Fali lámpák: földelés

[Szabados István]

jhidvegi írta:

> 
> Még ennél is korábban, 7-8 éves korom körül mentem iskolába (elsős vagy 
> másodikos lehettem). Az úton egy hosszú sodronyt láttam, gondoltam, mint 
> afféle gyerek, húzom magam után egy kicsit. Na de volt benne ám delej! 
> (Később láttam, hogy az oszlopról jön, valamiért leszakadt). Rajtam meg 
> bőrtalpú cipő. Nem bírtam elengedni, hanem ugráltam, mint egy majom, meg 
> sikítottam, még a mellettem lévő öreg fakerítésnek is neki-nekiestem, de 
> nem estem el. És valahogy volt egy pici lélekjelenlétem, és a bal 
> kezemben lévő táskával sikerült a jobb kezemből kiverni a drótot. 
> Valszleg ekkor íródott bele a génjeimbe az elektromossággal való 
> szorosabb kapcsolat. És biztos valamit azért csak szigetelt a cipő meg a 
> talaj, mert ezt másképp nem lehetett túlélni.
> 
> (Bocs, ha ezeket már elmeséltem.)
> 
> hjozsi 
> 


Most már értem miért szereted és érted annyira a sokszáz ampereket. :)
Ennyire közelről és korán (amikor még fogékony az ember :)) kevesen tanulmányozzák az elektronokat.

István