[elektro] robotok-a-honved-korhazban

[Andras Kadinger]

(Nem kifejezetten a tiedre reagálok, csak úgy elmélkedek a témával 
kapcsolatban.)

Mérnökpalántaként,  hosszú távra tervezett, folyamatosan működő 
rendszerként felfogva, én azt látom, hogy a jelenlegi világtársadalmi 
rendszer nem fenntartható. Nem tudtok jobbat? Írom alább, hogy mire 
gondolok.

Vannak a világban emberek. Meg vannak a világban javak, korlátos 
mennyiségben - nem jut mindenkinek mindenből. Ezen javak közé tartoznak 
jelenleg olyanok is, amelyek az emberi élet fenntartásához 
nélkülözhetetlenek (víz, élelem, otthon, stb.). Az egyén élete tehát 
ilyen társadalomban elképzelhetetlen a korlátos javakhoz való hozzájutás 
nélkül.

Hogy döntsük el, ki jusson hozzá a korlátos javakhoz (és ki ne)? Mivel a 
társadalom működtetéséhez régebben gyakorlatilag korlátlan mennyiségű 
emberi munkára volt szükség, kézenfekvő volt az a megoldás, hogy az 
életfeltételeket (a korlátos erőforrásokhoz való hozzájutást) az alapján 
ossza ki a társadalom, ki milyen arányban, ki mennyi munkával járult 
hozzá a társadalom szekerének tolásához. Bevezetésre került tehát, hogy 
az egyén az elvégzett munkáért cserébe kapjon jogot az 
életfeltételekhez. Vagyis a jelenlegi elosztási rendszerben mindenkinek 
szüksége van munkára ahhoz, hogy joga és lehetősége legyen életben 
maradni. Ha ehhez hozzávesszük azt a célt, hogy mindenkinek legyen joga 
és lehetősége életben maradni, akkor az jön ki, hogy mindenkinek 
szüksége van munkára.

A gépesítés/automatizálás növeli a termelékenységet, ennek elemeként 
csökkenti az emberi munkaigényt, ez pedig azt jelenti, hogy fogy a 
világban az egy főre jutó elvégzendő munka mennyisége. Tehát emberek 
maradnak munka-megélhetés-élet nélkül.

Ezt persze ideig-óráig viszonylag jól el lehet tussolni.

Például szándékosan a korszerűnél jelentősen munkaigényesebb termelési 
folyamatok tudatos választásával (ezt hívják minőségi 
alulfoglalkoztatásnak): pl. Kína megrendeli az egyik legmodernebb és 
legköltségesebb kőszénfejtő bányagépet, majd a rendelésből szándékosan 
kihagyja rendelés érétkének nagyjából egy százalékát kitevő, a kitermelt 
szenet a kamionokhoz szállító futószalagot - mondván így munkát tud adni 
többszáz embernek, akik testi munkával (hátukon a szenesputtonnyal) 
nélkülözhetetlen részévé válnak a folyamatnak.

Vagy például közgazdasági trükkökkel: termelünk és értékesítünk egy 
adott volumenben; amikor a hazai piac megtelt, akkor exportálni kezdünk 
a szomszédos országokba, hogy fenntarthassuk a termelést (és vele 
megmaradjon a munkaigény is); ha azok a piacok is megteltek, akkor egyre 
nagyobb piacokra exportálunk vámuniók, gazdasági közösségek, termelési 
kvóták segítségével.

Esetleg műszaki trükkökkel: szándékosan olyan termékeket készítünk, 
amelyek meghatározott időn belül elhasználódnak és cserére szorulnak - 
így a vásárlónak újra és újra újat kell vásárolnia a termékből, 
folyamatosan van tehát igény a termékre, a termelésre (és vele együtt a 
termelés emberi munkaigényére is).

Vagy marketingtrükkökkel: az egy személyre eső fogyasztást növeljük 
egyre újabb és újabb fogyasztási igények felkeltésével - az újabb és 
újabb termékek megjelenése új termelésigényt jelent, új munkaerőigénnyel.

Mivel a rendszer (egyelőre tekintsük csak bolygónkat) véges méretű, 
ezért folyamatos növekedés nem lehetséges, tehát előbb vagy utóbb 
elérjük határait (elfogynak a nyersanyagok, energia, víz, termőföld, 
élettér). Mikor ez bekövetkezne, onnantól kezdve újabb igényt 
kielégíteni már nem tudunk, ezért felkelteni se érdemes őket, ezért a 
termelés is csökkenni fog, ezért a munkaigény is csökkenni fog (azaz 
ismét emberek maradnak munka-megélhetés-élet nélkül).

