[elektro] lemezastagság jelzése

[nemeth.tibor798 at t-online.hu]

Hali!

Bár nem követtem a részleteket, de talán már eldőlt, hogy a
kéttekercses (alul felül) megoldás lesz. Ezt én is jónak tartom.
Amit megfontolnék, a tekercsek mérete és az alkalmazott
frekvencia.  A légrés, ahol a lemezek haladnak legyen a
kiindulásunk. Fontos, hogy a tekercsek mérete ennél
lényegesen nagyobb legyen, hogy a mező az egyikből
számottevő mértékben átszórjon a másikba. Emiatt nem
feltétlenül ragaszkodnék a 2 db E maghoz mert lehet, hogy
többtíz kilós megoldás jönne ki, bár egyéb szempontból jó
megoldás. Szerintem két párhuzamos szolenoid is megteszi.
A frekvencia szempontjából akkorát kell választani, hogy egy
lemez csillapító hatása jelentős de ne túlságosan nagy
legyen. Tegyük fel, hogy lemez nélkül elérünk 1V indukált
feszültséget a túloldalon. Ha egy lemez csillapit 5%-ot
akkor ugye 1 lemezzel 0.95, két lemezzel   0.9025 voltot
kapunk. Figyelembe véve az ipari körülményeket, ez nem
biztos, hogy elegendő eltérés a megbízható felismeréshez. 
Ha egy lemez 95%-ot csillapít, akkor 50mV illetve 2.5mV lesz
a két jelszint. Ez már jelentős eltérés de szerintem a
2.5mV-ot is kellene érzékelni megbízhatóan, márcsak azért
is, hogy felismerjük, ha esetleg valami hiba van, ugyanakkor
zavarjeldús környezetben ez már megbízhatatlan lehet.  
Ezért úgy gondolom, a célszerű csillapítás valahol a kettő
között lehet, én a 70% csillapítást, tehát 300mV és 90mV os
jelszinteket céloznám meg.
A csillapítást két jelenség okozza, az egyik a mágneses mező
befogása és elvezetése, ennek számítására pillanatnyilag
nincs ötletem. A másik az örvényáramú csillapítás, ez a
behatolási mélységből, az anyagjellemzők ismeretében
viszonylag jól számítható. Az általam javasolt 70%
csillapítás kb. 1/e tehát a frekvenciát úgy kell beállítani,
hogy a behatolási mélység kb. a lemezvastagság legyen, már
ha a mágneses mező elterelésének hatásától eltekintünk, ami
feltehetőleg helytelen.
Mindenesetre laborkörülmények között végeznék méréseket a
frekvencia és a tekercsméret optimális értékének behatárolására.
Az 50Hz sejtésem szerint nem is rossz frekvencia, de semmi
esetre sem választanám, annyi a zavaró tényező. 
Az elektronikát úgy képzelem: megfelelő teljesítménykimenetű
szinuszgenerátor ami egyúttal egy referencia jelet is kiad a
fázisérzékeny egyenirányításhoz. A szekunder tekercsre
erősítő, ha kell majd fázisérzékeny egyenirányító és
aluláteresztő szűrő, majd komparátorok, üres, 1 lemez, 2
lemez, hibás szintekre. Ha nosztalgikus hajlamaid vannak és
szeretsz tekercselni, a fázisérzékeny egyenirányítást
megcsinálhatod ringmodulátorral is, de én nem tenném.
Ha kedveled a mikrokontrollereket az egész szekunder oldal,
az esetleges erősítőtől eltekintve, a generátor referencia
jelét felhasználva egy gyors AD és sok programozás
segítségével is megvalósítható.

Üdv.
                                                        
Németh Tibor