[elektro] alapharmonikus kapcsolás

[jhidvegi]

Info wrote:

> A csúcsáram nem lenne gond, ha az 50Hz-nek felelne meg.
> Akárhogy rajzolom papírra, nem tudom fesznullából azzal az ívvel
> megrajzolni. Valamit benézek?
> Pedig ez nagggyon jó lenne :)

Hát igen, benézed vagy nemtom.
Rajzolj egy színuszt, ez lenne a fesz, alá megy egy koszinuszt, ez lenne a kondi 
árama, ha pont fesznullában kapcsolod be.

Mértéke: a fesz ugye u(t)=Uo*sin(omega*t), ahol Uo=325V, omega meg 2pi*f kb 314 
rad/s

Ha C a kondi, akkor az árama ekkor Uo*omega*C*cos(omega*t)

> Ezt nem értem, mire gondolsz? A vezeték nem rezeg be, és 1/1000
> tüske azért megengedhető. De a harmonikusok nemtom hogy kerülnek ide.

Tüske nem jelenik meg elvileg, csak ugye t=0 időpillanatban az áram egyből 
megjelenik. Ez a max áram a kondin, mert ekkor a legnagyobb a fesznek a du/dt 
meredeksége.
Szám szerint: 325*314*C, ha C 1uF, akkor 0,1A mikrofarádonként.
A fesz csúcsnál ez nullára csökken (eddig töltődött a kondér), aztán meg ahogy a 
fesz csökken, a kondiáram megy lefelé a koszinusznak megfelelően. A következő 
fesznullában eléri a -0,1A-t....

Ott van a felharmonikus-tartalom, hogy a t=0 időpillanatban megjelenik az áram 
egységugrásként. Ha ez fourier-analizálod, akkor mindenféle lecsengő frekik 
megjelennek.

Hasonló az ábra akkor is, ha fesz-maxban dobod rá a hálózatra a pont akkorára 
feltöltött kondit, mert odáig nulla volt az áram, aztán megjelenik egy színusz, 
bár szép nullából, de ezt is sorbafejtve lesznek lecsengő felharmonikusok, mert 
hát előtte nem volt semmi.

>> induktív meddőáramot, de neked van módod akár valami pwm
>> tápegységgel úgy rárakni a fojtót a hálózatra, hogy úgy nézzen ki,
>> mintha magát a fojtót (L) változtatnád.
>
> Igen, ez müxik, a pwm csip visszacsatolását tudom úgy tolni, hogy 1-es
> cosfi legyen. Persze nem ilyen egyszerű, mert ez azt is jelenti, hogy
> teljes mértékben megjelenik a szekunderen a primer árama (hulámzik).

A lényeg az lenne tehát, hogy van a fogyasztó, aminek változó a 
meddőáram-igénye.
Van egy (tehát csak 1 darab) kondi, ami képes a legnagyobb, előforduló 
meddőáramot is megtermelni.
Ha a fogyasztó ennél kevesebb meddőáramot (induktív áramot) igényel, akkor 
pótlólagos induktivitással lehet kiegészíteni mindig akkorára, amekkorát a kondi 
folyamatosan termel.

A hálózat mindebből semmit se lát.

Tehát, ha a kondi mondjuk 100uF, akkor ennek van ugye egy 7,2A eff. értékű 
meddőárama, ami siet 90 fokot a hálózati feszhez képest.
Van a fogyasztó, ez kér az üzemállapotától függően 0...6A meddőt (mondjuk).
Legyen konkrétan 4A. Ez is merőleges a feszre, tehát késik pont 90 fokot.
Ezt a külső fojtóval, ami szintén a hálózaton lóg, kiegészítjük 7,2A-re, tehát a 
külső fojtó 3,2A-t kell, hogy létrehozzon. Ez egy 229 mH-s fojtóval megtörténik 
(a számpéldában).

A fojtóban az a jó a kondival szemben, hogy aránylag könnyű több módszerrel is 
változtatni a látszólagos induktivitását. Ha nagyobb frekivel pl 50% kitöltéssel 
kapcsolgatod a hálózatra, az úgy jelenik meg, mintha 2-szer akkora L-t 
kapcsolnál rá folyamatosan, fele áram lesz rajta ugye. Vagy ha valami légréses 
mag van, aminek a légrését egy szervomotor tudja finoman állítani, akkor elvileg 
még egyszerűbb az egész.

Vannak olyan megoldások, hogy tirisztorokkal kapcsolgatják rá, ekkor nem 
teljesen színuszos lesz az árama, hanem színuszdarabokból álló valami fel is, le 
is, és közben szünetek, de a cosfimérők ebből csak az alapharmonikust fogják 
figyelembevenni, szóval ezzel lehet a legegyszerűbben (fázistolással) a fojtó 
meddőáramát nullától a maxig tekergetni. Régen valamelyik gyárlátogatáson láttam 
is ilyen kütyüt.

A tirisztorok (fázisonkénti antiparalell tirisztorpárok) kapcsolgatása nem 
jelent különösebb tranziens áramokat, mert a "színuszos puklik" mindig nullával 
kezdődő áramot jelentenek, és nullával is végződnek, kis szünet, és kezdődik 
arrébb az ellenkező irányban egy ugyanilyen. Ráadásul a hálózaton ott van a 
relatíve nagy konditelep ugye.

hjozsi