[elektro] 20-265VAC az jó sok

[jhidvegi]

Horvath Janos wrote:
> Általánosságban érdekelne, mondjuk egy konkrét megvalósítás
> okosabbá tenne remélhetően.

Csak általánosságban tudnék valamit mondani, azt is elvileg. Illetve 
gyakorlatban is alkalmazom, csak nem ilyen széles tartományban.

Szóval fly-back táp. Van egy induktivitás, amit egy fet "feltölt" úgy, hogy 
rákapcsolja a betápfeszt. A legkisebből kell kiindulni. Mondjuk 60us alatt 
feltöltődik 20V hatására. Ezután elenged a fet, és a szorosan csatolt másik 
tekercs (vagy ugyanez, ez nem elvi eltérés) egy diódán át tölt egy kondit. Pl 
addig, amíg az L-ben van energia. Legyen ez is a példában 20V. Ezesetben ebben a 
fázisban a feten 40V lesz.

Na most legyen a tápfesz 300V. A tekercs a sokkal nagyobb tápfesz miatt már csak 
60/300*20=4us-ot igényel a feltöltésre. Tehát kell egy olyan vezérlőáramkör, ami 
tudja azt, hogy a tekercsre mekkora fesz-idő területet kell rákapcsolni ahhoz, 
hogy mindig ugyanakkora energia legyen beletöltve.

Amikor a fet elkapcsol, újra csak a 20V-ra kell rátöltenie ugyanazt az energiát. 
A feten ekkor 320V körüli fesz lesz. Szóval ebben a példában elég, ha a fet 
mondjuk 400V-os.

Ez a példa persze akkor működik, ha a kisütés is az L teljes energiáját 
belerakja a kimeneti kondiba. Lehet úgy is, hogy nem az egészet, marad benne, de 
ekkor más módon kell érzékelni, hogy mekkora fesz-idő terület mehet bele a 
tekercsbe. Az előbbi egyszerűbb, mert ha kifogy az energia az L-ből, akkor 
lemegy a fesz nullára, nem tölt a kondiba, és ezt lehet érzékelni, tehát újra 
képes az L befogadni az előre megadott fesz-idő területet.

Látszik, hogy az elv még tágabb határok esetén is működik.

A fesz-visszacsatolással a vezérlőkör a rátöltések gyakoriságát határozza meg. A 
legnagyobb terhelésnél az a szempont, hogy az L-be mindig ugyanakkora energia 
megy bele, és ezt a legkisebb feszhez tartozó feltöltési idő, és a kisütési idő 
összege alatt tudja leadni. Ha ennél nagyobb terhelés van, akkor ugyan 
feltöltődik ugyanaz az energia, de nem lesz elég a kisütéskor már. Ha elég az 
energia, ez adja az adott bemenőfesznél a legnagyobb frekit. A teljesítmény 
csökkenésével a freki is csökken. A fesz növekedésével a freki nem változik 
jelentősen, csak ha mondjuk már 300V-nál járunk, akkor az energiaadag leadásához 
kevesebb idő is elég, mert rövidebb lett a feltöltési idő, tehát a 20V-os 
betáphoz képestinél nagyobb lehet a freki, így a teljesímény is ezúttal 
(60+60)/60+4)arányban kb.

Azt nem tudom, hogy ezt a módit kiszolgáló cél-IC létezik-e. Én diszkrét 
alkatrészekkel építettem meg, és csak 10...65V tartományban kell működnie.

hjozsi