[elektro] Fesz. impulzus, fenycsogyujto KO

[Varsanyi Peter]

                 Sziasztok!



>Amirol nincs még infóm, hogy a varisztor milyen gyorsan "éled fel". 
>Aszondod, hogy lassú. Hát biztos, ha mondod, de nem ártana valamivel 
>alátámasztani.

Korrigálom magam: ahogy már mások is írták, a varisztor nem lassú, hanem 
nagy a kapacitása. Nem úgy, mint az én agyamnak, ami néha felcserél 
dolgokat. :-) A varisztor valóban nanosec-es tartományban szólal meg, de a 
kapocsfeszültsége nagyon magas, ha nagy áramokat vezet le, ezért nem lehet 
csak önmagában nagy energiák elvezetésére felhasználni; ezért kell a III. 
fokozat, a finomvédelem utána.

Asszem Te kérdezted, hogy látott-e már valaki varisztort leégni. Nos, 
láttam; a készülékben lévõ, kb. 14 mm-es varisztor az egyik sarkán átütött, 
és apró vörös pötty formájában égett; ahol égett, ott felhevítette maga 
körül az anyagot, ami ettõl vezetõvé vált, és az is vezetni és melegedni 
kezdett. Így szépen apránként az egész elégett a normál hálózati feszültség 
hatására. Érdekes volt, hogy a biztit közben nem verte le, tehát nem egy 
"zárlatba megyek" típusú volt a felhevülése, hanem nagyon is sunyi. Az 
égése amúgy több perces folyamat volt, és nagyon "érdekes": sercegett, 
füstölt, stb...

Amit én eddig szétszedtem gyári túlfesz-védõt - volt köztük még 20/24 kV-os 
hálózati túlfesz-védõ is - abban mind volt valami trükkös megoldás, ami a 
melegedés hatására bontotta az áramkört, és jelzett valami kapcsolóval vagy 
optikai megoldással. A legtrükkösebb pl. egy fénysorompót szakított meg, 
így egyetlen érzékelõvel egy kalapsín-hossznyi védõeszközt tudtál egyszerre 
figyelni.


>Lehet, hogy a varisztor is óriási feszekkel reagál az áram gyors 
>megjelenésére, ezt is ki kellene mérni valahogy. Adatot nem láttam rá.

Dehn+Söhne 2004-es kiadványában van egy rajz róla; sajnos a neten nem 
találom sehol, így nem tudom megmutatni. Mindenesetre egy 280V-os varisztor 
az ebben közölt adatlapja szerint 10A-nél 600 V körül, 100A-nél 800V körül, 
10kA-nél 2000V körül mûködik. Magyarul már 10A-es levezetési áram esetén is 
sz at rt se véd, mert 500V felett az elektronikáknak már általában annyi... 
Persze ez is gondolom méretfüggõ, de valami oka csak van annak, hogy 
mindenki ugyanúgy építi fel a villám- és túlfeszültség-védelmi rendszerét. 
(OBO, Dehn, Phoenix Contact, hogy csak a nagyobbakat említsem.) A bika 
méretû varisztorokat én eddig csak snubber hálózatokban láttam 
felhasználni, pl. GTO tirisztorok snubber hálózatában. Ott tényleg 
"disszipálni" kell, és ha zárlatba megy, általában nem okoz tüzet.


>Én meg aszondom továbbra is, hogy ha csak kisebb energiákra számítunk 
>netán, akkor varisztorokat el lehet helyezni nagyon sok helyre is, amivel 
>a bármilyen módon bejutott kisebb energiájú pulzákat el lehet nyeletni. 
>Ebben benne lehetnek a közelben direktbe valahova bevágott villám okozta 
>indukált feszek is. Ezeknek már valóban kicsi az energiájuk.

Sajnos téves. Asszem haladóhullám a jelenség neve, sõt még pont Tesla 
idejében volt egy nagy vihart kavart ügy, miszerint valamelyik akkortájt 
megnyitott földalatti trafója mélyen a föld alatt leégett, villámcsapás 
miatt. Senki sem értette, hogy a több kilométerre lévõ alagút végébõl 
hogyan jutott el oda a villám; ekkor kezdtek el foglalkozni a 
haladóhullámokkal.


>>Csak egyetlen jellemzõ
>>adat: egy villám becsapásakor egy méter vezetéken kb. 1200-2000V
>>feszültség "esik" annak induktív ellenállása miatt a hirtelen
>>feszültség-lökéstõl.
>Nem írtad oda, hogy közvetlen villámcsapáskor. Különben elég túlzónak 
>érzem az adatot.

A hivatalos villámvédelmi szabványok szerint 1,5 km a villám veszélyzóna 
határa, ezen belül 100 méteren belül 11.000 V/m az irányadó villamos 
erõtér, és 2000V a szabvány szerint az 1 méter vezetékben indukálódó 
feszültség; ez a számításoknál figyelembe veendõ érték. Ezért nem is írtam 
oda, hogy közvetlen villámcsapáskor. Persze mindenki máshogy számol, ezért 
láttam már 1000-tõl 2400-ig terjedõ értéket.

