[elektro] konyhai Külön kapcsolós konektorok?

[jhidvegi]

Cser Tamas wrote:

> A relék minimális légréssel és egy ponton érintkeznek. A relék
> hajlamosabbak az összeheggedésre terhelés kapcsolásakor,
>
> a mágneskapcsoló  jellemzően nagyobb légréssel kapcsol-bont, mint a
> relék.

Nem ez a fő eltérés, hanem hogy amiket mágneskapcsolóknak neveznek, többnyire 
egyszerre két, sorba kötött érintkezőt működtetnek, és az esetek jelentős 
részében némi ívoltó szerkezettel is rendelkeznek. Amúgy tényleg sokkal nagyobb 
szokott lenni a hézag egy érintkezőpár között.

Az összehegedés attól jön létre, hogy a névleges áramnál jóval nagyobbat 
kényszerítenek az érintkezőkre. Magát az összehegedést a prell okozza. 
Visszapattan az érintkező, ezalatt létrejön ez a sokkal nagyobb áramú ív, ami 
megolvasztja az érintkezőfémek felületét, és amikor újra összenyomódnak, össze 
is hegednek. Ohmos fogyasztó kapcsolásakor nem jön létre, de ha valaki 
számítógépet kapcsol, ami sokszor úgy kezdődik, hogy mindenféle korlátozás 
nélkül graetz és elkó, hát ott marha nagy áram is létrejöhet, főleg, ha fesz-max 
környékén sikerül a bekapcsolás.

Mágneskapcsolókra megadnak ún. AC3-as üzemre való teljesítményt, ami azt 
jelenti, hogy az emögé a jel mögé odaírt teljesítményű aszinkron motort be tudja 
kapcsolni. Ez kb az üzemi áram 6-szorosát jelenti.

Ohmos terhelést az egészen pici réstávolságú érintkezők is simán tudnak 
kapcsolni. Gondoljunk csak a bojlerek, a vasalók, rezsók... hőfokszabályozóira. 
2-3 kW sem szokott gondot okozni, akkor sem, ha a rés csak tizedmilliméteres. 
Szóval ennek az érintkezőtávloságnak semmi köze a lakástüzekhez. Ekkora árammal, 
amik itt szokásosak, nem lehet ívet húzni az érintkezőfémek között akkor sem, ha 
akármilyen kicsire akarná valaki választani a rést. Természetesen csak 230V-ról 
van szó.

A mágneskapcsolóknak azért van 2 érintkezője egy póluson, mert azok többnyire 3 
fázisú fogyasztókat kapcsolnak, és 400V-on is meg kell tudniuk szakítani a rájuk 
jellemző névleges áramot. Az először szétváló érintkezőpár árama biztosan nem 
szakad meg, aztán, ha a párja is szétvált, akkor már nyert. Közben persze a 
másik két érintkezőpáros is nekifog megszakítani.

A kismegszakítóban van jónéhány ún. ívoltó lemez (nagyobb mágneskapcsolókban 
is). Az áram útja úgy van kialakítva, hogy a keletkezett ív az áram saját 
mágnestere hatására kifelé nyomuljon, amerre az ívoltó lemezek vannak. (Azon 
túl, hogy ezek vasból vannak, szóval a mágneses hatás így is bejön.) Azokba 
belejutva aztán sok darabra szakad az ív, vagyis sok anód-katódeséspár jön 
létre, amik miatt aztán az áram nullaátmenete után már nem tud újragyulladni az 
ív. Részben azért, mert ez a sok anód-katódesés ennyiszer 20V-ot jelent, részben 
meg a lemezek hatékonyan hűtik a létrejött sok rövid plazmát. Persze a szerkezet 
nem tud akármekkora áramot megszakítani. Van az ún. független zárlati áram, ami 
kb azt jelenti, hogy ha a megszakítási ponton nulla ellenállás lenne, és rögtön 
itt alakulna ki a zárlat, akkor ez jönne létre. Az áramot a mögöttes hálózat az 
oda vezető kanócokkal együtt, valamint a kismegszakítóban lévő ellenállás, ami 
fűti a bimetallt, korlátozza valami 3...6kA közötti értékre. Ha ennél sokkal 
nagyobb lenne ez a zárlati áram, a kismegszakító simán felrobban, de ez 
lakásoknál nemigen fordul elő. Ha másért nem, hát azért, mert általában van egy 
áramkörben legalább 2 kismegszakító. (Itt tudni kell, hogy hiába sokkal kisebb 
áramú az egyik, zárlatkor akkor is lever az óránál lévő is.)

Remélem, ezzel elmúlt a lakástűzzel meg az engedélyező hatósággal kapcsolatos 
eszmei perlekedés.

hjozsi