Re: Fizikai diákolimpia - magyar győzelem!

[SZIGETI Szabolcs]

Hali!

> Máshol is ez van? Vagy csak az állami oktatásban?
> (Ha jól rémlik, az egyházi oktatásban is ez van. Ott milyen hatása van 
> vajon?)

Természetesen csak az állami finanszírozás működik így.
>
>> Közben a hallagtókban sincs igazán meg az igény a színvonal
>> megkövetelésére.
>
> Ez a legfurább nekem. A 70-es években a BME-n tutira nem így volt.
>
Igen, sajnos ez azzal függ össze, hogy most már jópáran vannak, akik csak 
úgy jönnek, hogy hátha kapnak diplomát. Azoknak mindegy, csak könnyen 
lehessen legalább kettest kapni. Ez aztán lehúzza azokat is, akik vágynak a 
színvonalra. Mert vannak olyanok is, csak már lassan kisebbségben.

>> Szerintem a politika egyik legnagyobb bűne az, hogy
>> a "tandíj" szót sikerült szitokszóvá alakítani. Így aztán a hallgató
>> ebül szerzett jószágként kezeli az oktatást. Pedig rendes tandíj
>
> Ezzel én, személy szerint mélységesen egyetértek, és nem értem, miért 
> kellett ezt megtorpedózni. Én bevezettem volna egy érezhető tandíjat, és 
> nem a költségvetés finanszírozása kedvéért, valamint egy hatékony szocpol 
> rendszert, plusz egy tanulmányi eredményfüggő ösztöndíj rendszert. Az 
> utóbbi kettő régen megvolt. Ma mi van?

Az ösztöndíjjal az a baj, hogy szét van kenve (gondolom hök...) tehát kis 
túlzással már 2-es átlagra is kapsz ösztöndíjat. Úgy kéne, hogy érezhető 
tandíj, 5.0-ra teljes tandíjmentesség, 4.9-re 90%-os, 4.8-ra 60%-os, 4.5-re 
20%-os az alatt meg 0%-os mérséklés. Aki részt vesz az oktatásban, pl. 
demonstrátorként, tandíjmentesség, stb. Ez külföldön működik.


> :-) Ez is érdekes változás nekem. Régebben nem lehetett ennyire elhúzni az 
> egyetemet. Bár belátható, hogy egyetemistának lenni jobb dolog, mint 
> valami szar helyen dolgozni. :-) Tehát ebben ez is benne lehet, nem csak a 
> fenti dolog. Azért kiakasztó egy jelenség.

Nem, sajnos a kredit rendszer bevezetésével (ami még önmagában nem butaság) 
sikerült megtartani a régi hülyeségeket. Legfőképpen azt, hogy a 
kreditrendszer jelen formájában nagy lehetőséget biztosít a próba-szerencse 
alapú egyetemrejárásra. Annak idején, ha én megbuktam (volna) valami 
hatodrangú tárgyból, akkor is félévismétlés, és csak az 5-ös, esetleg a 4-es 
vizsgáimat fogadták volna el. Ehhez képest most a népek tolják maguk előtt a 
tárgyakat, 1x-2-x-3x újra felvéve egy tárgyat. Ezt pl. meg lehet akadályozni 
úgy, hogy szankcionálni kell az egyetmnek okozott pluszmunkát. Tehát, ha egy 
tárgyat másodszor veszel fel, keményen füzetsz (nem párszáz ft-ot, mint 
most.) Érdekes módom, ez fizetős képzésnél működik, ahov ajártam MBA-ra, ott 
egy pótvizsga (nem tárgy újbóli felvétele!) +5% tandíj volt, ez jelenleg 20 
ezer Ft-ot jelent. Az alapképzésen perdig rendszeres, hogy a hallagtó bejön 
az első vizsgára, felmérni a terepet, hogy majd máskor talán tényleg 
levizsgázik. Ez túlzsúfoltsághoz, oktatók túlterheléséhez vezet (milyen jó 
dolog 350 dolgozatot kijavítani másnapra, mert hogy hogy-nem belekerült a 
vizsgaszabályzatba, hogy ilyen szoros időn belül eredményt kell hirdetni. Ez 
a minőség rovására megy). Talán most a BSc képzés bevezetésével javul a 
helyzet, mert úgy tűnik, hogy a vizsgaszabályzat végre idomul a kredit 
rendszerhez, azaz aa nagy szabadság azzal jár, hogy mindenki magára vessen, 
ha a rendelkezésre álló egy vizsgán nem tud átmenni. Ez szerintem javítani 
fogja a számonkérés módját.

>> kiszelektálná a rossz oktatókat. Akármilyen előadó valaki, akármilyen
>> elavult dolgokat mond, nyugodtan megteheti, nincs kényszerítő erő,
>> hogy fejlődjön.
>
> Régebben ez hogy volt? Mi volt a kényszerítő erő?

