[elektro] A Mikroelektronikai Vállalat katasztrófája

[jhidvegi]

Balázs Bámer wrote:

> Műegyetemen mesélték, hogy talán a Tungsramnál bipoláris tranyókat
> gyártottak, és ott is sok volt a selejt. Kiderült, hogy valami
> hőkezelési lépést végző műkörmös nők tettek az egészre, akkor tették
> be és ki a tranyókat, amikor trécselés meg körömmustra közben eszükbe
> jutott.

Ilyen és hasonló banális baromságok máshol is voltak:
VBKM diódagyártás (250-300A-es diódákról van szó).
Volt olyan, hogy mindenképpen hibás chipek sikeredtek, és nem volt könnyű 
rájönni, miért: Valamelyik faszkalap dolgozó a neki pont megfelelő 
kemencefélében kobászt talált sütni. :-)

Vagy a másik: minszki traktorgyár, elektroforetikus festősor, magyarul KTL. Szar 
a festés, menni kellett, ráfogták az anyagra, az áramforrásra (én ezért kellett 
menjek velük), végül kiderült, hogy rohadtul beolajozták a konvejor pályát, 
annyira, hogy belecsurgot egy rahedli olaj az amúgy baszott drága festékbe. Jó 
sokáig tartott, mire valahogy kihordták a traktorfülkék az olajat, és magától 
megjavult az egész.

Szóval az szocializmus minden téren baromi jó dolog ám!

A munkavédelem volt a legcsúcsabb: hiányzó aknafedél az udvaron végig (10 nap), 
nem ment bele se autó, se targonca, ember se esett bele. A traktorfülkék olyan 
helyeken is mentek, ahol emberek is jártak. Ha valaki a fejét beleverte volna 
egy ilyen éles lemez-szarba, tutira súlyosan megsérül, de senki nem verte be a 
fejét, pedig nem volt kötelező semmiféle bukósisak se.
Csapóajtó: nem rugós, illetve rugós úgy, hogy 2 lóbaszó hajókötél (acélsodrony) 
volt az ajtóra és a "félfára" hegesztve, amik akkora erőven csukták be a 
ménkűnagy vasajtót, hogy tényleg nehéz volt kinyitni. Ha elengedtem mondjuk 1 
méterről (ami csak kis kinyitásnak felelt meg), úgy vágódott be, hogy ha 
valakinek ott maradt volna a karja, minimum eltöri, de tán le is vágja félig. 
Így kellett szkópot meg minden szir-szart becuccolni. Fürge voltam rendesen. :-)

Viszont az emberek meglepőnen  kedvesek voltak, szinte tesó vagy rokonként 
fogadtak bennünket. Tökszar volt, hogy 11 évi orosztanulás után se tudtam 
senkivel egy kukkot se beszélni, és amikor munkamegbeszélés volt, valakinek 
fordítania kellett miattam oda-vissza.

hjozsi