kapcsolouzemu hegeszto - hegesztestechnika kezdoknek

[jhidvegi]

Gyenge, Zoltan (EXT) wrote:
> Érdeklődve olvasom az érveket.. Egyelőre még nem látom miben
> különbözik a két említett technológia.. Hjozsi fogyó elektródás
> megoldásról beszél, tib pedig inverteresről.. Az elsőben kötelező, a
> másikban opcionális a gáz használata, az egyiknél folyamatosan
> adagolható a huzal, a másiknál pálca van..
> Adódik a kérdés, mi az "elvi" különbség a kézi- és a fogyóelektródás
> megoldás között? Illetve melyik beszerezhetőbb, tartósabb??

Na akkor vegyük sorra a 3 fajta módit.

1. kézi elektródás.

Ez az, amelyiknél dobozból kiveszel egy kb 30-40 centi hosszú, bevonatos 
vasdrótot, a szakik úgy mondják, hogy bevont elektróda. Ezt befogod a 
hegesztő fogóba, és lehet is hegeszteni. Ehhez kell egy áramforrás, aminek 
jó esetben van pozitív és negatív pólusa, de váltóról is elmegy.
Váltónál és régebbi áramforrásoknál trafó van az áramforrásban, ez jó súlyos 
tárgy. :), nemegyszer kerekeken guruló, de a háztartásokban is használható 
tipusok is jó 20-30 kilósak.
Ezek helyett lehet mostanában kapni az egyenáramú inverteres áramforrásokat.

A kézi elektródás hegesztéshez olyan áramforrás kell, ami nagyjából 
áramgenerátoros, szóval a rövidzártól az üresjárásig nem sokat változik az 
áram. Üresjárási fesz legalább 50V szokott lenni.

Az eljárás kellemetlensége, hogy a varratot salak borítja, amit le kell 
verni. Meg az, hogy vékonyabb anyagok meghegesztéséhez nagy gyakorlat 
szükséges.

2. AWI, azaz Argon védőgázas Wolfram elektródás Ívhegesztés.

Ehhez hasonló áramforrás kell, tehát áramgenerátoros közeli, ami lehet 
hagyományos is, meg inverteres is. Alapban a negatív a wolfram csúcs, ami 
egy olyan pisztolyba van befogva, amibe bele van vezetve az argon védőgáz, 
és a wolframot egy kerámia gázterelő csőféleség veszi körül. Normális 
esetben odatartod a hegesztési kezdőhely közelébe, megnyomod a pisztolyon 
lévő gombot, amitől megindul a gáz,  nagyfreki átüti a szikraközt és 
megindul az áram. Ha a hegesztőáram indul meg, akkor kétütemű a folyamat: 
nyomom és hegesztek, elengedem, és nem hegesztek. Ha  ütemű, akkor nyomom, 
és az előbbiek után kezdőáram, elengedem, felfut adott (beállítható) 
meredekséggel a hegesztőáramra (spécibb esetben akár lüktet is), végül 
megint megnyomom, ettől szintén vmi meredekséggel lefut (ezalatt lehet 
krátert tölteni), és megáll az ún. befejező áramnál. Elengedésre ív 
kialszik, és jobb esetben van még valami gáz-utánfolyási idő.

Egyszerűbb esetben érintéssel kell gyújtani, amit elősegítenek olyan 
vezérlések, hogy az érintéskor nincs nagy áram, a wolfram nem ragad oda, 
csak épp ív tud keletkezni. Az elemeléskor keletkező kisáramú ív ívfesze 
azonnal megvan több, mint10V, ezt lehet érzékelni, és a vezérlés ráadja a 
beállított hegesztőáramot.

Használat: egyik kézzel fogod a pisztolyt, a másikkal adagolod a huzalt 
ahhoz hasonlóan, ahogy egy lánghegesztő teszi. Mivel mindkét kezed foglalt, 
fejpajzs kell hozzá.

Előnye, hogy minden fém hegesztéséhez jó, talán a wolframéhoz nem biztos, 
vagy igen, de még nem próbáltam. :) Meg amit Nagy Tibor írt, hogy az 
áramforrás ugyanaz, mint a kézi elektródáshoz, tehát, ha veszel egy ilyenre 
alkalmas invertert, az használható awir is, meg kézire is.

