OT kerdes OTOTOTOTOT

[Sass Péter]

Lem, Kiberiáda, folyt.

...
> Néznek, néznek, és lám, egy óriási pofa jelenik meg az ajtóban, olyan
> hatalmas, hogy maga a gazdája semmiképpen sem férhet be; hallatlanul csúf ez
> a pofa, hosszában és keresztben tele nagy, dülledt szemekkel, orra, mint a
> fűrész, álla, mint a markológép; és meg se moccan, csak bámul be az ajtón,
> szemei mohón fürkészik a hajó beIsejét, mindegyik szemcsoport másik sarkot
> figyel, olyan kifejezéssel, mintha azt becsülgetnék, kifizetődik-e mindez;
> még a mérnököknél sokkal butább valaki is megértette volna, mit jelent ez a
> nézelődés, mert nagyon ékesszóló volt. 
> 
> - Na, mi van? - szólalt meg végre Trurl, akit idegesített ez a néma,
> szemérmetlen vizsgálódás. - Mit akarsz te randa pofa?! Én Trurl mérnök
> vagyok, általános omnipotenciátor; ez pedig Klapanciusz barátom, ugyancsak
> jeles híresség. Turistaúton vagyunk a hajónkkal, tehát légy szíves, azonnal
> vidd innen a képedet, és vezess ki minket erről a sötét és biztosan koszos
> helyről, aztán irányítsál a rendes, tiszta űrbe, máskülönben panaszt
> teszünk, és téged apró vasárura szednek szét, te szemétkotró: Hallod, mit
> beszélek?! 
> 
> De a pofa egy szót sem szól, csak tovább bámészkodik, és mintha számolna
> magában. A zsákmányt becsülgeti, vagy mi a fene? 
> 
> - Ide figyelj, te pocsék alak - ordítja feldühödve Trurl, noha Klapanciusz
> oldalba bökte, hogy mérsékelje magát -, nekünk nincsen se aranyunk, se
> ezüstünk, se más kincsünk, hát engedj el bennünket rögvest, és mindenekelőtt
> vidd innen az a nagy pofádat, mert hihetetlenül ronda. Te meg - fordul hátra
> Klapanciuszhoz - ne bökdöss, mert megvan a magamhoz való eszem, és tudom,
> kivel hogyan kell beszélni! 
> 
> - Énnekem - szólal meg ekkor hirtelen a pofa, ezer tűzszemét Trurlra
> függesztve - nemcsak aranyra vagy ezüstre van szükségem, beszélni pedig
> finoman és tisztelettel kell velem, mert okleveles zsivány vagyok, művelt és
> nagyon ideges természetű. Különb fickók is jártak már itt nálam, mint ti
> vagytok, és megszelídítettem őket, ahogyan akartam, ti is megszelídültök
> majd, és mindent kifacsarok belőletek. Nevem Mohó, minden irányban harminc
> rőf hosszú vagyok, és csakugyan kincseket rablok, de tudományos és korszerű
> módon; vagyis: becses titkokat gyűjtök, a tudomány kincseit, hiteles
> igazságokat, és általában mindenféle értékes információt. Most pedig
> gyerünk, ide vele, mert ha nem, akkor füttyentek! Ötig számolok: egy, kettő,
> három ... 
> 
> Számolt ötig, és mivel semmit sem adtak neki, valóban füttyentett, hogy
> majdnem megrepedt a fülük. Klapanciusz rájött, hogy a "Diplo" név a
> diplomával függhet össze, amelyet nyilván valamelyik Bűnöző Akadémián
> szerzett az útonálló: Trurl betapasztotta fülét a kezével, mert Mohónak a
> füttye is méltó volt termetéhez. 
> 
> - Nem kapsz semmit! - ordította, miközben Klapanciusz vattáért rohant. - És
> vidd innen a pofádat! 
