legyőzni őt és
> elkerülni mérhetetlen falánkságát. Nem nyelné el magát a murgundiai
> Kibernátort, nyolcvanfőnyi seregével, három hajójával együtt, hogy hírmondó
> sem maradt belőlük, a lerágott hajóbordákon kívül, melyeket Kis Szolária
> falu parasztgyerekei találtak meg, mert a ködár az ő partjaikra vetette ki
> őket? Nem falt-e fel számtalan más derék vitézt irgalom és könyörület
> nélkül? Legalább a halk villamos emlékezet adózzon tisztelettel a
> boldogtalanoknak, akiknek még sírjuk sincsen, ha már nem akad olyan bajnok,
> aki az ősi csillagtörvények szerint lovagi bosszút állna mind e gazságok
> elkövetőjén." 
> 
> Mindezeket Trurl egy öregségtől foszladozó, vén fóliánsban olvasta, amelyet
> véletlenül vásárolt holmi vándor kalmártól. Másnap elvitte Klapanciuszhoz;
> és felolvasta mindezeket a rendkívüli dolgokat elejétől végig, mert nagyon
> tetszettek neki. 
> 
> Klapanciusz, mint a világegyetemet jól ismerő, mindenfajta napok és ködök
> világában járatos, bölcs mérnök, elmosolyodott, megcsóválta a fejét, és így
> szólt: 
> 
> - Remélem, egy szót sem hiszel ebből a meséből? 
> 
> - Már miért ne hinnék? - botránkozott meg Trurl. Nézd csak, még egy jól
> sikerült rézmetszet is van itt: a Névtelent ábrázolja, amint éppen két
> napvitorlást eszeget a pincébe rejtett kincsek között. Különben is, talán
> nincs valóban alagút egy szupercsillagban, ha egy másikban is, nevezetesen a
> Beth-el-Geuzéban? Csak nem vagy olyan tudatlan a kozmográfiában, hogy ezt
> kétségbe vonnád?... 
> 
> - Ami a metszetet illeti, rajzolhatok neked rögtön egy olyan sárkányt,
> amelynek ezer napból áll mindegyik szeme, ha te a rajzot tekinted az igazság
> bizonyítékának - vágott vissza Klapanciusz. - Ami pedig az alagutat illeti,
> az először is csak kétmillió mérföld hosszú szó sincs holmi milliárdokról,
> másodszor a hajózás az alagúton át a legkevésbé sem veszélyes, ezt magad is
> tudod, hiszen éppen elégszer repültél át rajta. Ez az úgynevezett Bakacsin
> Sivatag pedig egyszerűen a Meridia és Tetrarhida között keringő kozmikus
> szemét tíz négyzetkiloparszeken eloszló tömege; igaz, hogy ott sötét van, de
> csak a sok szeméttől. Nincs ott semmiféle Névtelen, hülyeség az egész! Ez
> még csak nem is valami becsületes régi mítosz, hanem egy sületlen elmében
> termett olcsó maszlag. 
> 
> Trurl összeszorította. a száját. 
> 
> - Hagyjuk az alagutat - jegyezte meg. - Azt mondod, hogy biztonságos, mert
> én átrepültem rajta; ha te lettél volna ott, egészen másképp beszélnél. No
> de hagyjuk az alagutat, jobb lesz. Ami viszont a Sivatagot és a Névtelent
> illeti, nem szeretem, ha üres szavakkal próbálnak meggyőzni. Utazzunk oda,
> akkor majd meglátod - és felemelte a vastag fóliánst az asztalról -, mi igaz
> ebből, mi nem! 
> 
> Klapanciusz mindenképpen le akarta beszélni a szándékáról, amikor azonban
> látta, hogy Trurl megint olyan makacs, mint rendszerint, és esze ágában
> sincs lemondani erről a különösen kezdődött utazásról, először kijelentette,
> hogy látni sem akarja többé barátját, de hamarosan maga is készülődni
> kezdett az útra, mert nem akarta, hogy barátja egyedül odavesszen -
> kettesben valahogy vidámabb dolog szembenézni a halállaI. 
> 
> Fölszerelkeztek hát ezzel-azzal, hiszen sivatagon át vezetett az útjuk (ha
> nem is lesz olyan festői, mint a könyv leírja), majd elindultak kipróbált
> hajójukon. Útközben itt-ott megálltak, hogy híreket halljanak a lakosságtól,
> különösen mikor elhagyták azt a vidéket, amelyről még pontos ismereteik
> voltak. Ám a bennszülöttektől nem sokat lehetett megtudni. Ők csak közvetlen
> környéküket tudták leírni, de arról, hogy mi van ott, ahol ők maguk sohasem
> jártak, nyilvánvaló képtelenségeket hordtak össze, ráadásul igen
> részletesen, és borzongva ugyan, de láthatólag nagy kedvteléssel.
