Re: hidrogén technológia

[Erdelyi Tibor Istvan]

Kedves Józsi bátyám!

>Remélem, hogy az egész egy jó nagy kacsa, nem is létezik semmi belole ezen a
>felveto emilen kívül. :-)

Annak ellenére, hogy hihetetlennek tûnik a téma, a hír nem kacsa. Arról
viszont, hogy mûködik-e a gyakorlatban a találmány én nem tudok
nyilatkozni, viszont megpróbálhatom a feltalálót meghívni a listára egy kis
szakmai eszmecserére. A szabadalom létezik, az iratok másolatát bemutatta a
feltaláló a témával kapcsolatban tartott elõadásán. Annyit viszont most meg
tudok tenni, ha nincs ellenetekre, hogy néhány cikket, amit találtam a
témával kapcsolatban, elküldöm a listára.
Üdv.
Chynzi

Sok információ elérhetõ a következõ weboldalon:
http://vizenergia.freeweb.hu/

A SZABADALOM 
A találmány a hidrogént használja erõforrásként úgy, hogy a
szénhidrogén-származékok helyett a plazmaállapotú víz juttatja a hidrogént
az égéstérbe, így a motor sokkal jobb hatásfokkal rendelkezik.

A projekt alapja a víz nukleáris energiájának hasznosítása a
robbanómotorok, kazánok, sugárhajtómûvek, áramtermelõ aggregátorok,
szinkrongenerátorok, stb. üzemeltetésében. A jövõben a különbözõ jármûvek a
vizet tankolják fel.

KIK VIZSGÁLTÁK A TALÁLMÁNYT?

A Német Szabadalmi Hivatal a  Franhofer Institut Plazmakutató Intézete,
1992. november 5-én elfogadta a találmányt, 13 német szakintézmény és 27
ország véleményezése után 1993. március 3-án emelkedett jogerõre a szabadalom.

A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium gödöllõi Intézete, a
Miskolci Egyetem és a Budapesti Mûszaki Egyetem atomfizikus, plazmafizikus
és motortechnológus tudósai is megvizsgálták.  

VÉLEMÉNYÜK:

„
 a víz nukleáris energiáján alapuló technológiai eljárás új
terminológiáját
 annak fizikai megalapozottsága miatt el kell fogadni.”

„A szabadalom tárgyát képezõ találmány megvalósítását
 mind szakmai, mind
gazdasági indokok alapján támogatásra messzemenõen érdemesnek tartjuk.”

GAZDASÁGI HATÁSAI

Az ingyen energia az eddigi kiadásokat az élet és a nemzetgazdaság minden
területén jelentõsen lecsökkenti. A régi energiaforrásokkal mûködõ
szerkezetek könnyen és olcsón átalakíthatók vízüzemelésûre.

A kizárólagos magyar gyártás és átépítés jogával új nagyipart és
munkahelyeket teremthetünk magunknak. Gyártmányainkat, vízüzemû autóinkat,
gépeinket konkurncia nélkül értékesíthetjük világszerte, ami több billió
forint forgalmat jelent évente hazánknak.

 KÖRNYEZETI HATÁSAI

A vízhajtású repülõgépek feltöltik a ózonréteget és megvédenek a
klímakatasztrófától.

Atomreaktorok helyett a turbógenerátorok meghajtásához szükséges gõzt
vízüzemû kazánjaink állítják elõ! Megszüntetjük a rákot és genetikai
sérülést okozó radioaktív anyagok, és az egészségünket romboló,
környezetünket károsító égéstermékek képzõdését, mert az égés
„mellékterméke” a Föld biológiai lényeit éltetõ víz lesz.

Gróf Spanyol Zoltán elégeti a vizet

A tanulmány új korszakot nyithat az emberiség történelmében 

Forrás: Göncölszekér, 2001/1 

Higgadt, megfontolt, szerény ember; óriási tudás és alkotóerõ birtokosa. A
hozzá hasonló, rendkívül képzett és alázatos szakemberek szerint új
tudományágat teremtett. 1992-ben szabadalmaztatott találmánya korszakalkotó.