> 
> - Ha elviszem a pofámat, akkor a kezemet dugom be - felelte Mohó -, márpedig
> erős, súlyos és harapófogóban végződő kezem van, majd meglátjátok! Vigyázat,
> kezdem! 
> 
> És csakugyan: a vatta, melyet Klapanciusz előszedett, már feleslegesnek
> bizonyult, mert a pofa eltűnt, helyette megjelent egy ormótlan, görcsös,
> lapátkörmű acélmancs, és rögtön turkálni kezdett, tördelve az asztalokat,
> szekrényeket és közfalakat, csak úgy csikorgott a vaslemez. Trurl és
> Klapanciusz az atommáglya mögé menekült a mancs elől, és valahányszor egy
> ujj hozzájuk közeledett, rácsaptak a piszkavassal. Végül is megdühödött az
> okleveles zsivány, megint a pofáját dugta bé az ajtón, és így szólt: 
> 
> - Jót mondok nektek, tárgyaljatok velem, de rögtön, mert ha nem, akkor
> elteszlek titeket későbbre, a tartalékpincém legaljára, teleszórlak
> szeméttel, és köveket dobálok rátok, hogy meg se tudtok mozdulni, és megesz
> a rozsda; különbekkel is elbántam már, hát döntsetek, egykettő! 
> 
> Trurl hallani sem akart az egyezkedésről, de Klapanciusz nem ellenezte, és
> megkérdezte; mit kíván tulajdonképpen a zsivány úr. 
> 
> - Ez már beszéd! - vigyorgott az útonálló. - A tudás kincseit gyűjtöm, mert
> ez a kedvtelésem, tekintettel egyetemi végzettségemre és gyakorlatias
> szemléletemre no meg arra, hogy a közönséges kincsekért, amilyenekre a
> faragatlan zsiványok ácsingóznak, erre mifelénk semmit sem lehet vásárolni;
> ezzel szemben a tudás oltja az ismeretszomjamat, hiszen, mint tudjuk,
> minden, ami csak létezik, információ. Információkat gyűjtök tehát évszázadok
> óta; nem mondom, elteszek éppen némi aranyat vagy drágakövet is, mert
> szépek, kedvesek a szemnek, ha kirakom őket a házamban, de csak mellesleg,
> ha éppen alkalom adódik. Figyelmeztetlek, hogy hamis igazságokért ütök,
> éppúgy, mint a hamis aranyért, mert kifinomult ízlésem van, és hiteles
> igazságokra vágyom! 
> 
> - No, és milyen hiteles és becses információkat kívánsz? - kérdezi
> Klapanciusz. 
> 
> - Mindenfajtát, csak igaz legyen - feleli amaz. - Minden információ kapóra
> jöhet valamilyen alkalomra. Kezdenek már megtelni a pincéim és éléskamráim,
> de még ugyanennyi elfér bennük. Mondjátok hát, amit tudtok, én meg felírom.
> Csak gyorsan! 
> 
> - Szép kis ügy - súgja Klapanciusz Trurl fülébe -, ez egy évszázadig itt
> tarthat bennünket, mire mind elmondjuk neki, amit tudunk, hiszen óriási a mi
> bölcsességünk! 
> 
> - Várj - súgja vissza Trurl -, most majd én tárgyalok vele. - És fennhangon
> így szól: 
> 
> - No hát ide figyelj, okleveles zsivány: ami az aranyat illeti, van egy
> információnk, amely minden mással felér, mégpedig annak a receptje, hogy
> hogyan kell atomokból aranyat csinálni, kezdetnek, mondjuk például
> hidrogénatomokból, mert azokkal tele van a kozmosz. Ha akarod, megkaphatod
> ezt a kitűnő receptet, aztán elengedsz bennünket. Áll az alku? 
> 
> - Már egész ládám van tele ilyen receptekkel - feleli a pofa, bosszúsan
> forgatva mind az ezer szemét. - Egyik sem ér semmit. Többé nem hagyom
> átverni magam, minden receptet előbb kipróbálok. 
