Bemutatkozo level

[jhidvegi]

May Károly wrote:

> Természetesen most is megfontoltan írsz a listára. Persze, hogy
> igazad van. DE! Az bosszant egy picit, hogy a hasonlatod hibás. Ez
> nem egy nagy tankhajó hanem egy nagy többszintes gálya. (a lomhasága
> ugyan az, sőt)

A gályás hasonlat is jó, de másra mutat, nem arra a problémára, amiről szó 
volt. Ezzel a gályás dologgal a mindenkori (nem csak a mai) viszonyokat 
lehet jellemezni.
Én nem mondanám, hogy itt bárki bárkit szándékosan át akar verni, egyszerűen 
az emberi társadalmak valahogy így működnek. Én látni is vélem, miért: az 
emberek között vannak irdatlan különbségek, mégpedig a fejükben. Több 
aspektusból is.
Egyrészt az alapvető, a tudás. Ebben sok nagyságrendi a különbség ember és 
ember között. Ezt gondolom nem kell különösen ecsetelnem.
A másik az önértékelés. Erre nagyon jó példa lehet a "benne leszek a 
tévében" c műsor, nemtom, mostanában is van-e. Nem a műsor a lényeg, hanem 
az, hogy vannak emberek, akik mindegy miben, de marha jónak képzelik 
magukat, akkor is, ha nullák abban a valamiben.
És vannak a szerencsés élethelyzetek, tehát nem mindegy, hogy ki hova 
születik.
És vannak még más különbségek is, és mindezek sokféle szempontból.

Na és ha ezt mind együtt vesszük, egészen evidens, hogy kivétel nélkül 
minden társadalomban vannak, akik natúr sütkéreznek, és vannak, akik a gálya 
legalján rövid idő alatt belepusztulnak. De olyanok is vannak - és itt nem 
jó a gálya hasonlat -, akik bár a legalsó szinten vannak, de a büdös életben 
nem húztak sosem, nem is fognak, nem is akarnak. És persze vannak, akik nem 
képesek.

Mostanában van egy természetfilm sorozat, amiben a Kulka a narrátor. Hát ha 
az itt megfigyelyhető  élethelyzetekhez viszonyítom az emberi életet, 
háááát, valami kubaszov jó helyzetben vagyunk, mondhatnám, egy szava se 
lehet a legelesettebb embernek sem! :-)

Nemtom, tegnap nézted-e a Frey dosszajt. Jemenről volt benne nagyon 
nagyrészt szó. Most nem a terrorizmusról beszélnék, de az a gondolat is 
felvetődött bennem, hogy ehhez a nagyon-nagyon szegény sorban élő néphez 
képest gondolatban átugrunk egy nagyon-nagyon gazdag országba, és megnézzük, 
hogy élnek az emberek, hát azt kell látnunk, hogy ugorhatunk, ahova akarunk, 
egyenlősdi soha sehol nem jött létre sem gazdasági, sem szociális, sem 
egészségügyi, sem semmilyen szempontból. Azaz: mindig vannak, akik 
sütkéreznek, és akik gályáznak, vagy egyszerűen csak a tárna mélyén 
lapulnak.

Sokszor ez még akár egyéni döntés is. Hogy magamról beszéljek, a büdös 
életben nem fogok operabálba menni, szép ruhákban szép autóban járkálni, 
akkor sem, ha én nyertem volna meg a mittoménhánymilliárdot a lottón. 
Maradok tisztelettel a meddőhányó alján, mint kavics. Más ettől begolyózna, 
nyakát töri, hogy a napon legyen. És nem ritkán sikerül. Más-más ambíciókkal 
születünk.

(A francia téma számomra a nehezen érthető kategóriába tartozik. Nem hinném, 
hogy az eu-val van a bajuk, itt nemzetiségi kérdések vannak a háttérben. 
Most üt vissza az a liberális elv, hogy beengednek bárkit.... nem tudom, 
hogy kell ezt jól csinálni. És persze nem ismerem a konkrét valóságot, a 
riportokból sem jön le. De ha strasszbourgra gondolok, meg az innen oda 
kiment magyarokra, hát lehetnek már halvány elképzeléseim. Ezt a kérdéskört 
sehol nem oldották még meg jól. Talán az amcsiknál a legjobban.)

hjozsi