Csak érdekességképpen: az IEC1024/IEC1312/DIN VDE 0675 szerint az 
elsõdleges villámvédelmi zónában (egyszerûbben fogalmazva: ahova a villám 
odacsaphat) a méretezést 200 kA/usec áramfelfutásra kell méretezni. Itt egy 
méter egyenes vezeték 1,6 uH öninduktivitásával számolva is 100+ kV 
nagyságrendû feszek is vannak. A szabványos villám-vizsgálati lefutási 
görbék meg 1,2/50 usec, 8/20 usec ill. 10/350 usec. Lehet számolgatni; 
brutális értékek jönnek ki... Nem véletlen, hogy az egész villámvédelem meg 
túlfeszültségvédelem axiómaként kezelt sarokszámokon nyugszik: a 
szabványban megengedett valószínûségek, meg extrémnek tûnõ iránymutató 
értékek vannak - elvégre ha leég egy olajfinomító, akkor nem lehet azt 
mondani, hogy "bocs gyerekek, de ez kicsit nagyobb volt, mint amire 
gondoltam..."

Kapcsolási zavarfeszültségek esetén amúgy az 5/50 nsec (!) az irányadó 
alak; a DIN VDE 0843 4. fejezete foglalkozik vele. De ez már inkább az EMC 
világa, ami szintén a feketemágia egyik formája. (Mondom ezt két, elsõre is 
sikeres EMC tesztvizsgálat után...) Itt is meg KELL felelni bizonyos 
elõírásoknak; ha ez rendben, a készülék átment; akkor is, ha öt perc múlva 
kinyiffan. De ha nem felelsz meg nekik, akkor bukta; pedig lehet, hogy már 
ötezer kütyüd megy az országban minden gond nélkül...


>>2. Gyakoribb eset, hogy ha forgásban lévõ motorok is vannak, akkor
>>azok a gerjesztés kikapcsolásakor a remanens (maradék)
>>mágnesezettségük miatt kvázi generátorként visszatáplálnak a
>>hálózatra.
>Ez viszont teljesen téves, semmiféle ilyen másodperces 
>energiavisszatáplálás nincs aszinkron motoroknál. Ha lenne, igen vad 
>dolgokat lehetne tapasztalni. Pl van egy nagy motor, meg vannak 
>izzólámpák, kicsik. Lekapcsolom a hálózatot, pl lenyomom a kismegszakítót, 
>akkor kiégnek az izzók, mert a motor nyomja a delejt, mint állat? Nagyon 
>nem így van. Nem tudom, ezt honnan vetted.

Most lehet, hogy egy világ omlik össze Benned, de megtörtént! Gyékényesen, 
egy  kavicsmosóban rendszeresen eljátszotta ezt a rendszer; ha csak egy 
fázis ment ki, és nem villámcsapás miatt, akkor bizony néha még az izzók is 
durrantak egy nagyot szinte mindig; és nem villám miatt! Akkor készítettem 
egy feszültség-figyelõ elektronikát, ami folyton monitorozta a három 
fázist, és ha bármelyik a -10/+15% -on kívül ment, letárolta a -0,8 - +3,2 
sec közötti hullámformát. Abban asszem 630-680V-os csúcsfeszültségû, 
csökkenõ frekvenciájú agyalágyult jelalakok voltak. Ebbõl kombináltam ki, 
hogy csak a lelassuló villanymotorok lehetnek a ludasak. De hogy hogyan, 
azt Neked én be nem bizonyítom semmiféle módszerrel! De miután megvariáltuk 
a rendszert, azóta nem durrognak ki. Ha a mérési fájlt megtalálom, 
agyalhatsz rajta, mi okozhatja... Én nem tudtam jobb magyarázatot kiagyalni 
rá - egyszerûen nem értek ennyire a motorokhoz. Ott MW-os csúszógyûrûs 
motorok is voltak; nekem azok magasak, mert nincs bennük egy árva 
processzor sem a több száz kiló réz alatt. :-)


>Állandómágneses, tehát szinkrongép képes lehet ilyesmire, de ha az motor 
>üzemben muködik, az se fog túlfeszt generálni, hiszen a belso fesze a 
>különféle fesz-esések miatt kisebb a hálózatinál, tehát ha átmegy egy 
>lekapcsolás miatt generátorba, akkor csak kisebb feszt fog produkálni.

Csak közben mi garantálja, hogy a csillagpont fixen marad? Ez a gáz, hogy 
asszimetrikus lesz az egész! Épp csak hurkok nem voltak a mért görbéken... 
Ezek a fénycsõgyújtók meg fázis-nulla közé vannak kötve, így annyi is nekik!


Mondom mégegyszer: nem akarok errõl a témáról vitatkozni, mert bár részt 
vettem egy egész napos fejtágítón, nem ez a fõ profilom, inkább csak régóta 
érdekel erõs Teslás vonatkozásai miatt. Két személyes tapasztalatom volt: a 
tranziens túlfeszültségek, meg a szépen égõ varisztor. Azóta ezek tudatában 
tervezek; néha kicsit fölé is, mint az normális lenne. Igaz, amit eddig 
kiadtam a kezembõl, az villám miatt még nem ment tönkre egy sem!

Bye:

Pepe