> 
> - Miért ne? Kipróbálhatjuk. Fazekad van? 
> 
> - Nincs. 
> 
> - Nem baj, fazék nélkül is lehet; csak gyerünk - sürgeti Trurl. - A recept
> egyszerű: annyi hidrogénatom, amennyit egy aranyatom nyom, vagyis
> százkilencvenhét. A hidrogénatomokról először lehámozzuk az elektronokat,
> aztán összegyúrjuk a protonokat, addig dagasztjuk az atommagtésztát, amíg
> előtűnnek a mezonok, aztán az egészet körös-körül bekenjük elektronokkal, és
> kész a tiszta arany. Ide nézz! 
> 
> - Trurl fülön csípett néhány hidrogénatomot, lehántotta az elektronokat,
> buzgón gyúrta a protonokat, nem is látszottak az ujjai, olyan gyorsan
> jártak, szépen megdagasztotta a protontésztát, bekente elektronokkal, és
> máris a következő atomokhoz látott; nem telt bele öt perc, jókora
> színaranyrög volt a kezében; odaadta a pofának; az megharapta, bólintott, és
> így szólt: 
> 
> - Igen, ez valóban arany; csakhogy én nem tudok ilyen gyorsan bánni az
> atomokkal. Túl nagy vagyok. 
> 
> - Sebaj, adunk neked hozzá egy kis konyhagépet! - kecsegteti Trurl. -
> Gondold csak el, így mindenből aranyat csinálhatsz, nemcsak hidrogénből;
> megadjuk a receptet a többi atomra is; az egész kozmoszból csupa aranyat
> csinálhatsz, ha egy kicsit igyekszel! 
> 
> - Ha a kozmosz aranyból lenne, akkor az arany minden értékét elvesztené -
> feleli a praktikus gondolkodású Mohó. - Nem, a receptetek nem érdekel; azaz
> érdekelni érdekel, föl is írtam, de ez még semmi! A tudás kincseire vágyom. 
> 
> - De mit akarsz tudni, hogy a ménkű csapna beléd?! - Mindent! 
> 
> Trurl Klapanciuszra néz, Klapanciusz Trurlra, s az utóbbi így szól: 
> 
> - Ha leteszed a nagyesküt és a rendkívüli fogadalmat, hogy utána rögtön
> elengedsz bennünket, akkor megadjuk neked az információt az
> összinformációról, vagyis saját kezűleg készítünk neked egy Másodfajú
> Démont, amely mágikus, termodinamikus, antiklasszikus és statisztikus. Ez
> egy öreg hordóból, vagy akár egy köhintésből kivonja és átviszi neked az
> információt mindenről, ami csak volt, van, lesz és lehet. Nincs ennél a
> Démonnál hatalmasabb démon, mert ez Másodfajú. Hát gondold meg, hogy
> akarod-e, és nyilatkozz gyorsan. Az okleveles zsivány bizalmatlan volt, nem
> fogadta el rögtön a feltételekét, de végül is letette a nagyesküt, azzal a
> fenntartással, hogy mielőtt foglyait elengedné, a démonnak be kell
> bizonyítania információs erejét. Trurl erre is ráállt. 
> 
> - Na most figyelj, nagypofájú! - mondta. Van idehaza levegőd? Mert levegő
> nélkül a démon nem működik. 
> 
> - Azt hiszem, akad egy kicsi - dörmögte Mohó -, de nem egészen tiszta, csak
> amolyan maradék ... 
> 
> - Nem baj, akár dohos is lehet, az mindegy - nyugtatták meg a mérnökök. -
> Vezess bennünket oda, ahol a levegőt tartod, és ott mindent megmutatunk! 
