[elektro] "tranziens impulzus" és "oltásszög vezérlés"

[jhidvegi]

Cser Tamas wrote:

> én meg abból indultam ki, hogy nem astroshowban publikálták :-)
> http://www.uni-obuda.hu/users/molnarka/Szabalyozastechnika/Vil_vez_2.pdf

Persze, nem gondoltam, hogy csak úgy kitaláltad. Azért írtam, hogy a papír 
mindent kibír, mert ilyen dimmer témában simán meg lehet oldani, hogy a 
tranizenseket (áram és fesz) kilövő elemek akár hasonló látszólagos 
teljesítményűek  legyenek, mint a fő teljesítmény. Ezekkel meg lehet csinálni 
ezt az oltásszög-vezérlésesdit is, de ha ez egy bevált dolog lenne, akkor akár 
villanymozdonyokat is lehetne így csinálni. De nem csinálnak!

A tranziensek meg simán fellépnek hasonló mértékben akkor is, amikor áramot 
megszakítunk, vagy áttesszük máshova (pl fetről diódára, másik fetre...), nem 
csak akkor, amikor a kapcsolóelemen létrejön az áram.

Szóval nekem böki a csörőmet, amikor leírod (nyilván kiollózva valamelyik 
anyagból), hogy nincs áramtranziens.

Ha induktivitást kapcsolunk be gyújtásszög-vezérléssel, az áram képe úgy néz ki, 
mintha színuszokból vágnánk ki darabokat és raknánk egymás után. De vizszintes 
vágással! Tehát mintha a vizszintes, tehát időtengelyre  kihagyással kerek 
huplikat rajzolnál fel és le egymás után. Erre simán lehet mondani, hogy nincs 
áramtranziens. Pedig nem is oltásszög-vezérlés!

Ha meg ellenállást kapcsolunk akár így, akár úgy, az áramkép hasonló mindkét 
esetben. Tehát, ha az egyikben van tranziens áram, a másikban is van.

Mindkét példához kellene végre definiálni, mi az az áramtranziens. Ha azt az 
összetevőt értjük alatta, amitől az 50Hz-e (60Hz-es) hálózaton nem tisztán 
színuszos lesz az áram, akkor mindegyik tele van ilyen tranziensekkel.

Azok a "csúnya" jelalakok, amik a kapcsolás utáni nagyobb frekis rezgéseket 
jelentik, mindig olyan "alkatrészektől" jönnek létre, amik úgy vannak ott, hogy 
nincsenek a kapcsolási rajzon. Részben a kapcsolóelem saját tulajdonságaiból 
adódik. Vannak olyan módszerek, amikkel bizonyos körülmények között elérhető 
nagyobb frekin is, hogy a kapcsolás hogy-hogynem pont akkor jöjjön létre, amikor 
az adott eszközön pont nulla az áram magától.

Hálózati frekinél egy triakos módinál ez automatice teljesül, bekapcsoláskor 
magától nulla az áram előtte :-), és hogy utána hogy alakul, az a terhelő 
áramkörtől függ. A kikapcsolás magától jön létre (a triak nem vezet tovább az 
áram nullaátmenet után). Az oltásszög-vezérlésnél mese nincs, meszakítanak egy 
áramot, erre azt mondani, hogy nincs áramtranziens, az valahogy csuszi. Ha semmi 
parazita alkatrész (L, C...) nincs a körben, akkor semmi elvi különbség nem jön 
létre a gyújtásszög-vezérléshez képest.

Vannak a linken olyan kapcsolások, amikből kiderült, hogy a lerajzolója nem 
mélyedt bele a gyakorlatban is a dologba. Pl ahol trafót akar primer oldalon 
triakkal kapcsolgatni. Kicsiben persze lehet így is, különben meg minden 
izzókiégésnél vagy fesz alatti kiszedésnél, összességében: a terhelés 
elvételekor leverné a védelmet. (Bizti kiolv, kismegszakító lever.) Ez rém 
kellemes élmény, ha üzemszerűen is így működik valami!

Kézi szerszámgépekben gyakoriak a triakos fordulatszám-változtatások. De arra 
nem kell számítani, hogy a motor ohmos része egyszercsak eltűnik. Így is csak 
bőven nulla fordulatszám fölött, és bőven max fordulatszám alatt működik a 
dolog, különben "átesik", és ugyan nem veri le a biztit, de nagy 
áramváltozásokkal max fordulatszám-változás jön létre, pl nulla felé haladva 
egyszercsak felpörög max fordulatszámra.

hjozsi