Re: Periférikus járókerekû szivattyú

[L. Pásztor]

----- Original Message -----
From: "jhidvegi" <jhidvegi at startadsl.hu>
To: <elektro at tesla.hu>
Sent: Friday, June 02, 2006 7:09 AM
Subject: Re: Periférikus járókerekû szivattyú



>Ha nekem lenne a feladatom, olyan picire állítanám a rést, tehát azt ami az
>összenyomott csoben marad, hogy még boven néhányszorosa legyen a vörös
>vértest (vagy a legnagyobb véralkotó akármi) méretének. Ezzel persze volna
>némi áteresztése visszafelé, de ki nem szarja le? A véráramot biztos lehet
>valahogy érzékelni, hülye ötletem is van rá, de ezt most hagyjuk. Csak
fura,
>hogy ez így van.

80-as évek végén sokat fejlesztettünk processzoros perisztaltikus pumpa
elektronikákat.
Autokalibrálás, programozás idõre, programozás sebességre, szállított
mennyiségre, reverzálás, stb.
Ezek mind igen puha szilikon csõvel mentek. Ennek ellenére egy garnitúra csõ
sem tudott többet pár óránál. Mechanikusok rengeteget szívtak vele. A rugós
görgõk ugyanis összenyomták a csövet teljesen, hozzányomva a félkör alakú
ház belsõ köréhez. Ha egy pici rés is maradt, az áramlás a töredékére eset
le. Arasznyi léptetõmotor hajtotta õket, de ha a csõ jobban össze lett
nyomva, akkor iszonyatosan visszafogta a motort, húzta az áramot rendesen.
Viszont akkoriban a szilikoncsõ átmérõje, falvastagsága, anyaga sem volt
egyenletes. Sõt induláskor felvett pl. átlagban 500mA-t, egy óra mulva már
csak 300mA-t, mert annyira õsszenyomódott már a csõ, és az áramlás
visszaesett mondjuk 20%-kal.

Végül is szoftveresen elég jól sikerült belõni.  De a csõ tipusára mindig is
érzékeny maradt.

-----------------------------------
L. Pásztor
seasoft at hu.inter.net
-----------------------------------