Kutyariaszto

[Tanács Dávid]

>> azon a szerdán, amikor a baj majdnem megesett, láttam a bokrosnál ( 
>> jó nagy
>> telekről van szó, fél hektár), egy borjú méretű kutyát. Megkiabáltam,
>> elsomfordált.
>
> Tehát még semmi sem történt, de máris ordítoztál ok nélkül. Megint 
> tévedek?

Varta volna meg a tamadast?

Miert van az, hogy nekunk kovetni kell a kutyak jatekszabalyait, 
folismerni a baratsagos morgast, de ha egy ruhes do:g felreerti a mi 
mosolyunkat, vagy csak egyszeruen kihasznalja a felelmunket, neki van 
igaza? Ha igy vagyunk, akkor egy kicsi es lathatoan gyenge allatot en 
barmikor megtaposhatok? Ha igen, miert nem? Vagy ha nem, akkor eljen a 
kutya a mi jatekszabalyaink szerint. Nem illik senkit se pofanvagni a 
villamoson, ha csunyan nez, vagy hangos, vagy budos. Egy kutyanak ezek 
kozul szinte barmelyik eleg arra, hogy torokra menjen. Ha ezzel szemben 
vedekezunk, akkor a szemet allatkinzo garazdalkodott. Ha a csunyan nezo 
embert megverjuk, mi vagyunk a hibasak. Hogy is van ez?

Azt kezdem megszokni, hogy a gyilkos urral szemben nem vedekezhetek. De 
mar egy kutyaval szembe se? Nem kiirtani akarom oket, csak azt hinni, 
hogy neha nekem is lehet igazam.


-- 
tanacsdavid
+36-30-475-6149

Alamizsnat az ex-leprasnak...