A (fizika) megértésről. Mi a véleményetek?

[Sass Péter]

Szerintem: 

Minden megértés a fejben lévő sémákhoz való kötést (asszociáció) jelenti. 
Van akinek a fejében a matematikai kifejezések összefüggő, bármikor 
előhívható rendszert alkotnak. Vannak akiknél többszintű a rendszer, a 
matekot még vizuális képek is megalapozzák. Ehhez a rendszerhez 
természetes módon köthetők (vagyis megérthetők!) a velük analóg (sőt 
izomorf) fizikai törvények. Mások fejében másféle információk 
(szókapcsolatok, nyelvtan, hokimeccs-eredmények, rokonsági 
kapcsolatok, térkép, szagok, időpontok, bármi más, tökmindegy) vannak, 
és jobb híján ahhoz kötik a tanulandó dolgokat. Ha szerencséjükre találnak 
analóg struktúrákat, akkor használható tudáshoz jutnak, ha nem, akkor 
csak egy összefüggéstelen (hibásan összefüggő) adathalmazhoz. Semmi 
nem garantálja hogy egy sémához idomulnak az új ismeretek, de 
mindenki csak ahhoz tud kötni, ami a fejében van. 

(Nálam pont fordítva működik az egész, nekem a fizika nagy része mindig 
is magától értetődő rendszert alkotott (mert óvodás (vagy bölcsödés?) 
koromtól azzal foglalkoztam), és erre (meg a természetes logikára) 
építettem rá a matekot. Van amihez találtam fizikai képet, van amihez 
nem, utóbbiakat nem értem. 

A megértés próbája mindig a jóslás. Ha új tények vezethetők le a frissen 
tanultakból, és azok megfelelnek a valóságnak, akkor megértésről 
beszélünk. Ha nem vezethető le semmi, akkor magolásról. Ha 
levezethető valami, de hibás, akkor félreértésről. Ha a delikvens ezek 
után ragaszkodik a hibás következtetéséhez, akkor hitről. 

Üdv.:
-- 
Sass Péter
Távközlés technikus és tranzisztor-gyógyász