> 
> Mohó kiengedte őket a hajóból, elvéve onnét a pofáját, a mérnökök utána
> mentek, és ő házába vezette őket; lábai akár a tornyok, háta, mint a
> szakadék, és évszázadok óta nem mosdott, nem kenekedett, hát iszonyúan
> csikorog. Utána mennek a pincefolyosókra; minden tele van poros zsákokkal,
> papírkötegekkel, átkötözött csomagokkal - azokban tartja a kapzsi a rabolt
> információkat, és a legértékesebbek piros ceruzával vannak aláhúzva. A pince
> falán, rozsdás láncon óriási tárgymutató lóg. Felsorolja valamennyi
> tárgykört, ábécérendben. Trurl odapillant, továbbmegy - lépteik tompán
> visszhangoznak. Trurl és Klapanciusz fintorog, mert noha minden tele van a
> rablott drága információkkal, körös-körül csupa szemét és piszok a pince.
> Levegő van ugyan bőven, de teljesen dohos. Megállnak, és Trurl azt mondja: 
> 
> - No, most nyisd ki a füled, te okleveles zsivány! A levegő molekulákból
> áll, ezek szanaszét ugrálnak minden köbmilliméterben másodpercenként
> milliárdszor összeütköznek, és éppen attól gáz az egész, hogy így
> ugrándoznak, szökdécselnek és összeütköznek. Namármost, ők ugyan csak
> vaktában és véletlenszerűen ugrálnak, de mert minden parányi résben billió
> és trillió van belőlük, így puszta véletlenségből értelmes konfigurációk is
> keletkeznek ... Tudod, te bivaly, hogy mi az a konfiguráció? 
> 
> - Csak ne sértegess! - húzta fel az orrát Mohó. - Én nem holmi közönséges,
> faragatlan zsivány vagyok, hanem kifinomult ízlésű, okleveles és ezért
> roppant ideges. 
> 
> - Jól van. Szóval a molekulák ugrabugrálásából értelmes vagyis jelentéssel
> bíró konfigurációk keletkeznek, minden szándékosság nélkül, mintha például
> vaktában a falra lövöldöznél, és a lyukakból valamilyen betű formálódna. De
> ami nagyobb szinten ritkán fordul elő, az a molekulagázban általános és
> szakadatlan, hiszen ott a másodperc minden százezred részében billió
> összeütközés történik. Csak egy a bökkenő: minden csipetnyi levegőben fontos
> igazságok és bölcs szentenciák formálódnak a molekulák táncából, de teljesen
> értelmetlen ugrabugrák is keletkeznek; és ez utóbbiakból milliószor annyi,
> mint az értelmesekből. Ezért, bár régen is tudták, hogy itt a fűrészfogas
> orrod előtt a levegő mindén milligrammjában töredék másodpercek alatt
> költemények születnek, amelyeket majd csak millió év múlva fognak megírni,
> megrendítő és nagyszerű igazságok; a Lét valamennyi titka és minden rejtély
> megoldása, semmilyen mód nem volt arra, hogy ezeket az értelmes
> információkat valahogy különválasszák, már csak azért sem, mert mihelyt a
> molekulák megbökik egymást, és valamilyen rendbe sorakoznak, rögtön külön is
> válnak, és velük az információ is elvész, talán mindörökre. A feladat tehát
> az, hogy szelektort kell építeni, amely kiválasztja mindazt, ami a molekulák
> kavargásából értelmes. Nos, éppen ez a Másodfajú Démon elve, megértetted,
> Mohó? Ez a démon kiszűri a molekulatáncból az értelmes információkat, tehát
> a matematikai teorémákat és a divatlapokat, a tapétamintákat és történelmi
> krónikákat, a szendvicsáramkör receptjét és az azbesztpáncél stoppolásának
> módját, a verseket, a tudományos monográfiákat, az évkönyveket és a
> kalendáriumokat, a titkos történelmi mendemondákat, mindazt, amit az újságok
> írtak és írnak kozmoszszerte, a még ki nem nyomtatott telefonkönyveket ... 