Gróf Spanyol Zoltán müncheni magyar mérnök megbízható és pontos;
találkozásainkról sohasem késik, ígéreteit mindig betartja. Bár végzettsége
szerint robotprogramozó mérnök, kiválóan ismeri a magyar történelmet.

Az atomátok

- Gróf úr, a huszadik század évei forradalmi változásokat hoztak az
emberiség történelmében: világháborúk robbantak ki, felszabadult az ún.
atomenergia, iszonyatosan meggyorsult a hírközlés; egyre több tévénézõ
hozza döntéseit a képernyõrõl áradó mesterséges valóság nyomán s nem megélt
tapasztalatai alapján. Hol tartunk hát valójában a harmadik évezred küszöbén? 

- Én úgy látom, hogy a huszadik század végére kiderült: nem lehet legyõzni,
meghódítani vagy leigázni a természetet. Erre még együtt sem lenne képes a
hatmilliárd földlakó, nemhogy az a néhány millió politikus, vagy párezer,
önmagát istennek képzelõ tudós, aki úgy hiszi, a világ ura. El kell
fogadnunk, hogy mi, emberek is a természet részei vagyunk: életünk és
halálunk, születésünk és elmúlásunk része a világmindenség körfolyamatának.
Ebbõl a körforgásból még egyetlen élõlény, egyetlen "emberisten" sem tudott
kilépni. Ugyanakkor tény, hogy az õrült emberek kezében lévõ hatalom már
olyan óriási méretû, hogy maga a Föld is önvédelemre kényszerül. A
rendkívüli esõzések vagy szárazságok, a kozmikus- és sugárhatások, az új
betegségek és járványok mind ennek a jelei. 

- Mi hát a teendõ? 

- Példát kell vennünk Földanyától, és vele együtt tiltakoznunk életünk
megnyomorítása ellen. A magyaroknak például meg kell érteniük, hogy ha a
Kárpát-medencében atomhulladék-tároló vagy -feldolgozó telepet létesítenek,
akkor az itt is úgy mûködik majd, mint másutt. Az egyik ilyen - angliai -
létesítmény például napi négymillió sugárfertõzõ folyadékot juttat a
tengerbe az atomhulladék "átmosása" után. Még e teleptõl a száz mérföldre
lévõ falvakban vagy városokban is megtalálható a plutóniumpor a lakásokban.
Takarításkor a porszívó zacskójában is van! A sugárfertõzött folyadéktól
rákosak lettek a tengeri élõlények már Írország partjainál is. Egy ilyen
üzem tehát örökre megfertõzné az egész Kárpát-medencét. 

- Ezek szerint megoldhatatlan a radioaktív hulladék tárolása? 

- Igen, mert a láncreakciót, az izzást nem lehet megállítani, sõt:
csökkenteni sem. A legkorszerûbb atomhulladék-tároló már kétszer felrobbant
Penfordban, s ez történt az Urálban is. A Pravda címû orosz napilap akkor
úgy vezette félre a nyilvánosságot, hogy "ott csoda történt: megjelent az
északi fény." A volt Szovjetunió összterületének egyötöde sugárfertõzött! A
radioaktív szemét teljes felbomlása 700 millió évre tehetõ, azaz a Föld
valamennyi szeméttelepe és atomreaktora addig fertõz majd. Ebbõl az
következik, hogy az atomreaktor ugyanolyan tömegpusztító fegyver, mint az
atombomba! 

- Mindegyik sugárzás ilyen veszéllyel jár?  

