[elektro] Saru krimp

[jhidvegi]

Moczik Gabor wrote:

> Azert az a 240-es pres jo draga holmi.:-)

Ma már. Én még 26ezerért vettem a 80-as években. Igaz, hogy akkoriban a 
fizum volt vagy 3ezer/hó, de volt már vállalkozásunk is, ahhoz kellett. 
Lehet, hogy a mai átlagfizuhoz képest a mai ár nem is olyan sok. Csak mára 
már kegyetlenül megváltoztak az árarányok. (Szerintem a régi volt 
kegyetlen és kilátástalanságra okot adó.)

> Rögtön az oldalon a kérdésem egyik felére a válasz:
> "Lemezsaru préseléséhez a szakirodalom csak az ú.n. köldökös vagy
> bütykös  préselési módszert javasolja, a hatszögpréselést nem ajánlja."

Na ilyet csináltam a 240-es sarukhoz. Először vettem egyet a hidramixban, 
de elég szar volt, és egy gépműhelyessel csináltattam olyasmit, aztán 
magam felhegesztettem itt-ott, mert az se volt jó, és kialakítottam azt, 
ami pont kihasználja a maxot, amit a 14 tonnás prés tud.

> Vajon miért?
> A lemezsaru, az mindig vágott a kábel résznél, csak a csősaru zárt?

A csősaru igen, az zárt. De attól még a lemez-sarut is meg lehet préselni. 
Én hatszögűre szoktam.
Tulajdonképpen az a dolog lényege, hogy maradjon valami rugalmassága az 
egésznek, tehát az a bazi erő, amitől szétfolyik a réz, ne szünjön meg a 
két felület között. A köldökösnél talán nagyobb ez a rugalmasság, illetve 
sokkal jobban szét lehet folyatni a csőben az anyagot. De nem az elv a 
lényeg, hanem a mérési eredmények biztos.
A hatszögnél az a gond, hogy a két félnél kifolyik az anyag, ha szűkre van 
véve, és még le is vág belőle. Ezért én néha nem egyfélével préselek 
ilyenkor, hanem 2 vagy 3 újabb préselést is alkalmazok. Sőt, forgatni is 
szoktam. De ma már inkább azt csinálom ilyenkor, hogy van az alap 
préselés, amivel mechanikailag már egybe van, aztán az egyik betétet 
kicserélem jóval kisebbre. Ezzel egy olyan nyomat keletkezik, ami elvében 
közelít a köldököshöz, nem fog anyag kifolyni oldalt úgy, hogy le legyen 
vágva.

> Múltkor egy szigetelt sarun épp azt néztem, hogy két darabból volt, a
> belső lemez rész, körülötte egy cső gyűrű.

Ezek azért lehetnek műanyagosak, mert olyan nagy a felület a 
keresztmetszethez képest, hogy a műanyagon át is lehetséges a szükséges 
erő átvitele. A csődarab tartja meg az erőt, a belső, saru rész meg 
behajlik, behatol az erek közé, tovább nő a felület, amin érintkezik a két 
fém az alkalmazott felületi nyomással.

> Arra gondolok, hogy a szemes saru szeme legyen olyan vastag anyagból,
> hogy a kábelnél fogva kicsit meghúzva nem hajlik el. A vékony 0.4-es
> rézből készült 4-6mm2-es saru egy vicc...

Van olyan is, de az már nem lehet műanyagos. Amúgy, ha számolgatsz, 
méregetsz, látni fogod, hogy nem vicc, jó az. Persze nem 
lengővezetékekhez, hanem fix telepítésre. Hajlítgatni nem kell. :)

> Ugyanilyen vicc az a 4mm-es
> villássaru, aminek a villája ugyan 0.8-1mm vastag, de csak kicsit
> szélesebb, mondjuk 1.5mm. Meghúzod a csavart, a villa meg kigyűrődik
> oldalra.

Módjával kell meghúzni, és alátét legyen ott. Ezek a vezetéknek megfelelő 
áramra vannak kitalálva. Pl egy akár 6mm2-esbe mekkora áramot akarsz 
beleküldeni? Ha kipróbálod, biztosan nem a saru fog elégni, hanem a kábel.

> Egy rendesebb fajta legalább 2.5mm széles, kb. mint a hozzá
> való csavar feje.

Na igen, tényleg. Nekem is vannak régebbről olyan pl 4-es csavarhoz való 
saruim, amiknek a szélessége körbe talán ha 1mm megvan. Én se kedvelem 
őket, de pl táblaműszerhez jó lehet. Ahol lehet, elhasználom, az újak, 
amiket lehet kapni, már jók. Villásat, tehát nyitottat meg sosem veszek, 
az csak maradt régről. Többnyire van vagy 2-2,5mm széles villájuk, ennek 
ellenére behajlítom szemhajlító fogóval vagy hogy hívják, aminek kerek 
csőrei vannak, és zárt saruként használom fel.

> Normál dolgokra kb. 1-4, max 6mm2-ig.

Minél előbb veszel valami jófajta szerszámot ezekhez, annál jobban 
hasznosul. Életed végéig kiszolgál - ha el nem veszted vagy el nem lopják. 
:)

> Esetleg autóban vagy valami akkus
> cuccokhoz kellhet 16-os, 25-ös, szerintem ide csősarut érdemes
> használni, de ehhez majd készítek valamilyen szerszámot. Mondjuk jól
> haladok, a múltkor elküldted azt a bütykös formát, de azóta se
> foglalkoztam vele... :-)

Akkor nyilván nem volt fontos. Szerintem, ha nagyon ritkán kell ilyen, 
valakivel lenyomatod, vagy csinálsz egy ónozóedényt, ahhoz csak annyira 
kell rányomni a sarut, hogy biztosan rajta maradjon, aztán mártással 
ónozod. Ja, az is fontos, hogy a sarut jól kitöltse a kábel, hogy a szálak 
közé jutó ón, vagyis inkább cin (ón-ólom) ne akarjon kifolyni. 
Forrasztóvíz az edény mellett, ha kell, meg lehet ismételni, hogy ebbe, 
aztán megint a cinfürdőbe mártani, és a végén leütni a felesleget, esetleg 
egy ronggyal megtörölni a csavarnál lévő felületeket, hogy ne maradjon 
vastag ónréteg ott, és tök jó lesz. Hátránya, hogy az ón bekúszik a 
réz-szálak közé a kábelben is, ott merev lesz. Vagy hogy a savas 
folyatószer is feljut, és rongálja a rezet, de ez nem feltétlenül történik 
meg. Régen csak ilyet használtunk a gyárban, sőt, volt, hogy préselés (a 
köldökös fajta) után is be lettek mártva. Örök életűek voltak, ma is 
találkozom ilyen, akár 30-40 évnél is régebbi kábelekkel.

hjozsi