[elektro] Az erdélyi kopó átvedlése

[FuzArn]

“Proli
Így nevezzük őt, és még véletlenül sem proletárnak vagy melósnak, esetleg munkásembernek. A proli mindezek selejtje, tudatlan és rosszindulatú lény. Óvatos becsléssel azt mondjuk, inkább milliószámra, mint százezrével fordul elő hazánkban, és korántsem a nagyvárosokban, a kommunizmus évtizedei alatt mindenhol elterjedt. Igazi közege mindenesetre Budapest, itt szó szerint percenként botlunk prolikba, ha akarunk, ha nem.
Ha a proli lényegét óhajtjuk meghatározni, ezek a szavak jutnak eszünkbe: hőbörgés, irigység, hazudozás, igénytelenség, sunyiság, rosszindulat. Ebből a pompás koktélból keverték ki őt, és bármi történjék is vele, ezek a tulajdonságai beleivódtak lényébe, ahogyan az anyaföld is beszívja a radioaktív esőt.
Állandóan panaszkodik. Valahogy úgy kanyarítja a szót, hogy belásd, mindannyian áldozatok vagyunk. Megállás nélkül fröcsög belőle a gyűlölet, és rögtön ki is mondja, amire közben gondol. Útfelújítás a Rákóczi úton? „Rohadjon meg, aki kitalálta!” Határon túli magyarok? „Felőlem megdögölhet az összes!” Eleve úgy tekint a világra, hogy csak a rosszat vegye észre belőle. Semmilyen szép és nemes körülmény nem érdekli, észre sem veszi, mert lelki beállítottsága negatív, intrikus. Ha valahol rosszat észlel, harsányan közzéteszi, és legbelül elégedetten nyugtázza, hogy tessék, ez sem működik, az élet őt és az ő sötét világképét igazolja minden áldott percben. Igen, a világ rossz, és neki is rossznak kell lennie, különben felfalják, gondolja, és nagyot böfög a sör mellé.
A proli mindig hazudik. Pontosabban szólva, nem tudod, mikor hazudik öncélúan és mikor hazudik valamilyen kifejezett céllal. Talán ő sem tudja, mikor éppen miért nem mond igazat, de miután teljesen hülyének tart, nem is fontos a számára, mit gondolsz erről. Mások történeteit csomagolja a sajátjaként, de csak akkor, ha ő jól jön ki belőle. Párbeszédre képtelen, amíg te beszélsz, ő erőt gyűjt, aztán folytatja, ahol abbahagyta, nem reagál a te mondandódra.
A proli lételeme a szabályok áthágása. Semmilyen előírást nem tart be, úgy gondolja, hogy a világ szemfülesekre és balfácánokra osztható, és ő értelemszerűen nagyon okos, mert nem tartja be az előírásokat. Önképének lényege a vélt élelmesség. Nem az igazság keresése hajtja, hanem a kiskapukat nyitogatja. Úgy tartja, hogy az előírásokat gazdag és szerencsés rohadékok hozzák, de ő, a kisember, sokkal okosabb náluk, és egyszerűen csak az életben maradásra törekszik, amikor senkit és semmit nem tisztelve átgázol az akadályokon. Szerinte szemesnek áll a világ, lelkiismeretről, kötelességről soha nem hallott. Az emberek többségében a szellemi és testi erőfeszítések tiszteletet ébresztenek, benne viszont irigységen kívül semmit sem kelt a Nobel-díjas tudós vagy az olimpiai bajnok jelenléte.
A proli húsz éve ugyanabba a kocsmába jár, ott piál és hangoskodik. Ha kell, strandpapucsban is leugrik egy pofa sörre. Mindig ugyanarról van szó: tegnapi és mai lerészegedések, egymás feletti kárörvendés, és persze politika orrba-szájba. A proli mindig bölcselkedik, ez a kocsmai alapállása, fitogtatja jólértesültségét. Ha magánál műveltebbel találkozik, igyekszik felzárkózni, persze nem műveltségben, csak dumában. Holtbiztos recepteket tud az ország megmentésére, ezeket haladéktalanul közli is a barátaival. Aki jól néz ki, nyugalmat és erőt sugall, a proli természetes ellensége. Egyszerűen nem bírja elviselni a szellemi jelenlétet, sunyi gyűlöletet táplál minden olyan politikus iránt, aki nem hízeleg neki, a prolinak. Időlegesen azt a pártot támogatja, amelyik a leginkább felébreszti benne rossz tulajdonságait. Az időleges jelző egyáltalán nem véletlen: a proli soha nem horgonyoz le egyetlen gondolat, eszme vagy irányzat mellett sem. A politikát remények és csalódások váltakozásának látja, a közélet semmilyen más elemét nem érti, nem fogja fel. Mindig a markát tartja, az államtól azt várja, hogy adjon neki valamit. Előszeretettel szavaz új mozgalmakra, amelyek megszédítik demagóg ígéreteikkel, hogy aztán újabb kedvencet keressen magának. 
Túlságosan persze azokban sem hisz, és mert az irigysége mindennél erősebb, kárörvendve nézi a hanyatlásukat, és úgy beszél róluk, mintha pár hónappal azelőtt nem rájuk szavazott volna. Ha leleplezik, a proli sóhajtva csak ennyit mond: bennük is csalódtunk…
Ha autót vezet a proli, akkor úgy van vele, hogy verseny az élet, és neki is életben kell maradnia. Soha nem enged be senkit maga elé a másik sávból, mereven maga elé bámul, mintha észre sem venne, közben persze tökéletesen észleli, hogy ott vagy. Néha finoman gázt is ad, éppen csak annyit, hogy garantáltan ne férj be elé. A proli habozás nélkül beáll a mozgássérült helyekre, olykor keresztbe, hogy úgy tűnjön, rendkívül siet, vagy egyszerűen csak azért, hogy egyszerre két helyen is elfoglaljon, mert neki az jár. Ha bármilyen nehézsége támad a közlekedésben, például várnia kéne fél percig, amíg kifordul elé egy parkoló autó, válogatott szidalmakat zúdít a másik emberre. Ilyenkor nyaki erei kidagadnak, és szidja az anyádat, és biztos lehetsz abban, hogy rosszabb a kocsid az övénél, ezt is belefoglalja mondanivalójába.

