Kutyariaszto

[Milleschich János]

Üdv Mindenkinek

Eddig bírtam tartani magam, hogy nem szólok hozzá, mert mindkét tábornak 
igazat adok.
Nekem is van két kutyám, különbözo korúak, de testvérek, és az anyjuk volt 
az a kutya, amilyenem több nem lesz.

Erdo mellet lakom, és elég sokszor találkozom kóbor kutyákkal.
Meg olyanokkal is, hogy a gazdi elengedi oket, mert sétálni mennek az 
erdobe, és itt már úgysem lesz baj belole.
Aztán szokott lenni.
Az erdoben is. Mert ott pillanatok alatt ragadozó lesz a legszelídeb 
kutyából is.
Azt hogy végigloholják a kerítés mentén a fél utcát, hajkurásszák az éppen 
kint lévo macskoszokat már meg sem említem.

Istvánnal sok mindenben egyetértek, és az is igaz, hogy vannak támadási 
elojelek, de ezek azért nem annyira nagyon biztosak. Nem lehet egy idegen 
kutya vérmérsékletét, idegállapotát egy perc alatt kiismerni.
Ha valamilyen számára rossz jelzés, mozdulat miatt beindul, akkor már nehéz 
"leszerelni" a kutyát.

Egyet tudok biztosan: ha két kutya verodik össze szoros barátságba ( nem is 
kell kóbornak lenniük ) és ha úgy döntenek, hogy akkor most valamit 
megtámadnak, akkor azt sebészi pontossággal, és nagyon hatékonyan teszik.
Láttam már többször ilyet, sajnos emberrel kapcsolatban is.
Ahogy Famulus írta, ha földre kerül az áldozat, akkor vége.
Mintha egy katonai akadémiára járnának születésükkor.
És ehez nem kell két borjú nagyságu szelindek, kisebb testüek is nagyon 
hatékonyak.

Egy érdekes dolog még, hogy mennyire igaz az, hogy ismeri és védi falkában 
elfoglalt helyét.

A mostani kutyáim anyja ( apám is nagyon szerette, pedig O nem volt soha 
kutyabarát ) esete volt érdekes.
A nagyobbik fiam már "egyenrangú" volt vele, már neki is szót fogadott ( 
néha :-)), de ha focizni kezdtünk, akkor játék hevében, idonként azért még 
ugatott rá, gyengén elkapta a lábát.
Ha rászóltam, azonnal elengedte. De olyan is volt, hogy elkapta, és laposan 
pislogott felém, hogy vajon szólok-e, vagy hagyom, hogy o legyen a 
feljebbvaló. Ilyenkor elég volt csak egy szemöldökráncolás is:-))
Vakkantott kettot, és máris ment tovább a játék.
De sokáig próbálkozott.

Gyerek és kutya, imádták egymást.

Aztán amikor a kisebbik fiam is már kezdett focizni velünk, ugyan ez 
lejátszódott.

18 éves volt a kutyám, de még mindig nagyon játékos volt. A saját kölykeit 
az utólsó percig nevelte, tanította.
Termetre kisebb volt náluk, mégis abszolút teljhatalma volt.
Volt szó korábban róla, hogy a dakota harcosokat nem igen csípik a kutyák.
Ez nálunk is így volt. Sot azt is tapasztaltam, hogy rólam "olvasta le", 
hogy az az ember aki éppen be akar jönni, jóbarát, vagy éppen nem az.
Elofordult itteni listataggal is, tudtam, hogy fog jönni hozzám, de még nem 
ismertük egymást.
Megérkezett, és idegen ember volt, mégis azonnal haver lett a kutyának, mert 
látta rajtam, hogy szivesen fogadom.
Ezt nagyon sokszor tapasztaltam.

Visszatérve az eredeti levélhez:

A gazdi rendkívül sokat tud alakítani a kutyán, elobb utóbb hasonlatos 
tulajdonságai lesznek.

Volt itt az utcában egy aranyos kiskutya. Mindig a házuk elott heverészett, 
és reggel ha dolgozni mentem, mindig bohóckodtunk egy kicsit. Rendesen várta 
már.
Aztán felnott, megerosödött, és továbbra is az utcán volt. Az idegenek 
gondolom tartottak tole, mert elég termetes lett, de látszott rajta a 
békesség, ezért senki nem félt tole.
Aztán miután felszólították a családot, hogy csináljanak kerítést, de nem 
volt pénzük, odaadták egy embernek, aki már rendesen bent tartotta az 
udvarában. Az ember közben elzüllött, és a kutya is.

