Tartos DVD

[Palasik Sandor]

> Nem lehet, hogy ez nem adathordozóbeli, hanem számítástechnikai, kódolási,
> hibajavítási kérdés? Nem lehet olyan módon felírni egy lemezt, hogy akkor
> is
> nagy eséllyel visszanyerhető legyen az egész adathalmaz, ha akár a felírt
> bitek 30%-a elvész? Legföljebb nem fér el egy dvd-n 4,3GB, csak a
> töredéke.
> Na és!
> Szóval ez mintha matematikai probléma lenne inkább.

A DVD-n már így is nagyon durva hibajavítási módszer van. Egyszer vettem 50
db noname lemezt, amiről egyszerűen "elmúltak" idővel a bitek. Utána
bepánikoltam és vettem egy Plextor írót, kimondottan azért, mert azzal lehet
tesztelni a lemezt, nem csak azon a szinten, hogy megy-nem megy, hanem a
javítható hibákról is tud statisztikát csinálni.

A hibajavítás valami ilyesmi:
Van egy blokk, nem tudom, hogy mekkora, talán 8 szektor.

Ezt valami mátrix alakban leírják és minden sorból képeznek egy hibajavító
kódot.
Ezeket hívják Parity-In (PI) kódoknak. Utána minden oszlopból is csinálnak
egy kódot, beleértve a PI kód által előállított biteket is. Az eredmény lesz
a Parity-Out (PO) kód.

A DVD szabvány szerint addig tekinthető "hibátlannak" egy DVD, amíg
blokkonként 280 PI hibánál kevesebb van benne, illetve ha nincs benne PO
hiba. De azon a gagyi lemezen tapasztalva úgy tűnt, hogy úgy 600-900 PI
hibáig még el lehet olvasni, tehát maga a beépített hibajavító kód tud
javítani blokkonként 600-900 hibát.

Azért javasoltam pl. a DVD+R lemezt, mert állítólag ott a szektorok címét
már a műanyagba préselik, ezért gondolom, hogy azok kevésbé sérülékenyek. Ha 
jól tudom, a DVD-R-t a gyárban "formattálják".
Egyébként meg azt tapasztaltam, hogy konkrétan ennél a TDK DVD+R lemeznél
ebből a Parity-In hibából úgy 10-50 szokott lenni, míg a DVD-R-nél ennél
többet láttam, még a TDK-nál is.

Palasik Sándor