Hát, nem tudom. Régen azért felnéztek az egyetemre. Most is igyekeznek az 
oktatók azért színvonalat tartani, csak olyan erős a túlterhelés szerintem, 
hogy nehéz. Nem véletlen, hogy pl. tőlünk nyugatabbra az ilyen pályán ismert 
a "sabbatical" fogalma, ami azt jelenti, hogy az oktató-kutatónak minden 7. 
éve "szabadság" ekkor mondjuk megír egy új könyvet, vagy részt vesz valami 
nagy kutatási projektben, és nem a mindennapos dolgokkal izélget. Jelenleg 
ugye meg inkább az a helyzet, hogy meg kell élni, így mindenki maszekol 
ezerrel.

>
>> De az ipar részéről sincs valami túlzottan nagy (hatákony)
>> visszacsatolás, hogy most jó-e vagy nem, amit az egyetem oktat,
>
> Régebben - Mo-on - állami beavatkozás volt, ki hova mehet, mennyit lehet 
> felvenni. Én pl hiradástechnikára jelentkeztem, felvettek, de simán 
> átraktak az erősáramra. És nem csak engem, az egész szak szinte így állt 
> össze. Ma ez szerintem nincs. (Nem, mintha kívánnám, hogy legyen.)
> De az tényleg nonszensz, hogy ekkora túlképzés legyen divatszakmákból.

Ugye az a baj, hogy mondjuk egy 5 éves egyetemi képzésnél az első hallagtó 5 
év alatt kerül ki, még néhány év, amíg kiderül, hogy buta, ekkor átalakítják 
a tanrendet, és megint 5 év, mire érzékelteti a hatását. Tehát mostanra 
kerültünk oda, hegy a rendszerváltás által támasztott követelmények meg 
tudnak egyátalán jelenni a kikerülő hallagtókban, és megint ennyi idő, amíg 
ez visszacsatolódik. Tehát az előretervezésnek erősen van létjogosultsága, 
persze nem a fenti módon. De sajnos pl. az informatikában az ipar sem tudja, 
hogy mire van szükség 5 év múlva. Bár szerintem egy dologra: logikusan, 
mérnöki szemmel gondoklkodó emberekre. A tárgyi tudást bármikor meg lehet 
szerezni.

>
>> Érdekes módon a dolgok megoldhatóak, jártam egy másoddiplomás
>> gazdasági képzésre, ahol súlyos pénzeket kellett félévente füzetni,
>> de pl. az okatók fizetésének 2/3-a a minősítésük alapján volt, és
> Ki minősítette őket?
> (Anno egész nyilvánvaló volt, hogy melyik előadót szeretik a diákok. Volt, 
> akinél akkor is lézengtek csak szinte, ha folyton katalógust tartott, 
> volt, akihez átjöttek másik szakról is, és csak akkor tartott katalógust, 
> ha kötelezték rá, de akkor is szét szabadkozta magát. Mindig tömve volt pl 
> az E ép. B terme. Matematika volt pedig.)

Ez úg yműködött, hogy a félév végén, a vizsgák után egy webes ürlapon 
lehetett az oktatókat minősíteni, viszonylag elég jól megszerkesztett 
kérdésekkel. Az, hogy megakadályozzák, hogy az kapjon jó értékelést, aki 
mindenkinek 5-öst ad, úgy történt, hogy vizsga jegyeket is staisztikázták 
(nyivánosan) és vigyáztak a jegyek inflalódására, szintén szankció járt, ha 
valaki álandóan jó jegyeket osztott. Ezek után az értékelés úgy történt, 
hogy aki nem ütött meg egy bizonyos szintet, azt kizátták z oktatásból, e 
fölött pedig a fizetése függött tőle. De trükkösen, u.i. nem csak egyedi 
okatókat, hanem egy-egy szakterület oktatóit közösen is néztek, és csopor 
tszinten is keleltt hozni egy átlagot. Tehát nem csak saját magát kelett 
valakinek motiválni, hanem rávenni kollégáit is arra, hogy fejlődjenek.

Van az alapképzésen egy OHV (oktatók hallagatói véleményezése) című 
produkció, ami tök értelmetlen. Utolsó órán a hallagtók kitöltenek egy 
kérdőívet, elég béna kérdésekkel, amelyet gyakoraltilag átlagolnak és 
megjenítenek. Olyan kérdések vannak, mint mennyi volt a múlt félévi átlagod, 
az órák hány %-án voltál bent, meg jól rajzol-e táblára atanár, stb. Namost 
semmilyen statisztikai feldolgozás nem történik (pl. aki az órák 10%-án 
volt, annak talán másként kéne súlyozni a válaszait...).

Szóval alapvetően a jó ötleteket össez lehet hozni, csak ugye nagy a 
széthúzás, az egymás furkálása, az irigység, anemtörődömésg, és bizonyos 
területen a pénzhiány is.

Szabolcs