Heteken keresztül azt csinálta, hogy foleg éjjel, végigszaladt az utcán, és 
minden kerítésen beugatott.
Persze bentrol meg jöttek a válaszok. (ezt óránként megcsinálta )
Már többen szóltak a gazdájának, hiogy nem frankó ez így, de semmi nem 
történt.
A szomszédom már megelégelte, "Jani, én megmérgezem" mondta.
Alig tudtam lebeszélni róla.
Aztán egyszer a véletlen úgy hozta, hogy álltam be az autóval az udvarra, és 
jött a kutya, szokásos szarkevero körútján.
Az én kutyáim belülrol majd szét estek, olyan idegesek voltak, de tudták, 
hogy nem mehetnek ki okoskodni az utcára.
Ekkor elkövettem egy hibát, és rákiálltottam a kutyára, hogy húzzon haza.

Na az én két szelíd kutyám ezt már nem bírta ki: a gazdi rákiálltott arra a 
"szemétre", amelyik már hetek óta szopatja oket, és eddig nem tehettek semit 
a kerítésen belülrol, hát most megtették.
2 msec alatt lerántották a földre, pedig sehol sem voltak súly dolgában még 
együtt sem, és pillanatok alatt átszabták a bundáját. ( talán még zsebet és 
gombokat is csináltak rá. )
Hihetetlen összehangoltan dolgoztak.

Azóta éjjel csend van, ( majdnem ), mert most is járkál a kutya, de elottünk 
két házzal átmegy az út túlsó oldalára, majd két házzal késobb vissza.
Az enyémek persze így is ugatják. :-((

Valami azért nem tetszhet nekik a szabást illetoen, mert mintha alakítani 
akarnának rajta még valamit. :-))
Nagyon ki akarnának menni befejezni a melót, de tudják, hogy nem szabad

Szóval azt mondom, ha valaki fél a kutyától, azt nehéz meggyozni, hogy "nem 
kell félni", és ha jókat tapasztal barátságos kutyákkal kapcsolatban, akkor 
talán még játszani is fog velük.

( még azt is megkockáztatnám, hogy szerezzen be egy kölyökbundást, és ha 
elotte no fel, biztosan megszereti, a gyerekeknek pedig egyenesen jót tesz 
vele. )

Egy biztos, ha egy falka összeverodik ( de legalább két kutya ) akkor azok 
piszkos munkát tudnak végezni, ha akarnak.
De az is biztos, hogy a gazdikon sok múlik, és igen is büntessék meg oket, 
ha a kutyájuk bajt csinál.
Azt is, aki egy szerencsétlen blökit egész életén át kiköt egy karóhoz, nem 
eteti, nem gondozza megfeleloen.
Azt meg egyenesen herén rúgnám, aki az erdonél megáll az autóval, ajtó 
kinyit, kiskutya kitesz, és elhúz.
Ezt megteszik Húsvét táján kisnyulakkal is. Némelyik annira legyengült, vagy 
éppen halálra van kínozva, gondolom  a hülye csemeték által, akik plüs 
játékként kezelik, hogy el sem bír szaladni.
Az ilyen nyúlnak esélye nincs megérni a következo órát.
Ezek lelketlen emberek.
Azt gondolom errol az egész ember - állat körrol, hogy csak egy módon lehet 
ezt jól elrendezni, még pedig erre való neveléssel.

Fontos a gyakorlati tapasztalatszerzés, kisgyerekkorban.

Szerintem a viselkedésrol, az elojelekrol nehéz beszélni, mert azt még el 
lehet mondani, hogy nézd, ha felhúzza a pofája széélt, vicsorog, látszanak a 
fogai, hátán feláll a szor, akkor már támadni fog.
Ez még megy, de akkor már sok esetben késo.
Az apróbb jeleket,. pedig csak megtapasztalva lehet látni. Az egész 
hangulatváltás végigkísérheto, de csak együttéléssel, sokszori példákat 
látva.

Mindez nem vonatkozik a kóborkutya falkára, mert ott bármi bármikor 
beindulhat.
Elég egy "hülyébb, izgága kutya", és megtörténik a baj.

Most látom, hogy mennyit írtam, ezért bocsi.

Üdv János.




.