- A 20. századig az évmilliók óta létezõ természetes, meleg sugárzások
következtében született és élt a bolygónkon minden élõlény. Ezekre
szükségünk van ma is, de csak a megszokott mértékben. Az ásványokból nyert,
mesterséges, ún. hideg sugárzás azért veszélyes, mert - mint már mondtam -
a láncreakciót nem tudjuk leállítani, csak a gerjesztésüket tudjuk
lekapcsolni. Ezeket a negatív, nagy sebességû, hideg részecskéket nem
érzékeljük, mert ezek csak a huszadik században jelentek meg; e rajzásokat
nem látjuk, nem halljuk, nem szagoljuk, mert az évmilliók folyamán ilyen
érzékszervünk nem fejlõdhetett ki. 

- Miért nem ismerik az emberek a hideg sugarak roncsoló hatását? 

- Mert a ma embere nem kívánja a nyugalmát megzavaró információt
meghallani, nehogy felébredjen a bûntudata. A ma embere azt hiszi, hogy a
veszély csak a másikra leselkedik, neki nem eshet baja. Ha pedig mégis
megtelepszik benne a félelem, azt elhessegeti mindaddig, amíg önmaga is
áldozattá válik! Az emberiség két csoportra osztható: léteznek - nagy
többséget alkotva - a jó emberek: õk az áldozatok; és az önmagukat
istenekké avatók, akikból elõbb-utóbb szintén áldozat lesz. 

- Hogyan alakulhatott ki ez a két csoport? 

- Ahhoz, hogy az "emberistenek" tönkretehessék bolygónk biológiai
egyensúlyát, át kellett formálniuk a "tömegemberek" agyát. Már Einstein is
kidolgozott bizonyos "lélektani szisztémát" - zseniális relativitáselmélete
mellé megalkotta az agymosás szükségességének teóriáját. "Az ember
determinált lény, ezért nem kívánatos szabadságában meghagyni" - hirdette.
Így sikerült biorobotokká gyúrni a tömegeket. Nemrég az egyik
izotópcsempész arról nyilatkozott a tévében, hogy elhitte, amit a megbízói
mondtak neki: nyugodtan tegye a zsebébe a két gramm súlyú "mintát", hiszen
az anyag ólomburokban van. Pár nap múltán azonban viszketni, majd fájni
kezdett a teste azon a tájon, ahol a zakója zsebe volt. A "becsapott
biorobot fizetsége a gyötrelmes halál lesz" - nyilatkozta a mûsor
orvosszakértõje. A tömegembernek nincsenek atomfizikai ismeretei, így hát
elhiszi a hazugságokat, hiszen eleinte nem érzékel semmit, csak késõbb
mutatkozik meg a hatás: az égetés, a roncsolás, a seb: a gyötrelmes halál. 

- A hírközlés a reaktorokról szólva ma is atomáldásról beszél, holott egyre
gyakoribbak a katasztrófák, a rákos megbetegedések, és egyre több torz
gyermek születik.

- Az elsõ reaktorokat az atombombákhoz szükséges plutónium elõállítására
építették, ám Hirosima meg Nagaszaki után - nagy propagandával -
atomáldásról kezdtek szónokolni. Ez annyit tesz, hogy becsapták a tudatlan
világot, és elhitették az emberekkel, hogy a nukleáris reaktorok
veszélytelenül, "nagy gazdasági haszonnal" termelik a villamos áramot. Az
atomfizikai folyamatokat csak a beavatott amerikai és szovjet szakemberek
ismerték. A sugárzás roncsoló hatását jól meg lehet figyelni az ukrán
gyerekeken. Kijevben hatszázezer gyerek rákos. Belõlük már sohasem lesznek
felnõttek. Dugdossák õket a világ szeme elõl. És ehhez a megnyomorodáshoz
nem szükséges a reaktor robbanása, mint Csernobilben!

A víz ég! A víz maga az energia!

- Tisztelt gróf Spanyol Zoltán úr; eddigi mondataiból kiviláglott, hogy az
emberiség a harmadik évezred küszöbén fordulóponthoz érkezett; ha nem tudja
helyettesíteni mostani energiaforrásait, s az ezek mûködtette szerkezeteket
és berendezéseket, fokozatos elkorcsosodás vár rá. Szennyezett a levegõ, a
vizek s ennek következtében az élelmiszerek is... 