> 
> - Elég! Elég!! - kiáltott fel Mohó. - Hagyd már abba! Mi hasznom van abból,
> ha a molekulák így állnak össze, mikor rögtön szét is repülnek? Nem hiszem,
> hogy sikerülne tartósan kiszűrni a becses igazságokat a légi morzsák
> összevissza ugrálásából és lökdöséséből, amelynek nincs semmi értelme és
> haszna! 
> 
> - Úgy látszik, kevésbé vagy buta, mint gondoltam - felelte Trurl. - Valóban,
> éppen ezen a szelektáláson múlik minden. Nos, a feladat nem könnyű, de
> megoldása lehetséges. Erről azonban nem elméleti úton akarlak meggyőzni,
> hanem, ígéretemhez híven, itt helyben megszerkesztem a Másodfajú Démont,
> hogy saját szemeddel láthasd e "csodainformátor" bámulatos képességeit! Adj
> egy dobozt, mindegy, hogy mekkorát, csak jól zárjon; fúrjunk belé tűheggyel
> egy parányi lyukacskát, és a lyukba ültetjük a Démont; ott üldögél majd, és
> kizárólag az értelmes információkat engedi ki a dobozból, semmi egyebet.
> Mihelyt egy molekularaj véletlenül úgy áll össze, hogy jelent valamit, a
> Démon nyomban fülön csípi, és az értelmes információt briliánstűvel
> feljegyzi a papírszalagra, amelyből rengeteget kell neki odakészíteni, mert
> éjjel-nappal működni fog, amíg csak fennáll a kozmosz, és százmilliárd bitet
> ír le másodpercenként. Hát így működik a Másodfajú Démon; hamarosan
> meglátod! 
> 
> Ezután Trurl a hajóra ment, hogy elkészítse a Démont, Mohó pedig közben
> Klapanciuszt faggatta: 
> 
> - És milyen az Elsőfajú Démon? 
> 
> - Ó, az kevésbé érdekes, Maxwell-démonnak hívják. Közönséges termodinamikus
> démon, csak annyit tud hogy a lyukon átengedi a gyors molekulákat, a
> lassúakat pedig nem; így keletkezik a termodinamikus örökmozgó. De ez
> egészen más tészta, hát készítsd inkább a dobozt, mert Trurl mindjárt
> visszajön! 
> 
> Átment az okleveles zsivány a másik pincébe, ott csörgött-zörgött egy
> darabig, káromkodott, rugdosta az ócskavasakat, kutatott-matatott, végül
> előhúzott a bádogroncsok alól egy rozzant, üres vashordócskát, begurította,
> és fúrt belé egy pici lyukat. Addigra visszajött Trurl is, kezében a Démon.
> A hordó tele volt dohos levegővel, elfacsarodott az orruk, ha beleszagoltak,
> de a démont ez nem érdekelte; Trurl a hordóra ültette a parányi démont,
> éppen a lyuk fölé, lovagló ülésben, melléje szerelt egy hatalmas dobot
> papírszalaggal, hozzá a briliánsirónt, amely már remegett a munkakedvtől, és
> kezdődött a kopogtatás - titi-tá, titi-tá, mint valami távírdában, csak
> milliószor gyorsabban. Vígan rezgett és vibrált a briliánshegyű tollacska,
> az információkat tartalmazó papírszalag pedig lassan folydogálni kezdett a
> nagyon piszkos és rendkívül szemetes pincepadlóra. 
> 
> Mohó zsivány leült a hordója mellé, száz szeme elé emelte a papírszalagot,
> és olvasni kezdte, mit halászott ki a Démon mint információs szűrő, a
> molekulák örök ugrándozásából; és a becses tudnivalók rögtön annyira
> lekötötték, hogy észre sem vette, amint a két mérnök sietve kiosont a
> pincéből, iszkolt a hajóhoz, kettőt-hármat rántott rajta, kiemelte a
> gödörből, aztán beleugrott, és hajrá! Tudták ugyanis, hogy a Démon remekül
> működik ugyan, de tevékénysége nyomán Mohóra nagyobb gazdagság zúdul, mint
> remélte. 
