[elektro] szinuszon csucs detektalas?

[jhidvegi]

Cser Tamas wrote:

> van váltóáramú kondiból 50uF, és nincs villanymotor bekötve
>
> a fogyimérő így szól:
> a kondi mivel nem ideális, ohmikus része 6W-ot zabál
> az 50uF kondiba cosfi = 0,01-nél belemegy 3,74A
>
> tehát
> belemegy 0ms - 5ms között erőmű -> kondi felé 3,74A

Á, ez az egész nagyon zűrös. Nem ekkora áram megy be, ez a kondi folyamatos 
áramának lenne kb az effektív értéke, ha rajtahagynád a hálózaton békésen.
Ha 230V a hálózat, és 50uF a kondi, akkor ez az áram elvileg 3,6A.
Ha fesznullában ráteszed a kondit a hálózatra, akkor az első pillanatban
c*du/dt=50e-6*gyök2*230*314=kb 5,2A folyik, ez lejön színuszosan nullára a 
feszcsúcs közelében.
A kondi feltöltődik 325V-ra, és szert tesz ezáltal
0,5*c*u^2=2,65J energiára ezalatt a negyedperiódus alatt.
Ezt a forgómorgó akkor is megméri, ha imákat mormolsz.

Ha gyorsan kiveszed ezt az energiát, és a következő, negatív félperiódusban ezt 
újra eljátszod, az is meg lesz mérve.

Mi lesz az érdekes az egészből?
Ez egy olyan áram, ami nem színuszos, és van egy 50Hz-es alapharmonikusa, ami 
ráadásul nincs fázisban a fesszel. Ennek csak a fesszel fázisban lévő 
összetevője fog energiát juttatni a rendszerbe. A többi összetevő (a merőleges 
50Hz-es meg a felharmonikus áramok) csak veszteségeket fognak okozni a 
hálózaton. A villanyóra csak a fázisban lévő 50Hz-es összetevőt méri meg.

A kísérletet relékkel nem tudod megcsinálni. De olyat lehetne, ha már 
mindenképpen szeretnél ilyet, hogy a kondit diódával töltöd fel, aztán vársz kb 
5ms-ot, és egy vezérelt tirisztorral rásütöd a terhelésre. A másik irányú 
színuszhoz egy másik dióda-kondi párost lehet használni, és egy másik 
tirisztort.

Mellesleg az elv meg is valósult már korábban nagyfesz nagyfrekis 
gyújtóáramkörben. A kondi diódán keresztül csúcsra töltődik, majd egy 
ellenálláson át ebből a feszből egy kis kondi is töltődik. Ez a kis kondi eléri 
egy diac letörési feszét, ekkor ez rásül a tirisztorra, ami a már negatív 
félperiódus ideje alatt a feltöltött kondit rásüti a nagyfeszt előállító 
trafóra. Mert itt ez a terhelés.

Ebből lehetne kettőt építeni tükörszimmetrikusan, és nagyfesz trafó helyett 
ellenállást használni.

Ha uram bocsá a kísérlet során a mérő nem annyit mutatna, amennyi hőt kitermelsz 
a cuccal, akkor a mérő hibás.

Végülis ilyen irányú kísérleteknek akár értelme is lenne: kipuhatolni, hogy a 
mérők mit vesznek rosszul figyelembe. Nagy nyereségre nem lehet számítani, de 
nincs kizárva, hogy mittudomén némi kapacitív vagy induktív összetevő lassítja a 
mérőt, mert nem jól kompenzálták. Az elektronikus mérőknél nem tudom, mi az 
ábra, de attól tartok, hogy azok nem ilyen elven működnek, hanem mindig a 
pillanatnyi teljesítményt mérik előlejhelyesen, és integrálják. Azt aztán 
végképp nem lehet átverni.

hjozsi