Ezzel igen széles tartományban lehet hegeszteni az anyagok vastagságát 
illetően. Elég bika áramforrásnál még a rézbe is mély beolvadást lehet 
elérni, akár fél centire is "lefúj az ív" a réz felszíne alá. Ugyanakkor 
egészen vékony anyagok is meghegeszthetők, akár 6...10A is használható. 
Élelmiszeripari és atomerőművi berendezéseknél nagyon gyakori. (Szerintem a 
profik eljárása elsősorban.)

3. fogyóelektródás hegesztés. (AFI-nak is hívják)

Ehhez gyökeresen másfajta áramforrás kell, nem áramgenerátoros, hanem 
feszgenerátoros. Leggyakrabban diódás egyenirányítót használnak, és 
fokozatkapcsolós trafót. Néhány fokozat elég szokott lenni, és az előzőekkel 
ellentétben nem kell 50...70V, csak 20-30 körüli.
A gépben van egy legalább 5 kilós spulni, amiről egy huzalelőtolómű húzza le 
a derótot (leggyakrabban vörösréz bevonatú acéldrót), és betolja a pisztoly 
kábele mellett futó bowdenbe vagy teflon csőbe. Az áram a kábelen a pisztoly 
végénél levő kanyar után egy réz áramátadón keresztül jut a huzalba egész 
közel a hegesztési ponthoz.
Ezen a pisztolyon is van gomb. Egyszerű esetben megnyomod a gombot, és 
elindul a huzal, hozzáér a munkadarabhoz, ettől eldurran :) a vége, ívet 
húz, majd az ív alatt megint ráközelít a munkadarabra, beleér a ömledékbe, 
megint kis rövidzár, megint eldurran a vége, megint ívet húz... és ez így 
megy jó esetben olyan 3-400Hz-cel, sistergő hang kíséretében (ív).
Ennek a pisztolynak már fémből van a gázterelője, de el van szigetelve az 
áramátadótól, ami a pozitív póluson szokott lenni. Egykezes munkát tesz 
lehetővé, salakolás nincs. A védőgáz alapban CO2, de van kevert gáz (argon 
és CO2, meg más is néha, pl kevés oxigén is előfordul), de pl saválló, alu 
és biztos van még pár anyag, aminek a hegesztésekor tiszta argont 
használnak.

Alunál nem elég a huzalelőtolómű a huzaldobnál mindig, mert puha a huzal, 
ezért ún. push-pull módit alkalmaznak, amikor a pisztoly fejében is van egy 
huzal húzómű, illetve a huzalelőtoló nemegyszer nem két görgős, hanem 4.

Az eljárásnál a fesz nagyjából állandó, az áramot a huzalsebesség szabja meg 
alapvetően, persze nem lehet akármekkorákat beállítani. A folyamat 
dinamikáját (cseppleválási frekvencia) passzív elemekkel felépített 
áramforrásnál az egyenáramú fojtó határozza meg. Ennek kulcs-szerepe van. Ha 
ez szar, az egész folyamat vacak, pattogós, fröcskölős lesz. Ha ez jó, és a 
huzalelőtolás sebessége is állandó (ixr kompenzáció vagy más módon 
létrehozott terheléstől független tolási sebesség), akkor álomkönnyű vele 
hegeszteni.
Ezért terjedt el jelentősen a barkács-technológiák között. Régebben a magyar 
Trakis külföldre rengeteg barkács kivitelűt szállított. Meg a 
barkácsáruházakban is lehet kapni olyat, aminek a pisztolya fixen van 
bekötve az áramforrásba. Az ipariaknál külön erre kiképzett csati van, ami 
magában foglalja az áramátadást, a gázcsatlakozót és a vezérlő kanócokat 
(pisztoly gomb).

A nagy termelékenysége miatt természetesen nem elsősorban barkács 
felhasználóknak van kitalálva.

Ha már így belejöttem:  van a fedettívű hegesztés, ami iszonyú termelékeny. 
Hasonlít az előbbihez, csak ez megint áramgenerátoros, jó vastag, több mm-es 
huzalt nyomnak kA közeli vagy feletti áramokkal, 40V fölötti ívfesszel, 
aztán vannak a különféle elektronsugaras, plazma- , ellenállás-, dörzs-... 
hegesztések.

Az ellenállás hegesztés házilag is nagyon előnyös tud lenni, és elérhető is. 
Amikor két réztuskó hegye közé fogják a munkadarabokat (két lemezt pl), és 
mekkűdik valami mackós árammal, többtíz kA-rel, de pici fesszel. Többnyire 
8-15 periódussal a hálózatból egy nagyáttételű trafón keresztül.

Remélem, kimerült mindenki. Mert kimerítő voltam. :)

hjozsi