[elektro] Fw: C18 előfordító

[elight]

Sajnos én   eléggélelassult és  tapogatós vagyok ilyen ügyekben.

Mondhatnám nem éppen feladat barát és költség orientált..
Amit a fejembe veszek, azt azért meg is szoktam...
Még ha kicsit a saját káromra is megy néha a menete.

És a gyári libekben nem nagyon bízok ( ez már az első  foxpró óta így 
van.. )
Csak a legszűkebb , legszükségesebb mértékben használom a munkákhoz
ezeket és csak a lehetőleg általam már  többször tesztelt részeket 
használom.
Ettől még sokszor turkálok ASM listákban is, ha kétségem van.
  Ez nem jelenti azt hogy nem kísérletezek, de annak nincs közvetlen 
köze a termékhez,
oda már csak a tesztelt  eredményt viszem tovább..

Tudom ez lassabb , mint amit a megrendelők megkívánnak,
de sokkal nyugodtabb alvást biztosít..

És a profitorientáltság ilyenekben  sokkal hamarabb hozhat kellemetlen  
vadhajtásokat ..
( pl.  még a grippen sem tudja egyszer csak becsukni a kerekeit.. ,
pedig az egy kezdő szakipari iskolás is sejtheti,
hogy vannak feladatok , amiket sokkal biztonságosabb
egy sorrendi logikára bízni, mint egy szabadon programozott dologra.. )

Üdv István

2015-06-17 13:53 keltezéssel, hg12345 írta:
> Fejlesztésnél mindent megírsz újra? Lehet, hogy egyes cégek uC környezet fejlesztését is rosszul kezdik, mert a put kapásból a SWO -ra irányítják át,  (sok cég még SPI és az I2C is tesztelési célból) így nem kell a debuggeren kivűl semmi az aszinkron üzenetek megjelenítéséhez.  Ezzel kezdi a legtöbb gyári ajánlás....
> elight <elight at gmail.hu> írta:
>> Soha nem használok put();  gert();  függvényt.
>> Ja meg printf() et sem... Ezek régi beidegződések.. :-)
>> Igaz multiplatform , meg win sem készül semmi...
>>
>> Üdv István
>> 2015-06-17 12:33 keltezéssel, hg12345 írta:
>>> Azért van ennek az ellenkezője is. hogyan oldod meg a put és get fügvények megfelelő ki és bemeneti perifériákhoz csatolását.azért ilyenkor némileg át kell írni ez a két függvényt...
>>> "Balla zoltán" <sdrlab at yandex.ru> írta:
>>>> Feladó: "Kiss Gabor" <kissg at ssg.ki.iif.hu>
>>>>> Na tegyük fel, hogy minden úgy van, ahogy szeretnéd!
>>>>> A _fordító_ észreveszi, hogy egy "gyári" függvénynek csupa konstans
>>>>> (pontosabban fordításkor ismert értékű) argumentuma van,
>>>>> ezért _forditási_ időben meghívja azt, és az eredményt teszi a
>>>>> függvényhívás helyére.
>>>>>
>>>>> Ezt szeretnéd, ugye?
>>>>>
>>>>> Na akkor nézzük mi történik ebben az esetben!
>>>>>
>>>>> char *a, *b;
>>>>> int len;
>>>>>
>>>>> a=malloc(16);
>>>>> b=malloc(16);
>>>>> strcpy(a, "kutya");
>>>>> strcpy(b, "cica");
>>>>> printf("%s nem %s\n", a, b);
>>>>>
>>>> Nem ismerem a malloc függvény realizálását belülről, de nyilván memóriát
>>>> foglalni csak futásidőben értelmezett.
>>>> Ezért _sem_ kellene beletúrkálni a gyári függvényekbe, mert akkor a fordító
>>>> kapából tudja, mi az ami kiszámolható, mert értelmezhető rá a számolási
>>>> művelet, és mi az ami _csak_ futáskor...
>>>> Értem én, hogy a C lehetőséget ad a berhelésre, és ettől kezdve nincsenek
>>>> dedikált függvények. Az egész felvetésemnek az az alapja, hogy _nem_ nyúlunk
>>>> a gyári függvényekhez, mert minek ??!! Hisz enélkül is tökéletesen és gond
>>>> nélkül megoldható minden, akkor minek ?! Ha pedig mégis hozzányúlunk, mert
>>>> mi olyan profik vagyunk, akkor meg garantálnunk kell az eredetivel vali
>>>> visszafelé kompatibilitást. De ez már a saját felelősségünk. A fordító ekkor
>>>> még mindig korrektül járhat el, hisz tudja mely függvényeket számolhatja
>>>> előre ki, melyeket nem.
>>>>
>>>> Zoli
>>>>
>>>> -----------------------------------------
>>>>            elektro[-flame|-etc]
>>> -----------------------------------------
>>>             elektro[-flame|-etc]
>> -----------------------------------------
>>           elektro[-flame|-etc]
> -----------------------------------------
>            elektro[-flame|-etc]