[elektro] A Mikroelektronikai Vállalat katasztrófája

[jhidvegi]

Xorn wrote:
> Anno 87-ben vagy 88-ban elvittek minket a Dunújvárosi Vasműbe
> gyárlátogatni. A fickó nagy boldogan mutatott egy folyamatvezérlésre
> használt R11-es memóriaegységére - nagymama háromajtós ruhásszekrénye,
> ferrites tároló -, hogy 512 kB memória! Na, akkoriban volt a
> legerősebb PC-ben a suliban 4 MB. :-)

Szerintem ott nem az ilyesmik voltak érdekesek, hanem pl a spirálcsőgyártó 
berendezés. Volt szerencsém valamennyit ezen dolgozni (szintén áramforrásilag). 
Nem semmi, ahogy a vastag acéllemezt begörbíti a gép, és belül-kívül meghegeszti 
fedettívű automatával (1200A 40V). Eszméletlen mechanika. Aztán a röntgen 
ellenőrzés, hosszú kar, be tud nyúlni vagy 6-8 méter mélyre a csőbe úgy, hogy 
egyenesen áll. Persze nyilván úgy van legyártva, hogy a rugalmas lehajlás után 
álljon egyenesen. A csőgyártás eléggé folyamatos volt, és azért a darabolás nem 
valami korszerű módon, simán acetilén-oxigén módival történt. Később valszeg 
megmunkálták a csővégeket persze.

Azért ez egy nagyon nyomott hangulatú üzem volt. Aki bejutott, mindjárt ilyen 
feliratok fogadták fent, hogy "kohógáz, kamragáz", na gondoltam, kicsi arrébb 
biztos van gázkamra is. :-)
Ennek is géppisztolyosok voltak a portásai. Volt, hogy szervizelni mentem, de 
nem adták le a nevemet a portára ott dekkoltam egy órát, mire beengedtek. De 
bent már semmi gond nem volt, lehetett dolgozni.

Itt volt olyan érdekes rendszer áramellátásilag, hogy a berendezések le voltak 
földelve, de a táp csillagpontja csak egy 5A-es fojtón keresztül volt a földre 
kötve, tehát majdnem szabadpotenciálú hálózat volt. Ha valahol volt egy 
fázis-föld zárlat, nem állt le semmi, csak létrejött egy fázisnyi 
csillagpont-eltolódás, a villanyreszelők meg vadul keresték a hibát. Így a 
javítás a lehető legkisebb üzemmegállással vagy teljesen anélkül megtörténhetet. 
Eddig sehol máshol nem láttam ilyen rendszert.

hjozsi