[elektro] Mindig megmelegszik a szívem, ha ilyet látok

[charles hoss]

koszi - ezert jo a lista . valaki mindig tud valami ujat mondani .
rengeteget lehet ezekbol tanulni .

bye
dexter


2012. december 6. 20:04 SZIGETI Szabolcs írta, <szigiszabolcs at gmail.com>:

>
>
> Volt anódtelep és volt fűtőtelep. Ez a kettő különböző dolog volt,
> értelemszerűen. Az igen korai csöveknél a fűtés is egy paraméter volt, régi
> (20-as évek) rádióknál a cső fűtését külön potméterrel lehetett
> szabályozni, ezek tényleg lámpaként világítottak a wolframkatód miatt,
> ezzel pl. változott a cső meredeksége, meg más paramétere. A felvett
> fűtőenergia miatt rendszerint akkuról fűtöttek, az újratöltés miatt (2-4-6
> voltosok voltak általában a fűtőfeszek 1-2-3 cellás akksihoz). Ekkor voltak
> egészen alacsony 10-20 V anódfeszültségről működő csövek, ennek megfelelő
> kis teljesítménnyel, de ekkor a fűtőtelepekről lehetett anódfeszt is adni.
> Gyakran külön telep szolgált a csövek negatív előfeszültségére is, tehát
> gyakori volt, hogy 3 féle akku/elem kellett a rádióhoz.
> Később, a nagy lépés az oxikatódos csövek voltak, ezeknek nagyságrendekkel
> kisebb fűtőenergia kellett (jóval alacsonyabb hőmérsékleten mentek), Itt
> már volt 1,5voltos elemről is fűthető cső.
> Az előbb emlegetett elnevezés és fűtőfesz/áram egységesítés később
> következett be, a csőgyártók összeálltak, egységes megnevezéshez (az előbb
> emlegetett betűs fűtés megjelölés európai volt, az amerikai csövek
> számokkal jelezték a fűtést.
> Az anódfeszültséget sokcellás szárazelem, 40-90 volt körül, gyakran több
> leágazással. Itt a fogyasztás nagyok kicsi volt, hónapokig jó volt egy
> anódtelep.
> Hálózati üzemre először voltak az ún. anódpótlók, amelyek tulajdonképpen
> külön tápegységek voltak a szükséges feszültségek előállítására.
> Értelemszerűen a gyárak gyorsan beépítették a tápot a rádiókba, és inkább
> külön gyártottak telepes vevőket.