> 
> A zsivány pedig üldögélt a hordójának támaszkodva, és a briliánstű kopogása
> közben, amellyel a Démon a papírszalagra írta a molekulák táncából kiszűrt
> információkat, olvasta és olvasta, mivel kell irtani a lenfojtó arankát, és
> hogy a labándiai Petrus király lányát Garbundának hívták, és mit evett
> reggelire Rőtszakállú Frigyes, a sápatagok császára, mielőtt hadat üzent a
> lombard népnek, és hány eléktronhéjat számlálna a termonólium elem atomja,
> ha ilyen elem egyáltalán lehetséges volna, és mekkora a kukuruc nevű
> kismadár csőre, melynek motívumával a maruláj nép vabendi őskultúrája idején
> az égetett kerámiákat díszítették, milyen ízű a tengeri moszat a
> Fulladjbele-óceánban, és milyen illatú a Iullabáj virág, amelyet az
> ómalfandi vadászok a hajnali körvadászaton mentéjükre tűztek, és hogyan kell
> ikozaédert szerkeszteni, és ki volt Fafuciusznak, a buvácok balkezes
> nádorjának házi ékszerésze, hány filatelisztikai folyóirat jelenik majd meg
> a hétezer-hatszáztizenkettedik évben Miafranciábán, és hová temették a
> szépséges Darázsderék Kebelillát, akit részegen megfojtott egy bizonyos Huli
> Gános, és miért játékos a macskacápa a fekete tengerekben, és melyik lénynek
> van a világmindenségben a legkékebb kancsal szeme, miért nem esznek mohát a
> sárkánytarajos bolhák, és milyen szabálytalanságért ítélnek büntetőrúgást a
> sundabunda játékban, és hány szem kavicsból állt az a kupac, amelybe
> Gácsérfalvi Titusz dühében belerúgott, miután megcsúszott, és hasra vágódott
> a bumbumfalvi országút nyolcadik kilométerénél, a Zsémbes Kísértetek
> völgyében - és kezdett már a zsivány mérgében pukkadozni, mert fölsejlett
> benne, hogy mindezekkel a tökéletesen igaz és értelmes információkkal végül
> is nem ér semmit, hiszen olyan zagyvaság lesz belőle, amelytől szétreped a
> feje, és megroggyan a lába. A Másodfajú Démon pedig rendületlenül
> szorgoskodott másodpercenként háromszáz millió bites sebességével,
> mérföldszám kígyózott már a papírszalag, fehér pókhálóként lassan belepte az
> okleveles zsivány páncélját, de a briliánstű egyre csak vibrált, és a
> zsivány folyvást remélte, hogy előbb-utóbb hallatlanul fontos dolgokat tud
> meg, olyanokat, amelyek feltárják majd előtte a Lét Lényegét. Ezért mindent
> elolvasott, ami a briliánstű alól kikerült, elolvasta a tülökorrúak sirató
> énekeit és a papucspomponok méretét Gondváná földrészen, megtudta, milyen
> vastag a frásztörökök országában élő denevér füle mögött növő három
> szőrszál, milyen átmérőjű, évi átlagban véve, a nekeresdföldi csecsemők feje
> lágya, milyen fanfárt harsonáznak az udvari báldorok a nagy Kuruttyán
> Kangabanga fővezér tiszteletére, ami a harapós paduc kedvenc tartózkodási
> helye, és milyen módokon főzik Rakamóciában a gyömbéres békalevest, mitől
> toporzékol a dühös marszukmedve, és hogyan idomítják a nemértemföldi
> szelindeket, és hány m betűvel kezdődő redőnyjavító szerepel Röhögnömkell
> város közületi telefonkönyvében, és milyen ízű lesz a barna sör, ha
> tévedésből heringsalátát kevernek bele ... 
