[elektro] GSM "pager"

[gyarmatil1 at gmail.com]

> gaz. Miért adná föl ezt a személyiséget, ha meg van vele elégedve? Ha
> jónak tartja. Ez az ő márkajelzése, ezért lehet számítani rá, megbízni
> benne, mert vállalja, hogy ő ilyen, ő ez. Ha minen nap más, akkor hogy
> lehet rá alapozni egy barátságot, üzleti kapcsolatot, munkatársi
> viszonyt, párkapcsolatot, bármit, amiben szerepe van a személyiségnek?

Szerintem te félsz a változástól ;)
Nem hiszek abban, hogy a "felnőtté válás" egy kitüntetett pont,
ameddig változik a személyiség, attól kezdve pedig nem :)
Változni fog a megszerzett tapasztalatok miatt is, még ha nem is
akarod. Az ember folyamatosan változik.
A személyiség fejlődése csak akkor szűnik meg ha meghaltál.
(A jó pap is ugye... :) )

Szerinted megbízhatatlan, emberi kapcsolatokra alkalmatlan az, aki
szándékosan próbálja a személyiségét jobbá tenni?
Aki tanulni akar és tanul is a hibáiból? Legyen az kommunikációs vagy
egyéb viselkedésbeli dolog. Nem hiszem, hogy így gondolod.

Igaz, van aki úgy érzi, hogy TELJESEN meg van magával elégedve, és
nem gondolja, hogy neki bármiben is változni, fejlődni kellene.
Nem ezt hívják önelégültségnek? Vagy önteltségnek?

Nincs ez messze attól amit korábban írtál:
> el kell fogadni, hogy nem én vagyok a legjobb, és főleg nem mindenben.
Az öntelt, önelégült ember pont ezt nem fogadja el.

>> Az utóbbi időkben elhatalmasodott "csak magát adja" kifejezésről ne is
>> beszéljünk.
> Pedig ennek ellenkezője a nem magát adja, az pedig szerepjáték,
> színészet. Én pl. ezt utálom

Azt én is. De a fenti kifejezést általában MENTSÉGKÉNT hozzák fel
valakinek a viselkedésére, úgyanúgy ahogy Te is az "ő ilyen"-t.
(ez legalább nem olyan ronda kifejezés, mint a fenti :) )
De érdekes, többnyire CSAK a negatívan megítélhető viselkedésre szokás
mondani. Menteni vele a menthetetlent.
Pofánvágta, leköpte? Jaaa, nem bunkó, csak ő ilyen, csak  magát
adta... (szerintem te is érted mire gondolok...)
Pedig semmire sem mentség, sőt!

Az "ő ilyen" mentség persze mindig addig érvényes, amíg kívülálló,
vagy "elkövető" valaki. Ha elszenvedője, akkor nagyon gyorsan meg
szokott változni a vélemény :(

> A kitartó munkával fölépített személyiséget nem kell eldobni, mert
> máshol más a környezet. Ha odaköltözik valaki, akkor talán érdemes
> megfontolni, de ha benézek egy templomba, nem leszek arra az időre
> vallásos.

Na álljunk meg, nem eldobott személyiségről volt szó, csak
személyiségfejlődésről. Illetve annak igényéről.
Eldobod azzal a személyiséged, ha pl. uralkodsz magadon és nem első
felindulásból vágsz oda valamit? Ha megpróbálod empátiával kezelni
a kérdést?
Nem eldobod, hanem fejleszted, és az én értékrendem szerint jobbá
teszed.
Persze akinek az értékrendje szerint a kultúrált, empatikus
kommunikáció nem JOBB (vagy akár hasznosabb, célravezetőbb),
azzal nincs mit tenni.


vajk:
> a lomexnak nem szolsz be, mert szeretnel naluk vasarolni.
> most meg szembejott valaki, akivel ilyen egyeb viszonyok nem
> korlatozzak az oszinteseget, es vegre oszinten el lehetett neki
> mondani amit a lomexnek is szeretnek...

A mögöttes motívumok valóban lehetnek ezek is, de attól még ez nem
mentség :)
Ez olyan mint pl. a munkahelyi gondokat a családon leverni :(
Érthető (a folyamat), de nem elfogadható :)