Tehát logikailag arra jutunk: ha korlátosak az élet fenntartásához 
szükséges javak, és az ezekhez való jogot munkavégzés esetén adja a 
társadalom, és technológiai fejlesztéseket alkalmazunk (ezek csökkentik 
a munkaigényt), akkor emberek halnak meg.

Ebben az olvasatban a géprombolóknak akár még igazuk is van.

Valaki cáfoljon meg legyen kedves.

Mit csináljunk? A fenti feltételek közül ti melyiket vagy melyikeket 
változtatnátok meg/hagynátok el, vagy mit változtatnátok?

2012.04.05. 18:29 keltezéssel, Móczik Gábor írta:
> 2012.04.05. 15:03 keltezéssel, Benedek I. írta:
>> Ezeket ugye ma is emberek végzik? Akkor meg miért éri meg pár ember
>> munkabérét megtakarítani, miközben egy ilyen rendszer átalánydíjas szervize
>> is többszöröse lehet néhány munkabérnél és annak járulékainál! Nem beszélve
> Mindenki mindig drága szervizelésről meg beruházásról beszél.
>
> Emiatt nem jut ez a tetves ország egyről kettőre, senki nem akar lépni,
> csak állni a fosban.
>
> Én gyártás közelében dolgozom, és azt kell mondjam, hogy ha egy
> automatika rendszer körültekintően van megtervezve, akkor sokkal
> hatékonyabb, termelékenyebb, olcsóbb, mint az emberi munkaerő.
>
> Nem csak úgy lehet valamit megtervezni, hogy mindig elromoljon valami.
> Ha nincsenek alulméretezve a dolgok, akkor egy csapágy évekig,
> évtizedekig elvan, az elektronikus alkatrészek élettartama is szinte
> korlátlan, stb.
>
> Nem kell mindig mindent feltétlenül szervizelni.
>
> Átalakítottam már pár dolgot, amit a tisztelt gyártója úgy tervezett
> meg, hogy a szervizeléséből megéljen. Sikerült is neki, meg is élt
> volna, azóta viszont nem kellett hozzányúlni.
>
> Építettem pl. olyan gépet, ami félautomata módon NYÁK lapokat mér.
> Kézzel kell berakosgatni az anyagot, onnantól végzi a dolgát. Ha
> megoldanánk, hogy automatikusan szedje a táblákat, rövid távon is
> olcsóbb volna, mint a minimálbéres ember aki rakosgatja, immár ~6 éve.
>
> Munkahelyet vesz el. Ez van. Kellett volna akkor gondolkodni amikor
> büdös lett a munka és divatba jött a piaci verseny. Egyszerűen egy adott
> munkára van egy adott adható bér, ha egyszer kínával kell versenyezni.
> Munka van, de senki nem akarja elvégezni. Minimálbérért ma senki nem
> szeret dolgozni, monoton munkát pláne sem, általában a végeredmény
> minősége és tempója is pont ilyen.
>
> Jönnek az emberek felvételre, ekkor még mindent elvállalnak és mindent
> tudnak, aztán később már egészen más a helyzet. Mire betanulják a
> munkát, hogy haszna is legyen a cégnek belőle (mert addig csak
> veszteséget termel), addigra felmond.
>
> Nekem más a hozzáállásom a dolgokhoz, én a tökéletességre törekszem, és
> a hócipőm tele ezzel a mentalitással, és mivel műszaki ember vagyok,
> ezért ha valamit lehet automatizálni, gépesíteni, akkor meg is teszem.
> A gép nem lesz fáradt, nem lesz idegbeteg, nem áll meg beszélgetni
> minden 5 perben, nem megy ki dohányozni, stb., pontosan azt fogja
> végezni amire tervezték, és ha jól tervezték, akkor minimális
> szervízköltség mellett.
>
> Drága a beruházás.
> Hát igen, az ipari cuccok drágák, meg minden drága, meg főleg a
> nyűglődés drága. Lehet persze állami tender módjára és lehet kisipari
> módon is gépet építeni. Lehet félmillióért elvégezni egy csapágyház
> átalakíást, meg lehet 8-16 óra munkával is. Lehet venni pneumatika
> munkahengert 100ezer Ft-ért is, vagy lehet venni a vaterán ezerért vagy
> 5 ezerért.
>
> Elmondanám, hogy ilyen módon készült el több gép, nem milliós
> beruházással, és azóta kitermelte a cserealkatrész árát is, ha netán
> szükséges lenne, de eddig még szinte csak a 100 Ft-os, bár vadi új kínai
> mikrokapcsolókkal gyűlt meg a bajom. Az én készülékeimben érdekes módon
> jellemzően nem száradnak ki a kondik, és nem kopnak el idő előtt a
> mechanikus alkatrészek.
>
>