> 
> Káprázott már a szeme, és mennydörgő hangon felordított, mert torkig volt,
> de az információ addigra már körülcsavarta háromszázezer mérföld
> papírszalaggal, úgyhogy moccanni sem bírt, és tovább kellett olvasnia hogyan
> írta volna meg Milne a Micimackó második fejezetét, ha éppen fájt volna a
> foga, mire gondol a vénlánysága miatt szomorkodó bálna, és hogyan udvarolnak
> a sivatagi rókák, mit szuszog a telefonba a kis rinocérosz, és hogyan kell
> megfoltozni a kilyukadt szeneszsákot, és hány lába van együttvéve
> Tányértalpú Dorkának és Zebulonnak, és milyen vérfagyasztó titok
> elárulásával késztette vad menekülésre királyi nagybátyját a szép Ifigénia
> hercegnő a krajnai kocsma előtt, és miért mondják, hogy garázst és darazsat,
> nem pedig darázst és garazsat, és hány kék folt lehet egyszerre egy sápatag
> bőrén. Aztán hosszú sorozat következett arról, hogy mi a különbség a bárga
> sarack és a sárga barack között, például hogy az előbbi kopasz, az utóbbi
> pedig molyhos, aztán hogy milyen szavak rímelnek a káposztás cvekelli szóra,
> és milyen vend nyelvű szitkokkal sértette vérig a mucsai Ulm pápa az ucsai
> Mulm antipápát, és mely lénynek van a teremtésben topáz szeme és lélekirtó
> szürke pillantása. Mohó ekkor már nagyon kétségbeesett, kézzel-lábbal
> kapálózva próbált szabadulni a papírhalom alól, de hiába; tépte, szaggatta a
> mérhetetlen papírszalagot, de olyan sok szeme volt, hogy valamelyik elé
> mindig került egy-két új információ, tehát akarva, nem akarva meg kellett
> tudnia, hogy mennyi monszunpótlékot kap egy házmester Indokínában, és miért
> mondogatják a flamingóföldi guzurmánok, hogy "öreg csibésznek sötét a
> város". Ekkor csüggedten lehunyta valamennyi szemét, és mozdulatlanná
> dermedt az információlavina súlya alatt, a Démon azonban tovább árasztotta a
> tudnivalókkal teli papírszalagot. Ilyen szörnyű büntetés érte Mohót, az
> okleveles zsiványt, amiért olyan mohón vágyott mindenfajta ismeretre. 
> 
> Máig is ott ül a zsivány szemetes pincéje mélyén, papírhegyek alatt, s a
> pince félhomályában ragyogó szikraként vibrál és táncol a briliáns írótű,
> mindazt feljegyezve, amit a Másodfajú Démon kihámoz a levegő molekuláinak
> ugrándozásából az öreg hordó mélyén; és a szerencsétlen Mohó, tehetetlenül
> nyögve az információözönben, kénytelen minden adatot tudomásul venni a
> pomponokról, bonbonokról, meg a saját, itt leírt kalandjáról, mert az is ott
> van valahol, valamelyik kilométer papírszalagon - éppúgy, mint minden más
> történet és jóslat mindarról, ami valaha megtörtént és történni fog, a napok
> kialvásáig; és nincs számára segítség, mert ilyen szigorú büntetést szabtak
> rá a mérnökök csúf útonállásáért - hacsak valamikor meg nem áll a dob, mert
> kifogy a papírszalag. 



-- 
Sass Péter
Távközlés technikus és tranzisztor-gyógyász
"Mindent meg lehet magyarázni, mindent meg is szoktam...!
De ha azt mondom, hogy termelési átalánydíj-juttatás, hát azt én sem értem."

-- 
Sass Péter
Távközlés technikus és tranzisztor-gyógyász
"Mindent meg lehet magyarázni, mindent meg is szoktam...!
De ha azt mondom, hogy termelési átalánydíj-juttatás, hát azt én sem értem."