Re: Ólomakku szulfátlanító

[jhidvegi]

Király,Gyula wrote:

> Sajnálom, de tényleg 2.7 V az _elméleti_max, amit még vadiújjal sem
> lehet elérni.( Én a klasszikus ólomakkuról beszélek.)

Ó, dehogynem! Ha van elég kakaó, akár a tízszeresét is el  lehet érni.
Milyen szempontból elméleti maximum?

> A vízbontás hatásfoka elég xar ahhoz, hogy drámai legyen a vízfogyás,
> bár valóban többször kell töltögetni.

Hát ez az! Szar a hatásfoka a vízbontásnak, és mivel 2,4V/c fölött beindul, 
ezért mese nincs, az áram túlnyomó többsége erre használódik. Egy része 
melegít, a másik meg bont. A vízbontás különben elég energiaigényes, gondolj 
bele, hogy a keletkezett termékben rengeteg energia lakozik (ha újra 
elégetjük őkeg egymásban).

> A 3 mA valóban semmire nem való. Azt hiszem, olyan a töltőm, hogy két
> hárompont-stabilizátor van párhuzamosan, az egyik kilép 14.4 V-nál, a
> másik meg töltene 16.2 V-ig.
> Még sose ment föl a fesz addig.

Mert ennek nem rajtahagyós módinak kéne lennie. Annak idején ezek a gyári 
akkutöltők, amiknek a lényegét a sztaki fejlesztette ki (targoncatöltők 
voltak tirisztoros chopperrel), elég jelentős árammal mentek rá a 2,7V-ra. A 
töltő maga 63A-es volt ha jól emléxem 3 vagy 4 választható névleges fesszel 
(24,40,48,80V, csak a szelektivitás miatt asszem mégiscsak 3 volt, amiben 
vagy a 40, vagy a 48 szerepelt), és a beállított áram harmadával ment föl a 
2,7V-ig. Tehát ha mondjuk C10-es áram a beállított, akkor egy 60Ah-snál ez 
6A-t jelent, 2A-rel menne föl. És mivel elég hamar felér, majd lekapcsol, 
nincs nagy vízvesztés.
Na de zárt aksiknak ez gyorsan a halálukhoz vezetne. Sőt, a 2,4 is eléggé 
megrövidíti az élettartamot. 2,35...2,38 között szokták belőni. Figyelj csak 
meg egy lemerült akkut töltés közben. Az idő zömét 2,25V-on tölti el, és ha 
onnan elindul fölfelé, akkor már meglehetősen fel van töltődve. Persze nem 
akkor, amikor rányomok mondjuk 100A mögöttes árambírással 14,4V-ot. :-) Mert 
ekkor az aksi ezt azonnal felveszi. De ha csak pl a fenti aksinál 6A-t adsz 
neki, akkor eltölt sok órát 13,5V-on. Közben semmi pezsgés, semmi melegedés.

> A nagyáramú ki-be  használat nyilván más dolog, mintha valahol
> olvastam volna, hogy az a jó töltési metódus, hogy tölteni x árammal
> t ideig, aztán kisütés x árammal t/5 ideig, jobban föl lehet tölteni.
> Persze se az áramra, se az időkre nem emléxem..:}}

Nem is lenne rossz. Ma már ezt nem nehéz megcsinálni. Tényleg tudni kéne 
valami tuti adatokat.

Sőt, úgy is lehetne fesz-visszavezetést csinálni a szabályozónak, hogy a 
durva töltés és a durva kisütés között szünetidőket lehet hagyni, és ekkor 
mérni a feszeket.

hjozsi