Re: Fali lámpák: földelés

[jhidvegi]

András Kiss wrote:

> De kinek jut ilyen eszébe?

Bármelyik kölöknek, aki arra van genetikailag predesztinálva, hogy 
villamosmérnök, de legalábbis valami villannyközeli szakmájú legyen.

Mi számos durva dolgot műveltünk anno az általánosban. Pl találtam 
valami nagyobb elkót, azt a fajtát, aminek a fémháza a negatív pont, és 
két pozitív kivezetése van. Talán 2xpárszáz uF lehetett, és talán 
450V-os vagy ilyesmi.

Két szöget dugtam a konnektorba, és ezekhez érintettem hozzá a két 
végét, aztán rövidre zárva az elvétel után jó nagyot csattant.

Aztán csináltunk magunknak lyukas órát: villásdugó, belül rövidzár, 
osztályterem, konnektorba bedug, bizti kimegy.... az igazgatóhelyettes 
kihívatott az osztályból, hogy keressük meg, mi a hiba. :-)

Még kisebb koromban meg fogtam egy szétszedett vasaló cekászt, rajta a 
gyöngyökkel. Szépen visszahajtottam a végét, hogy a konnektorba dugva 
érintkezzen, és hogy ne égesse meg a kezemet, megfogtam két kombinált 
fogóval, és úgy be a konnektorba.
Hát jó nagyot ugrottam! :)

Még ennél is korábban, 7-8 éves korom körül mentem iskolába (elsős vagy 
másodikos lehettem). Az úton egy hosszú sodronyt láttam, gondoltam, mint 
afféle gyerek, húzom magam után egy kicsit. Na de volt benne ám delej! 
(Később láttam, hogy az oszlopról jön, valamiért leszakadt). Rajtam meg 
bőrtalpú cipő. Nem bírtam elengedni, hanem ugráltam, mint egy majom, meg 
sikítottam, még a mellettem lévő öreg fakerítésnek is neki-nekiestem, de 
nem estem el. És valahogy volt egy pici lélekjelenlétem, és a bal 
kezemben lévő táskával sikerült a jobb kezemből kiverni a drótot. 
Valszleg ekkor íródott bele a génjeimbe az elektromossággal való 
szorosabb kapcsolat. És biztos valamit azért csak szigetelt a cipő meg a 
talaj, mert ezt másképp nem lehetett túlélni.

(Bocs, ha ezeket már elmeséltem.)

hjozsi