- A hadi- és híradásipari mûholdas rendszer káros hatású hanghullámai,
atommeghajtása és radioaktív sugárzása "hullámgömböt" képez a Föld körül.
65 000 szatelit kóvályog fölöttünk. Ezek, valamint a 10 000 méter fölött
száguldó repülõgépek és a már több mint 2000 felrobbantott atombomba
elpusztították az ózonpajzs egy részét. (Ez az ózon semlegesítette eddig a
Nap káros sugarait.) A szennyezett levegõ részecskéit a savas esõ a talajba
juttatja. A permetezés, a mûtrágyázás, a vegyipar szennye és a radioaktív
atomhulladék megfertõzi talajvizeinket, közömbösítve az egészségünkhöz
szükséges ásványok hatását. Mindez együttesen tönkreteszi
immunrendszerünket. Így kezdõdik lassú elkorcsosulásunk. Elérkezett az a
történelmi pillanat, amikor: ha eszünk, az étel megfertõz minket, ha nem
fogyasztjuk el a táplálékot, éhen halunk. 

- Hogyan törhetünk ki ebbõl a bûvös körbõl? 

- A megoldás a víz nukleáris energiájának hasznosítása. Kidolgoztam egy
olyan eljárást, amely a vizet használja erõforrásként. A víz tehát az az
üzemanyag, amelybõl korlátlanul használhatunk, mert elegendõ van belõle
bolygónkon, s amely úgy ég el, hogy nem szennyezi, nem fertõzi, hanem éppen
ellenkezõleg: tisztítja a levegõt. 

- Kedves gróf úr; most valami olyat mondott, amivel még a mesékben sem
találkozik az ember... 

- Amirõl szóltam, az nem mese, hanem valóság. Olyannyira az, hogy
találmányomat Németországban, a világ talán legszigorúbb szabadalmi
hivatalában már 1992. november 5-én elismerték és elfogadták. Megjegyzem:
Németországban a találmányok újdonságát, gazdasági és tudományos
vizsgálatát egy 650 fõbõl álló tudós társaság végzi, amely szükség esetén
más kutatóintézeteket is bevon. Ugyanakkor eljárásom leírását a világ
minden plazmakutató és -gyártó intézményének megküldték, hogy azok - ha
kell - megtámadhassák a patentet. (Hátha tévedett a Német Szabadalmi
Hivatal.) 1993. március 3-án írásbeli értesítést kaptam, hogy
találmányommal szemben nem merült fel elfogadható ellenvetés. Ez azt
jelenti, hogy a világon senkinek sincs joga kétségbe vonni szabadalmam
tudományos értékét, gazdaságosságát, használhatóságát! Beigazolódott, hogy
a víz a világ legegyszerûbb, legtisztább, leggazdaságosabb üzemanyaga. 

- Milyen elven mûködik a találmánya? 

- Most az ún. atomkorszakban élünk, és ez az idõszak az atomok
feltörésének, a plazmának, az anyagi szerkezet alkotóelemekre bontásának, a
roncsolásnak a kora. Miközben ezeket a roncsoló folyamatokat
tanulmányoztam, rádöbbentem, hogy a víz is plazmásítható, így elégethetõ
üzemanyaggá válik. A jövõben a szénhidrogén származékok helyett a vizet
tankolják fel az autók meg az egyéb gépek, és az égés végterméke ismét a
víz lesz! Találmányom szükségtelenné teszi az atomerõmûvek további
üzemeltetését; a vízhajtású repülõgépek elõsegítik majd az ózonlyuk
feltöltését, megakadályozva az éghajlati és környezeti katasztrófát; a
földgáz-üzemelésû berendezések átépítése olcsó fûtést és hõfejlesztést
biztosít. 

- Ez a korszakalkotó szabadalom még mindig csak papíron létezik. 

