[elektro] Műszaki fotó korrekció

[gyapo]

2019 November 19, Tuesday 10:49 ztibi, you wrote:
z> szerintem is, mint ahogy már írta valaki próbálkoztál HDR-el?
z> sok gép élből tudja, ha meg nem, akkor meg 3 felvétel 0/+2/-2 FÉ
z> de csak állványról lesz jó

Nem, sima 3 kézből készült expót is gyönyörűen összerak pl. a 
photoshop, de vannak más spéci HDR programok is, azoknak se gond. A 
gond az lehet, ha a látómezőben valami mozog. Manuál módban meg a
blendét is szabadabban lehet állítgatni és a felvételek száma sincs
korlátozva.

A már kész becsillant fotókkal nem tudom mit lehet kezdeni,
valószínűleg semmit. Az oldalról készült kép szembefordítását sem
tudom hogy lehetne, meg kell rajzolni újra a képet pixelenként a
geometriai számítások elvégzése után, ez elméletileg kivitelezhető, 
gyakorlatilag nyilván lehetetlen.

Új képeknél a világítást javaslom én is, szerintem két magas CRI-jű 
lámpa jó lenne 45 fokban, de túl koncentrált a fényük, ezért erős
árnyékokra is lehet számítani, ha valahol mindkét lámpa fénye
akadályba ütközik. Ezért jobb a nagy felület, ami softbox, de azt 
hurcolni táskában valóban nem túl jó ötlet. Tehát marad az ismeretlen 
CRI-jű COB ledes lámpa, aminek a sugárzó felülete több vagy több tíz 
cm2. Elemlámpa méretben is lehet találni, vagy munkalámpa, de az már 
jó tenyérnyi darab. Fejlámpát azért nem mondom, mert az megint szemből 
van.
Ha ezután az egy fotó nem jó, akkor mehet a HDR. Sajnos a digitális 
érzékelők átfogása kevés, 6 blendére tippelem, a fekete-fehér film 10 
blendét tudott, és még kémiai trükközéssel ezt lehetett bővíteni is.
A vakus képeken különösen kártékony ez, mert vagy beég ami közel van, 
vagy bebukik ami távol van. A HDR viszont sokat tud segíteni, mert már 
több ezer ISO-val is tűrhető kép készíthető, és pl. a 100-as meg a 
3200-as között 5 blende van, vagyis ha a szenzor 6, akkor máris 11 
blendényi fényerő átfogást tudunk a képre tenni. Mondhatjuk, hogy a 
digitális HDR a film kémiai ügyeskedésének felel meg.

Ha olyan mély a tárgy, hogy egy fotón nem lesz minden éles, akkor
mehet a focus stacking, amivel van munka, viszont minden éles lesz a
képen. A kettő kombinálása az igazán munkás, de minden jól exponált és
éles lesz, ami a fotó készítésének elsődleges célja és nem fokozható,
illetve akkor már át kell lépni a 3D világba.

Nem régen olvastam ilyen programról, körbejárjuk a szobrot, lövünk pár 
sorozatot, és a program összerakja a 3D modellt, lehet a képernyőn 
forgatni, zoomolni. De körbejárhatónak kell lenni a témának.
Ez egyébként szintén sok munkával megoldás is, csinálsz pár fotót a 
tárgyról, persze ezeken is látszani kell mindennek, és megcsinálod a 
képnek megfelelő drótváz modellt egy raytracer programba, ráhúzod a 
megfelelő skineket, úgy fog kinézni mint az igazi, csak tökéletes 
lesz.
Na persze kézzel baromi sok munka, viszont valamelyik olimpián volt, 
hogy fölugrott a tornász, és a levegőben valahol megállt a video,
átkapcsolt a kép a rendereltre, ezzel lehetett elérni, hogy a 
megdermedt embert körbejárta a virtuális kamera, majd visszakapcsolt a 
valódi videóra, és az ugrás hátralevő részét is láthattuk.
És ezt a renderelt körbejárást az ugrás után kb. 1 perccel már 
bejátszották, ennyi idő volt a virtuális világ berendezésére. Hogy
mennyibe kerülhet egy ilyen program azt nem tudom, de gyanítom nem
kevésbe.

Üdv.: gyapo