> Klapanciusz az ilyen históriákat röviden korrotikusaknak nevezte, a
> szklerózis-korrózióra célozva, mely minden aggastyán elméjét megtámadja. 
> 
> Mikor azonban vagy öt-hatmillió fényleheletnyire megközelítették a Bakacsin
> Sivatagot, holmi erőszakos óriásról kezdtek híreket hallani, akinek Diplo
> zsivány a neve; igaz, hogy a hírharangok közül soha senki nem látta, és azt
> sem tudták, mit jelent ez a különös "Diplo" név. Trurl arra gondolt, hogy
> talán a "dipólus" eltorzult formája, s a zsivány bipoláris, azaz kettős és
> ellentmondásos természetére utal, de Klapanciusz, mint kettőjük közül a
> megfontoltabbik, inkább tartózkodott a hipotézisektől. Ez a zsivány - így
> szóltak a hírek - módfelett kegyetlen és féktelen természetű, ami abban
> nyilvánul meg, hogy mikor áldozatait már mindenükből kifosztotta, szörnyű
> fukarságában nem elégszik meg a zsákmánnyal, hanem ráadásul még el is
> tángálja őket. Fontolgatta egy darabig a két mérnök, ne vigyenek-e magukkal
> lőfegyvert és kardot a fekete Sivatagba, de végül is úgy döntöttek, hogy a
> legjobb fegyver mérnökségbe élesedett, széles látókörű és átfogó elméjük;
> úgy utazta hát tovább, ahogyan voltak. 
> 
> Be kell ismerni, hogy a további út folyamán Trurl igen keserű csalódásokat
> élt át, mivel a csillagzó csillagfészkek, lángoló lángkapuk, puszta
> pusztaságok, meteorabroncsok és vándorló sziklák sokkal szebben voltak
> leírva a régi fóliánsban, mint amilyen látványt valóságban nyújtottak.
> Csillag kevés volt a környéken azok is egészen jelentéktelenek, viszont
> annál öregebbek; némelyik már alig pislákolt, mint a parázs a hamuban,
> olyiknak a felszíne már el is sötétedett, csak kérge repedésein világítottak
> ki vöröslő erek a ráncos salakból; tűzdzsungel vagy titokzatos örvény
> egyáltalán nem volt, senki nem is hallott ilyesmiről, az egész sivatagot
> inkább úgy ismerték, mint a lehető legunalmasabb, üres vidéket: meteor ugyan
> röpködött annyi, mint a nyű, de a lármás kavargásban több volt a szemét,
> mint a rendes mágneses magnetit, vagy tektonikus tektit; ez érthető, mert
> innen már csak egy macskaugrás a déli galaktikus pólus, és a sötét áramlatok
> ide sodorják a port és szemetet a galaxis központi tájékairól. A szomszédos
> törzsek és népek nem is Bakacsin Sivatagnak nevezik ezt a vidéket, hanem
> egyszerűen szemétdombnak. 
> 
> Trurl tehát, tőle telhetőleg leplezve csalódását Klapanciusz előtt, nehogy
> kaján megjegyzéseket kelljen hallania, a Sivatag felé irányította hajójukat.
> A páncél falon rögtön sustorogni kezdett a homok, kopogni a mindenféle
> csillagszemét, és hamarosan olyan vastag réteggel borította be a hajó falát
> a napkitörések hulladéka, hogy a hajómosás gondolatára mindentől, de főleg
> az utazástól teljesen elment a kedvük. 
> 
> A csillagok rég eltűntek a piszkos sötétségben, a hajó vaktában repült, majd
> egyszerre csak nagyot ugrott, minden készülék, hordó és műszer megcsörrent
> benne, s az utasok érezték, hogy valamerre sodródnak, mégpedig egyre
> gyorsabban; végül a hajó hirtelen, bár elég puhán megállt, ferdén, mintha
> valami égitestbe fúródott volna az orra. Az ablakhoz rohantak, de odakint
> teljes sötétség volt, hiába meregették a szemüket; s ekkor odakintről
> döngetni kezdték a hajó oldalát, hogy csak úgy remegtek a falak: egy
> ismeretlen, szörnyű erejű valaki akart erőszakkal behatolni. A két mérnök
> kezdett valahogy kevésbé bizakodni fegyvertelen eszében, de késő volt a
> bánat, hát hogy össze ne törjön a hajójuk, inkább maguk nyitották ki
> belülről az ajtót. 
...

Folyt. köv.!