- Ha úgy döntöttem volna, hogy eladom a patentet, akkor a német
haditengerészettel 1998. szeptember 16-án megköthettem volna az üzletet, de
nem tettem, mert az a célom, hogy a találmányból a hazám, Magyarország
húzzon hasznot, nem is akármilyet. Szeretném, ha végre nem kiáramolna
Magyarországról a pénz, hanem oda folyna be, mert ez az új magyar jövõ
feltétele. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy az energia árának
növelésével drágulnak az élelmiszerek és az iparcikkek is. A világban azért
van óriási ipari fejlõdés, azért vannak háborúk, azért folyik a gyilkolás,
hogy a gyõztesek birtokolhassák az energiát. A szenvedõ mindig a kisember
lesz, a nyertes az üzletember, a kereskedõ és rejtõzõ segítõik. Az ingyen
"energiaforrás", tehát a találmányom a Német Szabadalmi Hivatal
megállapítása szerint "mûködik, és minden eddig technológiai eljárást
felülmúl szakterületén; elõállítása olcsó; gazdasági hozadéka óriási, és
kereslet mutatkozik iránta a világpiacon." Az okirat gyártásra jogosít. 

- Ön Magyarországon 2000-ben létrehozta a Vízenergia Alapítványt. 

- Tekintve, hogy a szabadalmam iránt nem érdeklõdött egyik jelentõs otthoni
intézmény sem, elhatároztam, hogy használt németországi autók vízüzemre
való átépítésével kezdjük el Magyarországon a találmány megvalósítását, s
az így nyert pénzbõl fokozatosan fejlesztünk. Az alapítvány így próbálja
áthidalni a kezdeti gazdasági nehézségeket, de reménykedünk az állami
támogatásban is, igényt tartunk a magyar lakosság, a cégek és vállalkozók
adakozására, hiszen ez mindnyájunk ügye! A patentírozott találmány él! Ez
az új évezred lehet a bukásunk, de lehet a dicsõséges magyar felemelkedés,
az újabb felvirágzás is! Találmányom sorsa a magyar nemzet döntésén múlik!

A Vízenergia Alapítvány postacíme:
1088 Budapest, Rákóczi út 53.

A számlaszám:
Budapest Bank Rt.
1072 Budapest, Rákóczi út 40.
10100716-41123700-00000006

A feladatot Istentõl kaptam

- Vajon ki az az ember, aki jobban szereti hazáját, mint önmagát? Aki rég
multimilliomos lehetne, s aki mégis a tövises utat járja türelemmel? Aki
olyan horderejû találmánnyal ajándékozta meg népét s vele együtt az
emberiséget, amely a világtörténelemben is ritkaságszámba megy?

- A felvidéki Harkácson, a mai Szlovákia területén születtem 1941. február
14-én. (A falu Gömörben, Tornalja közelében fekszik.) A magyarságomhoz
mindig ragaszkodtam; ugyanúgy, mint õseim és szüleim. Az õseim csak magyar
vérû királyoknak, királynõknek engedelmeskedtek. Mátyás király volt az
utolsó olyan király, akinek a döntését ellenvetés nélkül tudomásul vették.
A haza, a magyarok védelme mint törvény állt elõttük. Harcoltak a mongolok,
a tatárok, a törökök, a németek, a Habsburgok hódításai ellen. Magyarnak
születni hivatás és mi betöltöttük - még vér árán is - ezt a hivatást.

- Mikor hagyta el szülõfaluját?