A prolinak nincsen apja, se anyja, se Istene, se hazája. Embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan. Itt él köztünk, vegetál. Társadalmi, közösségi ügyekben tökéletesen használhatatlan. Ami a közösségé, azt semmire sem tartja, nem épít, csak rombol. Általában adót sem fizet, én tartom el. A prolihoz voltaképpen semmi köze a embernek. Nem honfitársunk, csak ugyanúgy néz ki a személyi igazolványunk. És annak ellenére, hogy mintha valami udvariatlanság volna, társadalmi tilalom övezi a megnevezését, jellemzését, igazából nagyon is létezik, és az az udvariatlanság, hogy a fajtájából még mindig annyi járkál köztünk a XXI. században.”

A.

> On 2021. Jan 20., at 21:58, jhidvegi <jhidvegi at gmail.com> wrote:
> 
> Születtem Dolhán, egy kutyán, tizenkettőben, Gezarol után.
> Atyám paraszti sorban élt egy lobogós gatyán.
> Anyám egy cipész vérét kicsikarva átment a kisiparba.
> Kiskoromban elláttam már bolhai tisztemet,
> s a csípésem jelentősen viszketett.
> Lakókutyám egy kis pulipintyó, mint jó suba u,
> de többet akart ifjúi vágyam már tavaszra:
> átköltöztem hát egy tágasabb kuvaszra,
> mely nemsoká a plébános ebe lett.
> Szemem előtt tehát már a papi pálya lebegett.
> A lelkem felkészült, s a tornácon, hol este a lelkész ült,
> magam is reverendába bújtam, ám az új tan,
> s a jámborság nem kötött le sokáig.
> Megláttam másnap a szakácsnő bokáit,
> fogtam magam s kiugrottam.
> De csalódtam benne! Sós volt és lagymatag.
> Az örökös hagymaszag tönkretette a gyomrom,
> és olyan testes volt, hogy féltem, agyonnyom.
> Nem maradtam egy estet sem, megszöktem a sekrestyésben,
> aki velem a kocsmába tántorgott. Magához vett a kántor ott,
> s hogy lett tanyám egy tanár úr nadrágja?
> - Ez a kis út nagy dráma a kántorné életében.
> Én megértem!Így kerültem iskolába,
> amit néhány diákban tisztességgel kijártam.
> Tanulnom ugyan csak ritkán akaródzott,
> de mivel az osztály sűrűn vakarózott,
> szavamra, valamit mégiscsak szívhattam magamba!
> Érettségi vizsgánkon én átmentem. Az elnökre.
> Felnyögve kaparászott utánam, s bár az ízét utáltam,
> mégis, pályám érdekében addig benne éldegéltem,
> amíg a rég áhított fővárosba szállított.
> Az elnök egy kis színésznőt szeretett.
> Így kaptam szerepet az egyik színpadon.
> De nem szerepeltem soha a színlapon,
> mert atyám tanácsa mindig bennem marad:
> "Sohase engedd kinyomni magad!"
> Színésznőm illatos szoknyáján hintázva jártam a színházba.
> Az öltöző pad alatt én is mindig jól kicsíptem magamat.
> Ám az én művésznőm felelőtlen fruska,
> ráerőszakolt egy színikritikusra.
> Azt hittem, vérembe megy most ész, értelem,
> de rágós volt, fanyar, avas és vértelen,
> ezért ugrottam át Önhöz néhány napra,
> többi rajongómat inkább megváratva.
> Csináljunk most együtt egy jó csípős darabot.
> .S ezzel a bolha jól belém harapott.
> Akkorát csaptam rá, hogy hasadt a paplan.
> Hogy ugrott el mégis? Megfoghatatlan!
> Veszítve karriert, nagy lakomát,
> riadtan menekült az ablakon át.
> Tovatűnt egy kóbor eben kutyagolva,
> s lett, ami volt: kutyabolha. 
> -----------------------------------------
>         elektro[-flame|-etc]