NYAK keszites otthon

[jhidvegi]

Horvath Zsolt wrote:
>        Tegnap ismét próbálkoztam, egy réteg pausszal. Az eredmény
> jobb, de most meg nem jött le mindenhol rendesen a lakk. Nem oszlott
> el rendesen, megfolyt és ahol vastagabban rajtamaradt, nem
> világította át rendesen az UV.
>
>        A lakkozásnak mi a trükkje, hogy szép egyenletes legyen?

Kezdjük a végén.
Ha nincs sűrített levegőd, akkor
- a nyák legyen körbe 2-3mm-rel nagyobb, mint amekkora a végén tényleg 
kell.
- nyák valami mackós zsíroldóval lemos (ha egyébként jó a felület, mert 
ha nem, vagy ha magad akarod ónozni pl, akkor célszerű egy sósavas 
letörölgetés is, ami eltávolítja az oxidokat). Én nitróval szoktam, puha 
wc papírral, egy kis darabbal, és rögtön utána egy nagyobbal letörölni, 
nem pedig hagyni rászáradni, mert az oldatba vitt zsiradék ott marad. 
Tehát gyorsan letörölni szárazra. A puha wc papír jó nedvszívó, ezért 
ezzel csinálom.
- Kell valami erősebb fény, ami felé a lemezt élével odatartod, rögtön 
látszik, hogy tele van porral. Kell egy finom, lehetőleg széles ecset, 
ezzel lehet hatékonyan portalanítani. (Ha van sűrített levegő, akkor 
azzal sokkal könnyebb).
- portalanítás után vizszintes felületre rakod, és meglangyosított 
P20-szal lefújod úgy, hogy oldalirányban pásztázol, és elfelé haladsz a 
fújás irányából. (Bár itt nem annyira fontos, mert úgyis szétterül, de 
festésnél általában így célszerű, hogy a fújási permet távolabbi része 
ne kerüljön rá a már lefújt felületre.)
- valami sötétebb, vizszintes helyre kell tenni, ahol összefolyik, 
rendesen szétterül, és porszáraz lesz. Ha sietősebb a dolog, valami 70 
fokig felmelegített felületre lehet ezután rakni (félóra múlva kb), 
ahonnan 15-20 perc múlva levéve, valahogy lehűtve máris fotózható. Ekkor 
a nyákhőmérséklet kb 40-50 fok, mértem infrával. Ellenőrzés: ha már 
nincs oldószerszaga, amikor felveszed, függőlegesbe állítod, és a felső 
éléről lejövő melegbe beleszagolsz. Ez azért jó így, mert - 
tapasztalatom szerint - jóval érzékenyebb, szelektívebb a lakk így, 
mintha jó sokáig hagyod száradni, esetleg napokig, hetekig.
- A levilágításon sok múlik, amiket írtál, elégtelen levilágításra 
utalnak. Én egy 500W-os bromid (előfeszített) rekflektorizzóval 
csinálom, mérettől függő paraméterekkel (kisebb nyák, 25 centi, 5 perc, 
nagyobb távolabb, 6 perc, de a legnagyobbakat is max 7 percig süttetem. 
Sajnos ontja a hőt rendesen, ezért egy kiherélt hajszárítóval hideg 
levegővel fúvatom a leszorító üveget tetejét oldalról.

- Utána bele az előhívóba, ami egy műanyag kanna, lefaragva az egyik 
oldala. Ebbe bedobom, ázik fél percet, amíg felrakom a következő nyákot 
levilágításra, és elindítom a lámpa időzítését, utána felveszem a 
kannát, és lötyögtetem a lugot a nyákon. Jól látszik, ahogy viszi le a 
megvilágított részeket egészen a fémig. Nagyon ritkán kell hozzányúlnom, 
akkor is inkább csak vattával a szélét simogatom meg, de ez már jelzés, 
hogy utána kell löttyintenem a tömény lúgból, persze nem akkor, amikor 
benne van az előhívandó nyák.

A maratás már mindenkinél más, azzal úgysincs különösebb gond.

Még valami: én nem pausszal nyomulok, hanem víztiszta, ún. lézerfóliára 
nyomok két nyomatot, amik hála az új gagyi printernek, jól fedésbe 
hozhatók. Kis nyákon lehetőleg egymás mellett legyen a két nyomat, ekkor 
tutira fedésbe hozhatók, még a szarabb printer is tudta. (Prezízen hozom 
őket fedésbe, és két átellenes oldalán tűzőgéppel összekapcsozom). Ekkor 
a fekete tényleg elég fekete, az átlátszó meg jóval átlátszóbb, mint a 
pausz. De lehet, hogy a pausz is tök jó, csak nem próbáltam még, lusta 
voltam venni. De az anyaga valami fényt biztos felfog, tehát ha nem 
akaródzik jól előhívódni, a fény mennyiségét kellhet növelni.

hjozsi