- Sajnos korán. Tombolt a háború, édesapám hadifogságba került a volt
Szovjetunióban, bennünket pedig a háború után kitelepítettek Csehországba.
Gyermekfejjel láttam, hogyan bántak a sorstársaimmal vagy a szökevényekkel.
A szétvert, véres fejek, a magyarok lelövöldözésének látványa, a megalázó
bánásmód keserû élmény volt életem kezdetén. Elsõ osztályba a csehországi
Vimperkben jártam. Tanítás után az utcán igyekeztünk ikertestvéremmel
együtt "visszaadni" tanulótársaimnak azt a verést, amit õk a kitelepítéskor
a magyarokra mértek. A korábbi élmények miatt fel-felsírtam álmomban, de
nappal verekedtem. Akkor hatéves voltam. Édesapámat betegen hazahozták
Budapestre, s õ a vöröskereszt útján megkerestetett minket. 1947 Mikulás
estéjén átszöktünk Magyarországra - Dunabogdányban telepedtünk le. Édesapa
mesélt a háborúról, ahol az elsõ vonalban harcolt, mesélt a fogolytáborok
borzalmairól is. Úgy vezette a katonáit, hogy a rábízottak egyike sem halt
meg. Okos, jó tiszt volt! Mi, gyerekek példaképeket választottunk a
magyarok nagyjai közül - nekem édesapám volt a példaképem. Magyarországon
osztályidegenek lettünk, akiket "népnyúzó fasisztáknak, a dolgozó nép
ellenségének" tartottak. A megbélyegzetteket elhurcolták az "ávósok".
Mindig éjjel volt "begyûjtés" - ezt az újkori történelemben
"csengõfrász"-nak nevezik. Bujkáltunk, menekültünk, hogy ne találjanak
otthon bennünket.

- Hol végezte iskoláit?

- Az osztályidegenek nem folytathattak gimnáziumi vagy egyetemi
tanulmányokat. Villanyszerelõ lettem, majd tényleges katonai szolgálatra
vonultam be. Egy "építõ" századhoz kerültem; utakat építettünk, árkot
ástunk az új erõdök részére. Rendfokozatom nem volt, mégis tizenöt évvel
késõbb behívtak katonának. Megérdeklõdtem, hogy miért, és megtudtam, hogy
"Brezsnyev elvtárs elrendelte: segítenünk kell a vietnami elvtársakat a
második vietnami-kínai háborúban." (Elõzõleg katonai szolgálatra
alkalmatlannak minõsítettek, mert a régi, katonaságnál elszenvedett
balesetem miatt mûteni kellett a lábamat, ám a hazámért félholtan is
harcoltam volna. Így azonban kivándoroltam Németországba.) Tanulmányaimhoz
visszatérve: leszerelésemkor a GANZ Villamossági Mûvek
forgógép-próbatermébe szerzõdtem - nagyon alacsony bérért, mert megígérték,
hogy a munka mellett tanulhatok. A Bláthy Ottó Erõsáramú és Általános
Gépipari Technikum esti tagozatán végeztem. Németországban programozott
(számítógépes) vezérléstechnikát tanultam. Ezt a szakterületet ipari
robotvezérlésnek, tervezésnek, építésnek, programozásnak is nevezik. Egyéb
számítógépes programozásból még nyolc különbözõ vizsgán álltam helyt, de
megszenvedtem, mert magyar-német mûszaki szótárainkból hiányoznak az efféle
tudományos kifejezések. 

- Hogyan alakult a sorsa Németországban?

- Amikor Németországba kerültem, még nem tudtam a nyelvet, ezért egy
gumigyárban segédmunkásként dolgoztam. Fél év alatt elég jól megtanultam
németül, és akkor felvettek egy másik céghez villanyszerelõnek. Innen három
nap múlva Münchenbe, a SIEMENS AG-hez kerültem, ahol egyre több szakmunkát
kaptam; már a telefonközpontok bekötéseit, majd a vezetõk irodáiban a
telefonokkal kapcsolatos szereléseket végeztem. Amikor gazdasági okok miatt
elbocsátások voltak a SIEMENS-nél, rám is sor került. Ekkor a hatóság és a
munkahivatal - mind idegennek - megtiltotta, hogy "jövedelmet hozó
tevékenységet" folytassak. Bevonták a munkaengedélyemet, ezért alkalmi
munkákból éltem mindaddig, amíg a "menekült" státust megkaptam. Elõzõleg
azt is megtiltották, hogy München városát elhagyjam.

