Re: Amerika halálos itélete

[jhidvegi]

> Hmmm, nem vagyunk jobbak és ezért mindent elkövet a politika,
> meg a "nyugati" nyomás, hogy a fogyasztótársadalom primitív
> szintjére lebutítsanak mindekit, mert csak a birkákon lehet a tudtuk
> nélkül uralkodni.

Navazze, ezt is rákenni a politikusokra, az má nekem biza sok!

Mindenkinek van módja sokféle módon muvelodni, szakmailag sem az a trendi, 
hogy elég, ha a nevedet le tudod írni. Sot, ma már nem az számít 
írástudatlannak, aki kézzel papírra nem tud írni, meg aki nem tud felolvasni 
egy szöveget, hanem aki nem érti a szöveget, illetve aki nem tud az 
interneten meg a számítógépen "írni-olvasni".

Amellett, hogy tudom, a mai ember nem okosabb (adottságait tekintve), mint 
elodeink, és hogy nagyon átrendezodött a tudásanyag, ma másféléket kell 
tudnunk, mint 200 évvel ezelott, azt állítom, hogy a mai embernek nagyon 
sokmindent kell tudnia. Foleg, ha nem valami betanított kétkezi melós, de 
még akkor is. És akkor is, ha gyozikét néz vki, nem pedig shakespeare 
muveket olvas. Igen, a szórakozási szokások és színvonal nagyon eltéro 
lehet. De ez még nem jelent feltétlen elbutulást.

> Szerintem nem véletlenül született ez a vicc :
>
> Hogy hívják az usa-ban lévô okos embereket ?
> Turista.

Na és minket mitol kéne máshova sorolni? Biztos, hogy egy külföldi 
kérdésére, hogy merre kell menni a várba, mindenki tud felelni valahol a 
dunaparton budán? Hallottam, hogy igen, az ottani emberek nem nagyon 
muveltek, de mindenki nagyon a helyén van. Talán ez lehet a sikerük, meg az, 
hogy ok elég egységesen büszkék a saját országukra, meg hogy amerikaiak. Mi 
meg? Mi meg úgy vagyunk magyarok, hogy kétfélék vagyunk, lélekben legalább 2 
Mo. van, és a két tömeg szinte ellensége egymásnak. És szkeptikusok, 
pesszimisták vagyunk úgy általában. Erre kellene olyan büszkének lennünk? Ha 
éppen nincs baj, keresünk, ha nem találunk, csinálunk magunknak, míg ha nagy 
a baj, egymásban keressük a hibát, összefogásra nem lehet számítani. Minél 
nagyobb a baj, annál nagyobb az egymásra mutogatás és ellenségeskedés. A 
történelem megmutatta. Sajna sok szempontból ronda kis ország vagyunk, el 
kell ismerni. Semmi okunk bármelyik másikra ujjal mutogatni.

> továbbá, amcsi doku film:
> az emberek 70%-a nem tudja hogy hol jár az utakon amikor autózik....

Az okát sejted? Mér, amikor mész egy útvonalon, nem a tábla alapján 
tájékozódsz, hogy merre van piripócs vagy hazafelé Bp? Néha fingom sincs, 
merre járok, a tábla azongya, arra kell menni, és valóban, odajutok 
elobb-utóbb, ahol már ismeros. Próbálj meg életedben eloször mondjuk 
Nyíregyházáról eljutni az autópályára. Na nincs nálad térlépes gps, fogalmad 
se lesz, merre is jársz éppen.

De ok ebben is elorébb vannak. Ismeros, akit a vállalata küldött ki az usába 
egy idore, mesélte: megadott helyen (amit könnyu volt elérni az érkezési 
ponttól) autót kellett bérelnie, abban volt gps térképpel, számítógéppel. A 
címet vagy mit bepötyögte, onnantól az autó fenhangon közölte vele, hogy 
most jobbra kell fordulnia, most balra meg ilyenek. Persze ez bunkóság, mert 
nem tudja, merre jár igazán, jobb lett volna kerengeni x órát, és vagy 
megtalálja az uticélját, vagy nem.

Nézetettem a google earth-tal nagy amcsi városokban nagy csomópontokat. Hát 
felülrol nézve is nehéz kiigazodni rajta, nemhogy ott menve! Csakis a 
táblákra lehet hagyatkozni. Szerintem egy nem ottani így is elsore nagy 
eséllyel rosszfelé fog menni.

Ez a program jól rámutat arra is, hogy ha nincs kiírva az utcanév, az ember 
bizony a saját lakhelyét is csak nyögvenyelosen találja meg elsore, akkor 
is, ha a háza felismerheto, persze csak akkor, ha már odatalált. Mi sem a 
környéket ismerjük sokszor, meg a térbeli helyzetünket, hanem az utat, a 
tájékozódási pontokat, ahol menni szoktunk.

hjozsi