[elektro] Plato pakahegy

[jhidvegi]

hg12345 wrote:

> bocsánat de ha a vas érintkezik a vízzel, akkor már kidobható a hegy
> :-(, mert hogy nincs rajta az ón, ilyenkor már nem is nedvesíti, nem
> tapad hozzá az olvadék.

Ezt úgy lehet valahogy elképzelni, hogy mivel az ón olvadékként van a hegyen, 
meg valami vékony, bediffundált réteg is lehet persze, ezért a mechanikai hatás 
révén a víz eljut bizony a vashoz. Pont ezért mehet gyorsan tönkre, ha még más 
összetevők is vannak a vízben.

> az "ÓN" majdnem semleges a vízzel szemben, ráadásul enyhe lúgoknak és
> savaknak is ellenáll.

Hideg, szilárd állapotban. Melegen azonnal oxidréteg keletkezik, amit lehet 
tologatni az olvadék tetején, és ahonnan eltolom, ott újabb keletkezik.

Meg hát létezhetnek kereszthatások. Pl: minap elvízkövesedett vízcsapokat 
szedtem szét, és lesavaztam. Na most, ezek krómozottak. Elvileg, de valami 
mással, talán ötvözettel van galvanizálva, mert a krómot hevesen oldja a sósav, 
ezt nem.
Na most, azt tapasztaltam, hogy ahol a vízkő volt, és azt oldogatta le a híg 
sósav, onnan nem egy helyről lejött a galvánbevonat is. Ahol meg nem volt vízkő, 
ott tök ép maradt a galvánbevonat. Szóval ez valami érdekes, összetett hatás. 
Simán el tudom képzelni (ismeretek nélkül persze), hogy ha valami nem tök tiszta 
vízben turkálok a beónozott vas felülettel, akkor a vas valamiért rosszabbul 
viselkedik, mintha csak magában lenne. Most már tudom, hogy kb 0,3mm-nek kell 
leoldódnia.

De mást is el tudok képzelni. Írtam korábban, hogy nem galvánvas van a hegyen, 
hanem csak mintegy meg van patkolva valamivel, ami ráadásul nincs is egybe. 
Illesztések vannak rajta, alatta valami hőálló műgyanta (eléggé el nem ítélhető 
módon). Itt az illesztéseknél bejuthat az ón is, és nekifog oldani a rezet 
forrón, és már megy is tönkre az egész villámgyorsan. Ehhez nem tudom, mennyiben 
járul hozzá a víz, függ a ragasztó gyanta fajtájától is, hogy az hogyan 
viszonyul forrón a vízhez. Pl lehet, hogy a hirtelen lehült részen bejutott víz 
felforr, és lenyom rétegeket, és újabb utakat nyit az ónnak a réz felé.

> Ez a bevonat teljesen megfelelt a mostani ólommentes
> technikának, mert még nyomokban se tartalmazhatott ólmot. A fedél nem
> csak sajtolva volt, hanem ráis forrasztották a biztonság kedvéért. A
> II. világháborús amcsi konzerveket még 4-10év után is ették az
> emberek, ha kaptak és nagyon éhesek voltak. Tudtom szerint ezek nem
> száraz ételek voltak....

Rendben, de nem is voltak forrók!

> ((((Ha már ebbe az irányba keresítek a hibát, akkor a vízereket is
> megkéne vizsgálni telephely alatt, mert hallottam arról is, hogy ha
> egy forrasztó pálka alatt van vízér az gyorsan fogy, erre különösen a
> Weller-ek a legérzékenyebbek :-()))))))))))))))))

Látom, viccnek szántad, de én a minap elképedtem: mérnök srác járt nálam, aki 
otthon megcsinálta a hókuszpók elleni védelmeket. Jó drágán, százezres tétel az 
árnyékoló paplan. Még műszerekkel is igazolták neki. Kb olyan lehetett a műszer, 
mint az én kis meterman műszerkém, változó elektromos terek mérésére alkalmas, 
tehát változó E (V/m) hat rá.

Úgy győzték meg, hogy leült a bekapcsolt számítógéppel szemben, kezében a 
műszer, és az jelzett. Aztán rárakták az árnyékoló paplant a székre, 
leföldelték, és a kezébe adott műszer megszűnt jelezni. Naná, hiszen egy 
potenciálra hozták őt és a számítógépet, ami nyilván le volt földelve.
Mi volt a duma? Hát persze, hogy nem a tény, a lényeg, hanem hogy ez a valami a 
földsugárzást fogja fel. Navazze! Került is belőle ágy alá, meg a f..sz tudja, 
hova még.

Mutattam neki, hogy a műszeke bármiféle elektromos kütyühöz közelítve, aminek 
van köze a hálózathoz, jelez. Pedig ez biztos nem is olyan érzékeny, mint amivel 
őt beetették.

Mentségére szolgáljon, hogy erős asszonyi nyomás alatt állt, aki szintén mérnök, 
de egyikük se villanyos.

Én vagyok a hülye, hogy nem ilyesmivel foglalkozom! :-) A hülyeség és a 
laikusság vámszedői aratnak.