- Mit talált fel elõzõleg?

- Egy olyan védelmi rendszert, amely kizárja, hogy a vezetékekben vagy a
fogyasztókban elektromos tûz vagy rövidzárlat keletkezhessen. Rövidesen ezt
is gyártani fogom.

- Hogyan lett Önbõl feltaláló?

- Egyszer - még mint általános iskolás - meglátogattam a nõvéremet a Magyar
Államvasutak Anyagvizsgáló Intézetében, s ott megláttam egy nagy, vastag,
meghajlott vaslemezt. Megkérdeztem az ismerõs mérnököt: "Milyen lemez ez?"
"Ez egy mozdony kazánlemeze; a gõz vetette szét" - felelte. Én viszont úgy
véltem, hogy az bizony nem a gõz lehetett, hiszen az kisüvíthet a
szelepeket, hanem a durranógáz robbanhatott föl. Csak hát errõl szégyelltem
beszélni. Magyarországon számos újítást vezettem be a munkahelyemen, de
azokat nem lehetett akkortájt szabadalmaztatni, mert a szabadalom a párt
szemében "kapitalista magántulajdon"-nak minõsült.

- Mikor kezdte foglalkoztatni nagy találmányának gondolata?

- A hatvanas években jutott eszembe elõször, hogy az autókat át kellene
építeni gázüzemre, de a szakemberek lehurrogtak. Késõbb Münchenben séta
közben valamelyik kirakatban megpillantottam egy kiállított autót, amelyik
gázpalackkal mûködött. Kértem az ismertetõbõl, s hazavittem. Egy
alkalommal, amikor magyar társaság volt nálam vendégségben, elmeséltem,
hogy már létezik gázpalackkal mûködõ gépkocsi, és megmutattam a
tájékoztatót. Mivel én elõzõleg ismét a hidrogéngáz-meghajtáson törtem a
fejem, bejelentettem a vendégeimnek, hogy én vízzel fogom az autómat
mûködtetni. (A vízbontásra gondoltam.) Azt hitték, viccelek. Nekiálltam és
kiszámítottam, mennyi energiára lenne szükségem ahhoz, hogy az autót kellõ
mennyiségû, vízbontással nyert hidrogéngázzal lássam el. Egy ideig azzal
foglalkoztam, hogyan tudnám a gépkocsi energiaszükségletét csökkenteni, s
ekkor jöttem rá arra, hogy igenis lehetséges a vizet üzemanyagként
használni, plazmás állapotában. Összeszedtem az atomfizikára és a
plazmafizikára vonatkozó szakirodalmat, hogy bõvítsem a tudásomat. Egy idõ
után olyan jártasságra tettem szert ezeken a szakterületeken, hogy
rádöbbentem, meg tudom valósítani az elképzeléseimet. Amikor a számításaim
igazolták a feltevésemet, azt hittem, megõrülök. Még számomra is hihetetlen
volt, hogy ez létezhet, s hogy éppen én találtam meg a megoldást!
Félrelöktem számításaimat, aztán újra kezdtem az egészet. Más módszerekkel
is ugyanarra az eredményre jutottam. Elkészítettem hát a beadványomat
harminchat gépelt oldalon, és 1985. augusztus 1-jén átadtam a Német
Szabadalmi Hivatalnak. Ezt követõen Kohl kancellárnak is elküldtem a
leírást azzal, hogy szerintem ez a jövõ. Arról ábrándoztam, hogy ha a
találmányom zöld utat kap, megteremten Nyugaton azt az erõs gazdasági
alapot, amely tönkreteszi a Kádár-rezsimet. Csakhogy akkoriban úgy festett
a helyzet, hogy soha többet nem térhetek vissza a hazámba.

- Mit szólt Kohl kancellár a találmányához?

