Re: fényes felület infrahőmérővel

[jhidvegi]

Acs Gabor wrote:
> Az egyik infrahőmérő leírásában azt tanácsolták, hogy csillogó, fémes
> felületet úgy mérjünk, hogy rá ragasztunk egy fekete
> ragasztószalagot, vagy fessük le.

Má megint feltaláltam a spanyolviaszt. Mindig így csinálom, szigszalagdarab 
és kész. Már kérdezték is, hogy minek van az a szigszalag odaragasztva a 
hűtőre. :-)

Így derült ki számomra az is, hogy az alumíniumban pl milyen lassan terjed a 
hő. (Korábban szó volt a föld hővezető képességéről). Nyákot úgy szoktam 
szárítani, ha gyorsan kell, hogy van egy hőfokszabályozott rezsóm, amire 
felrakok egy alu sínt (10x100mm-es, méteres darabot). Ezekre felszóróm a sok 
lefújt nyákot.

Először azt hittem, hogy nem lesz olyan jó a hővezetése, hogy a kilógó 
félméteres részek végén is meleg legyen, ezért kis szigszalag darabokat 
ragasztottam több helyre, és infrával néztem. Hát tényleg úgy tűnt, hogy a 
módszer szar, mert a vége nem akart felmelegedni. Előszörre! De ha eleget 
vártam, egész kis különbséggel az egész egyformára melegedett. Tehát nem a 
levegő vitte le a sok hőt, és ezért volt a vége hidegebb, hanem a hővezetés 
és a hőkapacitás olyan, hogy több tíz percre is szükség volt, hogy a vége is 
elérje a kívánt hőfokot.

Azaz: ha aluból lenne a föld, és a felszínét felmelegítené pl a nap 60 
fokra, akkor még nagyon sokáig nem melegedne fel pár méter mélyen sem, 
nemhogy mondjuk 100m mélyen. Pedig az alu hővezetése nem olyan szar. A 
földnél, mint anyagnál az évi középhőmérséklet valszleg már pár méter mélyen 
megfogható, alunál lehet, hogy ez lejjebb van kb a hővezetésekkel fordított 
arányban, mert a fajhők nem lehetnek olyan messze egymástól, a fajsúlyok se 
vészesen térnek el.

Ebből az elektro az infrahőmérés és a nyákszárítás. :-)

hjozsi