- Elküldte a leírást a szövetségi technológiai miniszternek, a miniszter
pedig az atomkutató intézetbe továbbította. 1986 májusára sorozatgyártásra
alkalmas állapotba került a "Wasser-elektro" autó, nekem pedig azt írták,
hogy sokba kerülne a hidrogén elõállítása; tehát nem arra válaszoltak, hogy
mûködõképes-e a szabadalmam vagy sem! Az autót azóta se gyártják, mert a
szabadalom az enyém. A Német Szabadalmi Hivatal s a Plazmakutató Intézet is
megtámadott, gúnyos leveleket kaptam, hogy elvegyék a kedvemet az egésztõl.
Azt is írták, hogy az "örökmozgót" akarom megvalósítani. Én azonban nem
adtam fel a tervem, mert számításaim a fizikai, kémiai és matematikai
törvények alapján készültek. Az nem lehet, hogy rosszak lennének a képletek
- gondoltam. A szellemi csata csúcspontja 1990 és 1992 között volt, amikor
arra akartak kényszeríteni, hogy vonjam vissza a találmányomat: "Vonja
vissza a beadványát! Mit akar ön ezzel a találmánnyal, hiszen ön csak egy
magyar! Adjon be egy másikat, azt azonnal elfogadjuk!" Erre azt
válaszoltam, hogy: "Nem vonom vissza! Most mondta, hogy én csak egy magyar
vagyok! Egy magyar agy így mûködik! Mindegy, hogy mit csinálok, mindig EZ
lesz belõle!" Ezt követõen került sor a próbatermi vizsgálatokra, melyeket
a szabadalmi hivatal plazmafizikusokkal végeztetett el. Minthogy a rendszer
mûködött, 1992. november 5-én elismerték, hogy az elképzelés életképes és
elfogadták.

- Végre sor kerülhetett a magyarországi utazásra is.

- Vízum kellett ahhoz, hogy beutazhassak a saját hazámba és találkozhassak
néhány politikussal. 1992-ben és '93-ban összesen hat hónapot kilincseltem
nagy nevû nemzetvezéreinknél. Dr. Zacsek Gyula országgyûlési képviselõ
sietett a segítségemre; az õ révén kerültem kapcsolatba dr. László Jenõ
államtitkárral, a hadiipar elnökével, aki 1993 szeptemberére tûzte ki a
modellek építésének idejét. Sajnos a NATO-tagságunk miatt májusban
megszûntették a magyar hadiipart, így a fejlesztést is.

- Tisztelt gróf úr; honnan a türelme, a nyugalma, az ereje az újabb és
újabb tárgyalásokhoz? Lassanként több energiát igényel a találmány
magyarországi hasznosításáért folyó küzdelem, mint amennyibe szabadalma
kidolgozása és elfogadtatása került...

- A feladatot Istentõl kaptam, s azt elvégzem. Találmányom a magyar nemzet
tulajdona, én csak rendelkezem vele, õrzöm, amíg bírom. Majd az Isten
eldönti, hogy mi legyen vele, ha a nemzetem nem tart rá igényt. Én az
életemet tettem fel erre az ügyre, rajtam semmi nem múlik. Minden pénzemet
a hazára költöttem. A gyártáshoz azonban újabb befektetés szükséges, ezért
a tõkeerõs "hirtelen gazdagokkal" kellett tárgyalnom, akiket elsõsorban a
patent használati jogának megszerzése érdekelt. Céljuk elérése érdekében a
legkülönbözõbb trükköket, ámításokat agyalták ki, csapdákat állítottak föl.
Közben a kormány megvizsgáltatta magyarországi egyetemi tanárokkal és
tudósokkal a szabadalmamat, s mert a vélemény pozitív lett, ígéretet kaptam
a fejlesztés anyagi támogatására. Ha ez valóra válik, gazdag lesz a nép és
ígéretes a magyar jövõ!

 


-- 
No virus found in this outgoing message.
Checked by AVG Anti-Virus.
Version: 7.0.308 / Virus Database: 266.11.12 - Release Date: 2005. 05. 17.